Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. október 19.
Szomorú szerelem
Vidám forgatag közepette találkoztam vele. Barna hajú, barna szemű. Így szólt hozzám;- Jössz táncolni? Alig tudtam kimondani: -Igen! Az együttes hosszú számba kezdett, minket a tömeg elsodort. A keze égő tűzként parázslott, és éreztem az első perctől kezdve: Szeretem! Lassan fél év telt el azóta. Milyen gyorsan szállt el, mint egy röpke pillanat. Gyakran találkoztunk s kaptunk egymástól forró csókokat. Azt hittem boldogok voltunk…. Míg a tragédia meg nem történt. Egy forró nyári napon az edzésről jövet, épp mikor megláttam valakit, ki szembe jött velem. Én integetni akartam, hiszen ő már messziről integetett. Mégsem tudtam felemelni a kezem. A kezét előbb egy lány fogta. Hát így szeretett? Ezt tette velem? Így mit ér az életem? A kanyarban feltűnt egy Opel. Jött mint a veszedelem. Én hirtelen az úttestre léptem. A többire nem emlékszem. Amikor magamhoz tértem nagy tömeg állt körülöttem. Csak épp azt nem láttam akit kerestem. Akkor vettem észre, hogy mellettem egy test hever. Igen ő volt. Félig holt, félig eleven. De mégis megszólalt: „Az a lány a húgom.” Szeme a végtelenbe merült, a szája boldog mosolyt rántott. A fiú ajkán egy csepp vér megjelent. Gyengülő kezével fogta a kezem. Utolsó erejét még összeszedve még ezt a mondatot suttogta el: „Gondolj bármit, én igazán szerettelek.” Mardosta a lelkemet és az életemet, hogy volt egy fiú, ki ezzel a mondattal halt meg: „ÉN IGAZÁN SZERETTELEK!”
Andrea
|
