Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
**
Első megemlékezés...
Nem vagyok fiatal, de talán vén sem
azért a halál torkán köszörülném a késem,
mert nem kell, hogy a korral járjon a vész
s egyre több barát a vég homályába vész.
Egy hónapja még mosolyogva köszöntünk
sose volt semmilyen ádáz vita miköztünk,
felületesen ismertem csupán lényét
s legtöbbször csodáltam szétáradó fényét.
Érett szőlő szeme számtalanszor mosolygott
csalfa tekintete nekünk kacéran súgott,
ha kellett, mindenkihez volt kedves szava
végül a konok sorstól ez lett a jutalma.
Küzdött végtelenségig a számtalan kórral
aztán már ő sem bírt az álnok tumorral,
mi még örültünk sok éve a működő új vesének
s két hete keressük nyomát szellemének.
Megdöbbentő, hogy ennyit ér a szelíd fiatalság
ha az élet úgy gondolja, kell egy kis ravaszság,
hiába veszi az ember sorra az akadályokat,
ha a gátak minduntalan felrúgják a szabályokat.
Sajnos most téged szemelt ki a fekete kór
s esélyt se adott, hogy megmenekülj valamikor,
ha szólni tudok, akkor is csak a döbbenet hangján
néma áhítattal állok még itt az élet partján.
Most, hogy a végső csatát megvívtad egyedül
a sok megválaszolatlan kérdés bennünk felmerül,
hogy mért téged ragadott magával az alávaló,
kegyelmet most sem ismerő és adó halált hozó.
Még előtted állt szinte az egész élet
s fiatalságod egy csapásra most mivé lett?
Néma kőszobor süket falak előtt a testem,
talán egyszer szörnyű kínjaid lefestem!
Ím, hogy a megváltoztathatatlant ismerem
csak kong az agyam és gondolataimat keresem,
de szemem csak derűs arcod képei közt keresgél,
nyugodj békében, ha már itt oly sokat szenvedtél!
|
