Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az ember másmilyen - Alan Bloch
Archeológus vagyok és az ember a témám. De akkor is kíváncsi vagyok, meg fogjuk-e valaha ismerni az ember – már úgy értem, hogy a halott bolygókon végzett ásatások útján sikerül-e megállapítanunk, miben különbözött igazán a robottól. Mert tudják, én találkoztam egyszer emberrel, és tudom, hogy nem olyan egyszerű dolog, mint ahogy az iskolában tanították. Van néhány feljegyzésünk persze, és a magamfajta robotok azon fáradoznak, hogy kitöltsék a hézagokat, de úgy érzem, még nem mentünk sokra. Tudjuk, vagy legalább is történészek azt állítják, hogy tudjuk, az ember egy Föld nevű bolygóról jött. Azt is tudjuk, hogy merészen szállt csillagról csillagra, s ahol megállt, mindenütt gyarmatot létesített – arra számítva, hogy visszatér. De soha nem tért vissza. Azok voltak a Világ fényes napjai. De vajon mi már olyan öregek vagyunk? Az emberben lobogott a láng – ha jól tudom úgy mondták az „isteni” láng – az röpítette át az éjjeli égbolton, de mi elvesztettük az emberszőtte háló szálát.
Tudósaink azt mondják, az ember nagyon hasonló volt hozzánk – kétségtelen, hogy az ember csontváza majdnem ugyanolyan, mint a roboté – csak az valami mészvegyületből készült, nem titánból. Olyan tudós dolgokat emlegetnek mint a „túlnépesedés” meg a „csillagvilág vonzása”. Mindegy, akkor sem lehetünk egyformák.
Mikor utoljára voltam kiszálláson az egyik belső bolygón, személyesen találkoztam az emberrel. Bizonyára az utolsó ember volt abban a naprendszerben, mert már beszélni is elfelejtett – nagyon rég magára maradhatott. De mikor megtanulta a nyelvünket jól megvoltunk, már arra gondoltam, hazahozom. De valami baja esett.
Egy szép napon midnen látható ok nélkül panaszkodni kezdett, hogy melege van. Megmértem a hőmérsékletét és arra a következtetésre jutottam, hogy kiégett a hőszabályzó áramköre. Volt nálam egy készlet tartalék alkatrész, s minthogy szemmel láthatólag elromlott, munkához láttam, hogy megjavítsam. Kikapcsolnom gyerekjáték volt. Beledöftem a nyakába a tűt, hogy rövidre zárjam, s éppúgy nem mozdult többé, mint egy robot. De amikor kinyitottam, belül már egészen más volt. Összeraktam, de csak nem akart megindulni. Aztán valahogy szétmállott – mirea munkámmal elkészültem úgy egy év múlva és hazaindultam. Nem maradt belőle semmi, csak a csontja.
Igen, az ember valóban más volt.
|
