Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje:
http://teveclub.hu/naplo/75154
|
Pár hónap után...
Sziasztok!
Most olvastam újra az egyik bejegyzésemet, konkrétan az ez előttit. És elgondolkoztam... Elgondolkoztam azon, hogy mégis mennyi minden változik/változhat meg pár hónap alatt... Barátságok halványodnak el, talán el is tűnnek; új barátságok köttetnek, családok szakadnak szét, lakhelyek változnak... Nem csak pár hónap alatt, egy nap alatt is hatalmas változás mehet végbe egy ember életében, úgy, hogy azt a bizonyos reggelt ugyanúgy kezdi, mint a többi számtalan unalmasat.
Nos, nekem ez alatt a pár hónap alatt az egész életem megváltozott. Merőben más ember lettem. Elhalványult egy nagyon szoros barátságom, de sok új embert ismertem meg a gimnázium által, és kezdek közelebb kerülni másokhoz.
A szüleim elváltak; most Sárbogárdon élek apukámmal, a testvéremmel, apukám élettársával és két gyerekével. Igazából apukám élettársa és két gyereke tegnap költöztek el.. és még nem annyira sikerült feldolgoznom. Csak reménykedem benne, hogy visszajönnek. Hogy megszűnik ez az őrület, hogy végre minden lecsendesedik. Mert ilyen hatalmas változások után furcsán érzem magam. Nincs minden a helyén. Nem szeretem ezt a kuszaságot! Egy ideig jó, viszont hosszútávon nem. Teljesen kikészít.
A gondolkodásmódomról meg annyit, hogy szerintem már sokkal érettebben gondolkozom, már több mindenről van véleményem, és kezdek kiállni magamért. Igaz, mindig csak utólag. Ezt gyakorolnom kell. Nem vagyok kevesebb, mint a többiek a suliban - ezt meg észben kell tartanom. Hajlamos vagyok túlságosan is zavarba jönni, meghunyászkodni a másik, értelmetlenebb ember előtt, holott tudom, hogy nekem van igazam, ő viszont annyira degradált, hogy nem látja be, egyszerűen meg sem próbálja logikusan végiggondolni. Ész nélkül mond dolgokat, olyanokba szól bele, olyanokat minősít le, amikhez nem ért, és egyáltalán semmi köze nincs hozzá. Én pedig csalódok, és fáj, sokáig fáj, mert nem értem őket, pedig annyira próbálom követni a gondolkodásmódjukat! Viszont.... értelmetlen és teljesen hiábavaló dolgokat nem fogok tenni, nem teszem nevetségessé magam - csak azért, hogy beálljak a sorba. Inkább leszek egy kicsit különc, de más színben fogom látni a világot, egy szebb színben, és optimistán fogok gondolkodni!!!
:] Megjegyzés: Ne féljek az emberektől. Ma megismertem egy kedves lányt, és kiderült, hogy hiábavaló volt a félelmem és a szorongásom. Szóval... bátrabbnak kell lennem!!! ;D
|
