Leltár

Adatlapok

Trükktár

TeveClub filmek



[ Mi ez? ] [ Írok ide ]
haverok:

Ral OFF Riverwood naplója


Saladin [4853 AL], gazdája Ral OFF Riverwood
Tegnapelőtt & ma...

Ugrás egy másik naplóhoz!

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/4853
Tegnapelőtt & ma...

2024-05-09

Kis kiegészítésem az előző bejegyzésemhez...

Hát csak kimentem az István utcába. Azt hittem hogy hazamegyek, de annál a kibaszott kapunál mindig elhasalok. Nem engednek haza! Hagyjanak végre hazajutni! Szeretnék újra hazamenni! Szeretnék újra a Pokémon GO-t belőve megindulni a városligetbe! Utána pedig szeretnék főzni egy jó vacsorát valakinek, akit ÚJRA képes vagyok igaz szerelemmel szeretni! Hát akkora kibaszott nagy kérés ez?!

Az volt az egyik kulcsmozzanata az egész utamnak, hogy elmentem a kisboltba - egy hóttegyszerű coop-ba. Istenek! Hányszor vásároltam ott...! És természetesen már egy kurva forintom nem maradt hogy megvegyem a chips-emet meg a kólámat - pedig de jól esett volna rohadt kurva életbe! A gombóc felkúszott a torkomban, ahogy kiléptem a kapun... Tudtam: Haza nem tudok térni. De ha tudnék is... Ahol reggel nem találok semmit, ott este sem találnék...
Nem tudom azt az érzést visszaadni hogy mit éreztem, annyira szürreálisan hatott minden. Egyszerre éreztem ugyanis azt, hogy közel az otthon. Egyszerre éreztem azt hogy nagyon-nagyon elveszett vagyok. És... Egyszerre volt tele a szívem a szürke realitással, és kurvára nem tudott megvigasztalni senki... Nem volt egy forró női ölelés, amibe belehajthattam volna az arcom, és egy lágy, női hang sem súgta a fülembe: Minden rendben lesz. Közben - szégyellem magam - de konkrétan a sírás kerülgetett. Hiába, még a magamfajta is tud sírni - ha úgy van. Gyűlölöm bevallani, de ez a helyzet. De nem mutatkozhatok gyengének, mert belém rúgnak. Legjobb esetben is elbagatellizálják a dolgot. Ezt meg annyiszor megkaptam, hogy köszi, nem kérek belőle többet. Nem tudom hogy mi a kurva anyámért jó nekem folyamatosan az illúziókba menekülnöm, és miért nem tudok dolgokat elfogadni úgy, ahogy más, normális emberek tennék azt...?

Végül egy másik kínai boltba bementem és ott vettem a maradék készpénzemen egy sajtos Lays chipset (arra még futotta). Úgy döntöttem hogy kimegyek a városligetbe, ha már itt vagyok. Aztán lesz ami lesz, szarok is bele... Kimentem a régi jól bejáratott útvonalon. Úgy szerettem volna egyet lime-ozni, de hát egyrészt kurvadrága másrészt pedig az öreg futómű is odavisz. Végül perszehogy a street workout pályák mellett találtam szabad padot. Néztek is azok a faszszopó gyurmák hogy egy talpig katonaiban pengető hülyegyerek mégis mifaszt csinál az ő "kis birodalmuk" mellett. Nem érdekelt ez sem. Csak azt akartam, hogy hagyjanak békén... Csak azt akartam hogy egy kicsit belemerüljek a gondolataimba, hogy meneküljek a valóságtól. Egy nagyon öreg fa alatt elfogyasztottam hát a vigaszdíjamat. Hallottam is a gyurmáknak a rosszalló hörgéseit, de nem érdekelt. Úgy voltam vele, hogy jöjjenek csak ha mernek! Csak csodálkozni sem kell, ha hirtelen rájuk fordulok és telibe küldöm őket a maroklőfegyveremmel... Gyertek, faszszopók, majd meglátjuk ki a keményebb! Nálam van a tűzerő, basszátokmeg! Szétszórlak titeket, ti rohadékok, mint forgószél a kaszált füvet...!

...aztán csend lett a fejemben. Gondolataim lassan más irányba indultak meg. A harag helyét átvette a fájdalom, azt éreztem hogy meghasad a szívem - és nem fizikailag, a chipstől. Nota bene: Addigra már nettó 30 órája ébren voltam... és semmi másra nem vágytam, csak hazajutni és befeküdni egy gyönyörű szép lány mellé - a rókaimmal párducaimmal, oroszlánjaimmal, meg mindenféle állatkáimmal körülvéve. Olyan se volt még velem hogy csak ültem a padon és bámultam ki a fejemből, mint aki bombasokkot kapott. Fejemben millió emléket próbáltam újra egy láncra felfűzni, de valahányszor kinyújtottam a kezemet, a gyöngyök elgurultak, elsuhantak az ujjaim közül. Ott ültem a bukó napfényénél és azt éreztem, hogy szívem szerint keresnék egy sötét sarkot, és utána Foximmal nyitnék a csuklómon egy kaput oda, abba a világba ahová tartozom. És amiből abrupt módon kiszakítottak önző szarháziak... Akiknek soha semmi sem jó. Akik a "folyamatos haladás nevében" lábbal tiporták az igényeimet és méltóságomat. A járókelők közül néhányan nagyon megnéztek maguknak. Rondán néztem vissza rájuk... Hagyjanak békén!!!! Mert megdarálom őket! Segíteni nem tudnak, úgyhogy pofa be! Ne beszéltessenek! Ott sem vagyok!

Végül a lakcímemre vettem az irányt. A 75-ös trolival mentem tova a Puskásig. Addigra voltam már olyan jól, hogy ne okozzon problémát a dolog... Hogy ne bántsam a maradék embert, akit még a családomnak tudhatok... Be akartam baszni, hát ezt tettem. Megittam a magamét a lakcímemen. A névnapi rumom elfogyott... :))) Nagy baj nincs, mert fizu is jött, meg otthon ott figyel egy bontott Akevit, egy bontott ócsai házi, meg egy teli borsodi házi. Be tudok baszni ma este is. Csak sírni nem tudok, pedig de jó lenne!

Hiányzik az hogy végre egy állandó otthonom legyen. Hogy ne éljek állandóan cigányéletet. Tegnap egyébként hazafele menet megláttam álmaim nőjét. Szeretném megkeresni - ha persze nem ijed meg tőlem, meg nem egy 4B-s patkány (ezesetben kénytelen leszek figyelmeztető lövéseket leadni a hadiállapotra való tekintettel), akkor az már egy jó kezdet, és akkor LÉTEZIK. Létezik az a gyönyörű nő, aki ebben az életemben az UTOLSÓ lesz. Na, persze ezzel egyidőben a buzi málha se nagyon akar összejönni... Pedig szeretnék végre megállapodni! Olyan kibaszott nagy kérés ez az univerzumtól?!

Ma reggel is bejárom ezt az utat. :))) Ha ezerszer meghasadok is. Ha százszor leégek a porig, akkor is... Fáj-fáj... De legalább a boldog hazatérés illúzióját megadja. Ha csak egy röpke percig is... Ha csak egy futó gondolat erejéig is. Ha csak illúzió is... Ha csak fájdalom is... De legalább a fájdalom belül van. Nem a gyomromban, nem a fogamban, nem a fejemben... Csak fáj, de legalább édes lesz ez a fájdalom.



Problémás tartalom jelzése






© Napfolt Kft. - Médiaajánlat