Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. április 20.**
Az idő, megtörte csontjaimat,
Szétmállasztotta izmaimat,
Keresztre feszítette testemet.
Szépségemen, fiatalságomon
Ejtett mélységes, halálos sebet.
Felemésztette az elmúltakat,
Pókhálóval erezte arcomat.
Kísértéseinek ellenálltam.
Az idő, acélmarkában őrölt,
Poklában éltem, sokszor nem láttam.
Kövei közt zúzódtam örökkön,
Most testemből adósságom töltöm.
Törlesztem, mit fiatalon éltem,
Mint bérlő, ki bérleményért fizet,
Bár keveset ragyogtam a fényben.
Kezemre nézek, aprócska kezek
Nem munkára, szeretni éledet.
Az idő, béklyót dobott kezemre,
Mert az adatott, hogy dolga legyen.
Némán állok a tükörrel szembe.
Szemeim, már üres, vak csillagok.
Helyükön fakó, megkopott, halott,
Fénytelen elárvult kövek ülnek.
Az idő, mit adott, visszavette,
Szeretettől többet nem hevülnek.
Egyre többször fáradtan ébredek.
A fénytelen szem többet nem igéz,
Nem simogat, nem ölel már a kéz
Gyorsan szállt el felettem az élet,
Az idő felőrölt, megemésztett.
|
