Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2005. november 8.
Barak László
Szappanopera
az élet
illó öröm
gyermeki könnycsepp
mosoly
ölelő tekintet
– gyász is –
– átkelt a hídon apád is
letépte magáról az inget
mint a hódító legkisebb
ki Óperenciába tartott
a Nagy Folyót legyőzte
mert elérte a túlsó partot
a távolság moraja
örökre ott lakozik benne
amit érez
mintha a mindenség illata lenne –
ilyen a világ
nyomorba szédül
nem számít a vérehulló kincs
az éhező gyermek
kit megvernek
ha elmarad a zsákmány
forog a világ
bár a kurvák
teremtik szakadatlan
apacs rabolná szét
könnyű az ég
feledni tanít
úgy alakít
árva a világ
ne vesd meg
mert újra teremt
megtanulod ha kitaszít is
ha pokolgép robban
ha tüzet rak is alád
ki általad lobbant lángra
ne vesd meg
ha szédít a mélység
félsz –
élsz még
mert talán szeretnek
hazug a világ
de csak érted az
boldoggá tesz
leránt
divattal csal ha indulsz toronyiránt
gyilkolsz ha szeretnek
fölemel ha megölöd
úgy kínálja magát
– hallgat a mennybolt
fekete márvány
lehet már minden
ami sosem volt
átjuthatsz oda
ahol a világ nem test
nem fény
nem illat
nem divat
nincs hangja
mert istentől való
belőled
amíg élsz
csak sejted
az évezredeket
egy-egy másodperced
előleg csupán
gyűlik fényes halomra
mint látnok szemében
az idő lombja –
ilyen a világ
divat és pénz járványa
maga az élet szédült bele
e szappanoperába
ennyi az óda
vegyétek meg kilóra
ki tudja
ki tudhatja
– meddig lesz még folytatása
hazudtál bár gyönyört
vagy kínt
magadnak
nem vérzik már ami seb
nem seb ami vérzik
ami voltál
majd kegyesen kivégzik
hiszen – ilyen a módi – Ők még
maradnak
|
