Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. szeptember 11.
Neked, Kedvesem
Soha nem éreztem még így, soha, soha,
Talán csak amikor megszülettem e világra.
Levegőt vettem, sóhajtottam, kapkodtam,
De mégis elvöröslöttem, majd megfulladtam.
Nyakamon éreztem a kötél szorítását,
S hallottam saját torkom fuldoklását.
Láttam már, jött a fény közelebb,
Nem tudtam, mit tegyek; vagy ne tegyek?
És jöttél Te, kiszabadítva a halál karmai közül,
Csókkal hintettél, megmentettél a tűzből.
És testembe lassan visszatért az élet,
Ó köszönöm, köszönöm Néked.
Álmomban is Te kísérsz ma már,
Fáradt lelkem sokszor Benned megnyugvásra talál.
S sírig tartani fogsz, tudom,
Mindig mellettem leszel a nehéz úton.
|
