Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. július 24.
Egy vers a régmúltból de manapság is igaz valamikor három évvel ezelőtt írtam egy borongós hajnalon mikor még a vonaton ingáztam.
FÁRADT VÁROS
Tespedt szürke város,
Harsogó színeid melankóliájában,
Fáradt magány lapul.
Kiégett parkok,fakó házfalak,
Néznek lelkedbe hideg üvegszemekkel.
Színtelen emberi érzések,
Meghasonlottsága küzd,
A szennyes felszín felé
S mint magányos fa odvába lapuló bogár,
Kering önmaga börtönében.
Jövőd a múlt árnyékában,
Távolodik tőled,
S megkésett sóhajod száll
A benzinfüst felett a légben.
De nem késő,hisz érzéseid mélyén,
Még ott parázslik az Isteni szikra.
Mely Új tavaszt hoz,lelkedhez ér,
És zöldellő rétek szabad énekét,
Tanítja magányos lelkeinknek.
2002 kora tavasza / Nemessányi-Tóth Árpád /
|
