Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-07-01
Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogyan két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.
"Felkavarodás: teljes nevén: szerelem -, őrületes viharokat korbácsoló, zavarba ejtő, zabolátlan, kínzó mágiázó, csodával azonos érzés."
A szeretetért küzdeni kell, mert minden olyan mulandó, mint a fű. Az ember is. Sorsa, mint a virágé. A pusztaságban egy forró fuvallat és már tova is tűnt. És ahol állt, nem marad utána semmi. Csak a hallhatatlan, aki szeret."
Szerelem az, ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha lezuhan a szárnyát, kölcsönadja!"
Csak azoknak a nőknek vesszük észre beszédbeli furcsaságaikat, ellentmondásaikat, nevetségeiket, akik iránt nem nyúlnak ki érzékiségünk virágporzói. De azok a nők, akik tetszésünket már megnyerték, beszélhetnek akár a seregélyek nyelvén, a papagájok hangján, mi olyan jelentőséget és értelmet tulajdonítunk szavaiknak, mint az égi kinyilatkoztatásoknak."
A tükröd leszek, hogy lásd ki vagy, ha nem látnád!"
Köhögés és szerelem nem rejthető."
"A szerelem szemre oly szelíd, s goromba zsarnok, hogyha közelít." "Tanuld olvasni sok néma jelem,
Szemmel is hall, az okos szerelem
Sten alténak nagy, vörös és elálló
füle van.
Nekem tetszik
a nagy, vörös és elálló
fül."
". Egy szép szem nagy erő: Könnyétől retteg a halált sem rettegő."
"Mint a félelem a színpadon, ülök a közelben egy padon,
Úgy parancsolok magamnak, még maradjak, megmaradjak
Mint kínomban a színpadon, fejem a lábam közt ülök a nyakamon
Homokkal teli a szám, szép vagyok, mosolygok rá."
Illeszkedni
tudás
hódítja meg legelőször a szíveket."
"Úgy szeretni, hogy nem várok cserébe semmit, beérni a jelenlétével. Szeretni Őt a saját világában, a megváltoztatás szándéka nélkül
Az emlékezéshez nem emlék, hanem szeretet kell, s akit szeretünk, azt nem felejtjük el."
A szerelem olyan, mint a pi-természetes, irracionális és nagyon fontos."
Ki azt mondja: "imád",
Sose hidd el szavát.
Ki azt mondja: "szeret",
Talán igaz lehet.
De az, aki rád néz, hallgat,
Nem beszél, és nem szavalgat,
Annak add egész életed,
Mert a forrón és hűn szeret."
"Elájulni, s mindent merni, dühöngve,
Mint nyers, szelíd torzó és holtrásápadt,
Merész halott és új életre támadt,
Csaló, hűséges, bátor, gyáva, gyönge,
És tőle távol nem találni csöndre, Mint víg, komor, őrjöngő, büszke, bágyadt,
Megszökni hősként, csupa gőg s alázat,
S riadtan bújni sértődött közönybe.
Ha kiábrándulnánk, szemünk befedni,
Édes borként mérget szívni magunkba,
a kárt szeretni, a hasznot feledni,
Hinni, hogy a pokol visz égi útra, Létünket egy csalódásba temetni:
Ez a szerelem. Ki próbálta, tudja."
A szerelem vak! A barátság csendben lehunyja szemeit!"
Napsütéses délvidék
Minden hője bája,
Szerelmünk is benne ég
Tokaj lángborába.
Úgy aranylik, úgy ragyog,
Mint a szív reménye,
Mint sugárzó csillagok
Égi gyetyaféye."
Nem azért szeretlek, mert szép vagy, hanem azért vagy szép, mert szeretlek."
Inkább a halált választom Mint, hogy a reményt feladom.
Kell nekem. Kellesz nekem,
Csak ezt fogd fel, kérlek édesem!"
"Szeretlek, s szenvedésem a hegyekig ér,
De ha nem volnál, szenvedésem az égig érne.”„Nem az a fontos, hogy mekkora vagy, hanem az, hogy mekkora
a lelked!"
Nincs óra, hogy ne gondolnék rád, nincs perc, hogy ne akarnálak, nincs pillanat melyben, nem éreznélek.
Te édes, gyötrő, drága szerelem!
"Minden nap rád gondolok,
Minden percben rólad álmodom.
Ha meglátlak, szívem gyorsabban dobog,
ha hozzád szólok, hangom csak rebeg.
Te vagy a mindenem, és ha elveszítelek, akkor én is elveszek.
Ha azt mondják, csak kipróbálom
rajtad, hogy perzsel-e a lángom,
és csupán ezért lobogok:
arról én semmit sem tudok.
Ám ha azt mondják, hogy megejtett
ritka szépségével a lelked,
s érted azért bolondulok:
erről már nagyon is tudok
„Mindig önmagad vagy, s maradsz mindenkor,
Úgy én is tied vagyok, s maradok mindenkor.”
„Meghalnánk, mondván:
Bűn és szenny az élet,
Ketten voltunk csak tiszták, hófehérek
A szerelem szenvedély, megszállottság mely nélkül nem lehet élni."
"Az élet legnagyobb titka és ajándéka, ha két "egyféle" ember találkozik."
"Ha valaki nem úgy szeret, mint te megálmodtad, az még nem jelenti, hogy nem szeret téged minden szeretetével."
"Az élet egy angolkeringő, melyet eltáncolhatsz a sírig,
s életed csak attól függ, kivel táncolod végig."
"Nem szükségszerűség, hanem a véletlen van teli varázzsal. Ahhoz, hogy a szerelem felejthetetlen legyen, úgy kell röpködnie körülötte az első pillanattól a véletleneknek, mint a madaraknak assisi Szent Ferenc vállánál."
"Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért,
mert ha ezt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést."
„Tudta, hogy vannak szebb arcok, nemesebb arcok, tisztább arcok – de éppen ez az egy arc hat rá, és uralkodik rajta. Ez az egy arc az egész világon. És ő maga ruházta fel ezzel a hatalommal.”
„… s most elképzellek, amint végigmész a néptelen utcán, és a tavaszi sötétségben várod a trolibuszt, aztán pedig földalattin utazol egészen hazáig. Ma éjjel fennmaradok veled, amíg haza nem érsz a városon át. Drágám, amíg te utazol, én itt ülök az álomba merült házban, ahol csak egyetlen lámpa ég, és végiggondolom mindazt, amit rólad hiszek.
Azt hiszem, hogy jó vagy és erős vagy, és igaz vagy, és hiszem, hogy szeretlek téged. És hogy szép a szemed, és hogy szomorú a szád, és hogy finom és gyönyörű a kezed…”
„Nekem úgy rémlik, amint a színpadra léptél, szerettelek. De lehet, hogy csak másnap. Sírtál. Nekem elviselhetetlen volt a gondolat, hogy okod lehet sírásra. Azt mondtam magamban, ha rajtam múlik, soha többé.”
Az életben az ember sokszor lesz szerelmes, de csak egyszer lesz igazán szerelmes! És ennek az igaz szerelemnek minden porcikája tökéletesen lesz megalkotva, különben nem lenne az igaz szerelem.
"Ha te nem volnál, érzéseim csak a régmúlt érzések árnyképei volnának!"
"Szerelmem oly mély és beláthatatlan akár a tenger,
Adhatok belle, nekem csak annál több lesz, egyre több."
"Az ember sok mindenre vágyik, amit nem kaphat meg.
De nem vágyhat semmire a tudattal, hogy semmit nem kaphat meg."
„Az életedet nem a lélegzetvételek száma határozza meg, hanem azok a pillanatok, amikor eláll a lélegzeted.”
" Ha a válasz a szerelem, megfogalmaznád újra a kérdést? "
„Ha szereted, viszontszeret,
Ha mosolyogsz, ő is ám,
Ha bánat ér, megosztozik
Szegény szíved bánatán!"
"Szeretlek, mint élni szeretnek
halandók, amíg meg nem halnak."
"Arcod varázsa csordultig betölt
s egy pillantásodért is, sorvadok,
nincs más, nem is akarok más gyönyört,
csak amit tőled kaptam, s még kapok"
"E szép szerelmes könyv ma még kötetlen; Örök kötést rá! Még szebb lesz kötetben."
". Mikor úgy érzed semminek nincs értelme,
akkor jussanak e szavak eszedbe,
mit jelent egy szó, egy meleg ölelés?
Nem tudhatja más, csak ki érzi a létét.
Érzések közt élünk, igy fontos a vágy,
értsd, meg végre kérlek, hogy szükségem van Rád.
Testünket átkarolja a meleg szeretet,
forróságot lehel a kihűlt szívekbe.
Halk szavak közt lágyan suttogom el neked,
mit jelent, hogy élsz milyen fontos ez nekem. "
"Én azt hiszem nem a szememmel, imádlak, az tudja, hogy hibád mily rengeteg
Szívemnek jó, mit néma társa megvet, a látvány ellenére az szeret."
"Nagy szeretet fél apró kételyen, S hol a félsz nagy, nagy ott a szerelem."
Merj és Bízz!
Tudom, mit éltél át, tudom mennyire fájt.
A fájdalommúló dolog, de a pillanat is,
Amit nem szabad elszalasztanod sohasem.
A pillanat, amikor tovább kell lépni és élni.
De légy kegyes, ne ellenséges, merj bízni és hinni.
Szegényebb lenne nélküled a világ, hiszen olyan vagy,
Mint egy tavasszal nyíló gyönyörű virág.
Érted bárki tűzbe menne, de ha nem engedsz közeledbe senkit
Nem lesz olyan, ki megmenthet és elveszhetsz.
Sokan várnának rád éveket, számolnák a perceket,
Vajon erejük elég-e, bírják –ezen a sok türelmet, várakozást.
Hányan állnák a sarat, hányan buknak el?
Megvárnád-e történéseket végignéznéd haláltusájukat?
Minden ember más nem oly, mint hiszed, hidd el és bízd,
Van értékes ember, aki egy esélyt megérdemel.
Ne légy konok, embertelen, hiszen eme világ ilyen.
Legyél kegyes, tudom nehéz, de boldogság lesz jutalmad, Nem bánat, s bú, örömtelen kapcsolat.
Tudom, úgy érzed néha, mintha beszorítanának, gyötörnének, S nem találod helyed, sodródsz az élettel, kevés életkedvvel.
Sokan űznek, hajtanak, de vannak, akik csak az embert, Azon keresztül látják meg a csodálatos nőt benned.
Ezek csak szavak, de te élettel töltheted meg-e sorokat.
Te döntesz a felelősséged nagy!
Hiszen aki érez, becsül, szeret, nőként kezel igen sérülékeny,
Olyan, mint egy csiga, aki ha veszélyt érez, visszahúzódik,
S ki tudja, mikor nyílik meg újra.
Rohanó élet? A boldogság hajszolása mindenkit éltet?
Talán, de mindenki máshogy éli meg.
Van, aki nem gázol át senkin, nem bánt meg senkit
Csak szeretni akar boldogságot adni, és viszont kapni.
Ne tagadd, meg eme embereket ismerd fel őket, mert
Elszalasztod őket és megtagadod akkor belőlük erőtlen, Csalódott, elcsigázott szerencsétlenek lesznek.
Merj bízni, merj hinni, merj szeretni, merj boldog lenni,
Merj lépni a bizonytalan felé, hiszen nem tudhatod, mikor
Mit veszthetsz el, de mire feleszmélsz, lehet már késő lesz.
Adj esélyt, légy bátor, mert boldog lehetsz bárhol!
"Minden nő örökre szűz marad egy kicsit, és ezt a vágyát ápolni, szeretni és dédelgetni kell."
"A szerelemben az a bosszantó, hogy olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül."
"Mindig tud adni, akinek a szíve szeretettel van tele.
A szeretethez nem kell teli erszény."
„Majd jött a sóhaj mély, heves foka, Lopták mohón egymás tekintetét,
Kigyúlt az arc, bár semmi indoka.”
Arcod keresem a naplementében,
amit máshonnan látunk, te meg én.
Neked az óceánról ragyog vissza,
nekem a fák közt szűrődik át a fény.
Arcod keresem a csillagok közt,
amit együtt nézünk talán.
A csillagokkal beszélek, és közben
akaratlanul is, meg-megérint a magány.
Arcod keresem az arcok közt, megtörve már,
és e keresés közben más arcok találnak rám.
De szemükbe nézve nem látok mást,
csak egy arcot, egy látomást,
melyet keresni fájó,
mely szüntelenül, mindig szemem előtt lángol…
a te arcod.
„a szerelem a képzelet diadala az intelligencia felett.”
"Mikor azt mondjuk végtelen, még a pillanatot sem fogjuk fel igazán. Minden végtelen a pillanatban rejtőzik. És minden pillanat maga a végtelen.”
„a nő ereje csak akkora, amekkora boldogtalansággal szerelmesét bünteti.”
"Ha a Menny minden ruhája az enyém volna,
megmunkálva arany és ezüst fényekkel;
szép kék, áttetsző és fekete ruhák, az éjszaka és a fény gyönyörű ruhái.
A lábad elé teríteném minden ruhámat,
de én szegény vagyok, csak álmaim vannak,
ezért az álmaimat terítem a lábaid elé.
Óvatosan járj, mert az álmaimon lépkedsz."
". Minden kapcsolat azért jön létre, hogy minél többet megtudjunk saját magunkról."
"A két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart."
"A tapasztalat bizonyítja, hogy nem az a szeretet, ha két ember egymás szemébe néz, hanem az, amikor mindketten ugyanabba az irányba néznek."
"Ahhoz, hogy egy nő ragyogjon, olyan férfi kell, aki ragyogtatja őt."
"Minden éjjel csak rád gondolok, és nem tudom, hogy az érzéseim hogy viszonzod."
Az egyik pillanatban még élvezem az életet, a következőben, pedig nem értem, hogyan élhettem eddig nélküle!
"A szerelem nem egy, hanem egyetlen lehetőség, hogy boldogok legyünk!"
"Szerelmem nem jutott idő
túl gyors volt és túl perzselő
Bocsánatod most úgy kívánom
mint vigaszt csúfos nászi ágyon
mikor nem lettél asszonyom"
"Nem a szépség dönti el, kit szeretünk;
hanem a szerelem dönti el, kit tartunk szépnek!"
A szerelemnek és barátságnak csak egyetlen rokon vonása van, s ez: ha felbomlik, annak oka sohasem a Másik, hanem mindig az Én."
"A természetes élet ritmusában, a pátosztalan, magától értetődő keletkezes és elmúlás ritmusában a szerelem az a pont, ahol az élet felett diadalmaskodó hatalmak a legkonkrétabban és a legérzékletesebben jelennek meg. A szerelem azonban, mint merőben természeti erő, mint szenvedély, mégsem tartozik bele ebbe a természeti világba, a szerelem ehhez túlságosan az egyen és egyen közötti kapcsolathoz kötött, s ezért túlságosan elszigetelő jellegű, túl sok fokozatot és kifinomodást teremt. Mára mar túlságosan kultúraszerű. A szerelem győzelme a kultúra felett az őseredetiség győzelme kellene, hogy legyen a hamis kifinomultság felett."
"S most könnyes szemmel,
Szívem tele szerelemmel,
S mégsem az vagyok,
Aki vakék."
" A jó kapcsolatnak rendje van, mint a táncnak, és ugyanúgy szabályok irányítják;
a partnerek nem kapaszkodhatnak össze túlságosan, mert akkor nem tudnak vidáman és szabadon egyedül haladni.
A túl Erős érintéstől megdermed a mozgás, oda a végtelenül kibontakozó szépség;
a táncosok tudják, hogy társak a ritmusban, a mozgásban, közösen alkotják a mintát, és észrevétlenül belõle táplálkoznak."
" Talán semmi sincs szebb a világon, mint találni egy embert, akinek lelkébe
nyugodtan letehetjük szívünk titkait,
akiben megbízunk, akinek kedves arca
elűzi lelkünk bánatát,
akinek egyszerű jelenléte elég, hogy vidámak,
és nagyon boldogak legyünk."
"A szerelem nem az ördög bűvészete, hanem az Isten művészete."
Hosszú volt a bánat és a szenvedés, de életemben ő volt a legszebb tévedés!
"A szerelem olyan, akár a szél: nem láthatod, de érzed!"
"Szeretni és szeretve lenni a legnagyobb boldogság a világon!"
"A forró vér, forró gondolatokat szül,
és a forró gondolatok,
forró cselekedeteket,
és a forró cselekedetek: a szerelem"
"- Ha ily szentséges oltárt meggyalázok gyarló jobbommal, bűnömért vezeklek.
Ím ajkam, e két piruló zarándok, letörli csókkal rút nyomát kezemnek.
- Kegyes zarándok, ujjaid ne sértsd meg! Simításod csak buzgóság adója.
Ha jámbor ujjak szent kezéhez érnek, hívek borulnak össze tiszta csókra.
- Hívőnek s szentnek nincs ezen ajka erre?
- Azért van az, hogy szent imával esdjen!
- Engedd, hogy ajkam, ujjaim, kövesse, imámra hajt, s nehogy kétségbe essen.
- A szent nem mozdul, bár imára hajt.
- Ne mozdulj hát, míg hálát mondd ez ajk.
/Rómeó megcsókolja Júliát/
Szent ajkadtól megtisztul vétkes ajkam.
- De ajkamon van akkor most a vétked.
- Ajkam édes vétke, ott ne hagyjam, add vissza hát."
"Minden nőben téged kerestelek,
sokáig, lázas testeket
fűtöttem és hűtöttem, némelyik
különb volt, mint te lehetsz.
Szerettek, s fájt, hogy nem te szeretsz."
"Félisten az, akit a nő szeret!"
"Nem titkolom, hogy gyengébb vagyok annál,
kit vak bizalmad remélt támaszul, és nem szeretném, ha vaknak maradnál,
s nem látnád: szegény fejem rád szorul.
Hát láss olyannak, amilyen valóban vagyok. Nem én hazudtam, ha szemed
csak a részt látta bennem, és a jóban,
mely részem, ismerni vélt engemet.
Nem biztatlak, hogy próbáld letagadni
vétkeim, nem mondom, hogy ne perelj,
de csak egészen tudom magam adni,
fogadj mindenestül egészen el."
A szerelem az érzékek költészete.
Beszélni róla olyan, mint szeretkezni.
"Szerelem, ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha lezuhan, fél szárnyát kölcsönadja."
"Erőfeszítéseink, hogy ne szeressünk, gyakran kínzóbbak a szerelem szívfájdalmaitól."
". A szerelem nesztelenül oson be a szívbe; hanem miután befészkelte magát, bezárja a kaput maga mögött."
A boldogság egyik kulcsa: a rossz memória.
"A szerelem a képzelet győzelme az intelligencia felett."
Ha majd remegő ittlétem után becsukta kemény kapuját a jelen,
a szomszéd szól-e, ha május rezgő szárnya kikelt,
víg zöld levelekkel hamvas, mint mikor az új selyem:
"Ő olyan ember volt, aki erre figyelt"?
Csak egy lány meg egy fiú - a dicső
győzelmi krónika,
a semmivé lesz, de az ő
történetük soha.
Én már öltem. Hallottam halálhörgést. Láttam halálos sebet. Nincs benne semmi magasztos, semmi költői! Azt mondod, meghalnál a szerelemért, de nem tudsz semmit a halálról, és nem tudsz semmit a szerelemről!
Eszedbe jut néha az a parkbeli este?
Alig ismerlek. Még az apád keresztnevét sem tudom. Nem tudom, volt-e valaha fogszabályzód vagy konyaklencséd, és fogalmam sincs róla, hogyan lett belőled esküvőszervező. De ismerem az arcod minden hajlatát. Minden aranypöttyöt ismerek a szemedben.
És tudom, hogy az a parkbeli este életem legszebb estéje volt.
"Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen!"
"Az út a fontos, nem az út vége. Aki túl gyorsan utazik, az elszalaszthat mindent, amiért útra kelt."
"Ó, ennyi csak mi tudható:
szeretni kell és szeretve lenni jó!"
"Mindennap egy kicsivel jobban szeretlek!"
"Mindent megadnék Érted, csak ne kérd."
„. ismerte a szerelem csapdáit: tudta, hogy hatalmában áll megváltoztatni egy nő szándékát.”
Megtanultam, hogy várni a legnehezebb, és szeretnék hozzászokni, tudni, hogy velem vagy akkor is, ha nem vagy mellettem.”
„. és nem szóltak egy szót sem, mintha nem volna fontos beszélni. Nem kell készíteni semmit, csak együtt lenni, egymás mellett, és nézni egy irányba.”
„Az életnek csak akkor van értelme, ha van kivel megosztani az érzéseinket.”
„Az emberi lény ugyanis el tud viselni egy hét szomjazást, két hét éhezést, és akár évekig elviseli, ha nincs fedél a feje fölött, de a magányt nem viseli el. Minden kín és szenvedés közül a magány a legrosszabb.”
„a férfiak nagyon furcsák (.) Megüthetnének, ordítozhatnának, megfenyegethetnének, de ők rettenetesen félnek. Félnek egy nőtől. Nem feltétlenül attól, akit elvettek feleségül, de mindig akad egy, akitől rettegnek, és aki aláveti őket minden szenvedélyének. Ha más nem, akkor a saját anyjuk.” „És amikor elérkezik a pillanat, nem haboznak, nem hagyják ki a lehetőséget, nem vesztegetnek el egyetlen mágikus pillanatot sem, mert tisztában vannak minden egyes pillanat fontosságával.”
„a legmélyebb és legigazibb vágy annak a vágya, hogy közel kerüljünk valakihez. És ettől kezdve elindul a láncreakció, a férfi és a nő elkezd játszani.”
Hosszú az út, míg a kezem a kezedhez ér.
Szeretni valakit valamiért.
Ne tudja senki, ne értse senki, hogy mér.
Szeretni valakit valamiért.
Ezer életen és ezer bajon át.
Szeretni valakit valamiért'.
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj.
Szeretni valakit valamiért’.
Fenn az ég, s lenn a Föld.
Álmodunk, s felébredünk.
Minden út körbe fut.
Béke van, felejts el minden.
Háborút.
Esik a hó, és szemembe fúj a szél.
Szeretni valakit valamiért.
Ég a gyertya ég el ne aludjék.
Szeretni valakit valamiért'.
Ezer életen és ezer bajon át.
Szeretni valakit valamiért'.
Akkor is, hogyha nem lehet, hogyha fáj.
Szeretni valakit valamiért'
"Csak férfi és nő van, a kettő együtt az ember."
"Női visszavágás: A férfiak saját betegségüket ritka kínszenvedésnek, míg a nők betegségét eltúlzott nyavalygásnak tartják."
A nők a házasságban felszabadulnak, míg a férfiak feláldozzák a szabadságukat."
"A kéjét, mit, egy ital ízt ad, szomjam hevével kell kiérdemelnem."
"A kéjét, mit, egy ital ízt ad, szomjam hevével kell kiérdemelnem."
"Szerelem; ha egyik a másikat repülni hagyja, de ha zuhan, fél szárnyát kölcsön adja."
"Ha létezik a világon igaz szeretet,
semmi mást, csakis ezt adom neked!"
Megmutatnám az embereknek, mennyire tévednek, ha azt gondolják, azért nem szerelmesek már, mert megöregedtek; nem is tudják, hogy éppen akkor öregszünk meg, ha nem érezzük többé a szerelmet.
"Minden nővel, minden férfival megértetném, hogy ők a legfontosabbak nekem, így élnék a szerelemmel szerelemben."
"Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, hogy "szeretlek" és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod".”
Marcipánrózsa-szerelem
Gyökerezik kisszívemben
Mint egy növényt kiskertedben,
Úgy ápoljad édes lelkem!
"Megtanítottál szeretni,
Látni, érezni.
És én most már csak Téged látlak,
Téged érezlek, és
csak Téged szeretlek.
És nem tudom meddig, és nem is
akarom tudni,
Amíg szeretsz,
szeretlek!"
Rettenetes szerelem, mire nem viszed emberi lelkünk!”
"Bár szeretne valaki! Bár az a valaki egy valaki lenne! Méghozzá az a valaki, akit én viszont szeretek!"
"A szerelemben az a gyönyörű, hogy szeretünk. Saját szenvedélyünk jobban boldogít, mint a másban gyújtott tűz."
A szerelem az érzékek költészete.
A szerelem semmihez sem hasonlítható érzés. Olyan, mint a szerelem.
Szerelmesnek lenni nem nehéz. Bizonyítani nehéz!
Nagy szerelem az, ha két ember egy életen át megérti egymást, megfér egymással, odaadó és hűséges.
A szerelemben a hallgatás gyakran mélyebbre ható szónok, mint a szó.
A férfi élete és szerelme kettő, a nőnek élni és szeretni egy.
"Szeretnélek kibontani, s vigyázva összerakni újra,
aztán, ha van, lelkedbe bújva álmodni, mint még sohasem."
Nekem a szerelem házasságot jelentett, s a házasság az életnek egyetlen lehetőségét."
"Én nem tudom, mi ez, de jó nagyon.
Fájása édes, hadd fájjon, hagyom.
Ha balgaság, ha tévedés, legyen.
Ha szerelem, bocsásd ezt meg nekem!"
"Szeretlek, mint anyját a gyermek, mint mélyüket a hallgatag vermek,
szeretlek, mint fényt a termek, mint lángot a lélek, test a nyugalmat!
Szeretlek, mint élni szeretnek a halandók, amíg meg nem halnak."
A távollét csökkenti a közepes szerelmet - gyarapítja az erőset, mint ahogy a szél kioltja a lámpát, de szítja a tüzet.
A szerelmesnek nincs szüksége büszkeségre, nincs szüksége másra, csak szerelemre.
Megvívtuk a csatát már ezerszer,
el is vesztettem már nem egyszer.
Ha még egyszer elveszítelek,
soha többé nem leszek már melletted.
Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék, még
hát kérlek Kicsim, kérlek, maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!
Ha majd egy nap elrepülsz mással,
és engem itt hagysz törött szárnnyal,
akkor talán nem érted a lényegét:
egy ember Neked adta az életét.
Azt kértem Tőled, hogy szeress még.
Azt mondtad, hogy Neked ennyi nem elég.
Annyi mindent adhatnék még,
hát kérlek Kicsim, kérlek, maradj még!
Maradj még, mert én így szeretném,
maradj még, mert tudom, hogy Te is így szeretnéd.
Maradj még, maradj még!
Maradj még, maradj még!
"Mindig van másnap, és az élet lehetőséget ad nekünk arra, hogy jóvátegyük a dolgokat. De ha tévedek és csak a mai nap, van nekünk, szeretném elmondani neked mennyire, szeretlek, és hogy sohasem felejtelek el."
"Ha tudnám, hogy ezek az utolsó percek, hogy láthatlak, azt mondanám neked, hogy "szeretlek" és nem tenném hozzá ostobán, hogy "hiszen tudod"."
". Amit nekem adtál,
azt én elfogadtam
és hittem benned,
pedig nem is tudtam,
hogy hitem örökre magmarad
semmim sincs, csak te vagy."
". Az illatodban ülve várok egész nap, hogy szádban hozd el éltető vizemet,
itt vagy velem, ahogy írom ezt a sort,
ahogy szemedhez ér
én ott vagyok veled."
"Keresem az utam, néha keresem a bajt és keresem azt, aki engem akar,
akinek engem küldött, akit nekem szánt az ég."
Omnia Vincit Ámor! - A szerelem mindent legyőz!
"Nem esküének egymásnak hűséget,
Nem vették e szót ajkaikra,
Ott benn hagyák azt,
Szívük mélyében érintetlenül,
Ahol, s ahogy kell annak lennie,
S azért maradt oly tiszta, mint a csillag,
Melyhez még lélegzet sem ér."
„hej milyen gyönyörű is a világ, ha szerelmes szemmel nézi az ember!”
„Nem kell más csak Szerelem. ”
„Szeretném, hogyha szeretnének, S lennék valakié, Lennék valakié. ”
„Sohase volt a szerelmes, aki Mondja, hogy rabság a szerelem. Szárnyat ad ő és nem rabbilincset, Szárnyat ad ő… azt adott nekem. ”
"Szeretet ember és ember közt: ez talán a legnehezebb feladatunk, a végső, legnagyobb próbatétel, vizsga, munka, amelyre minden más munka csak előkészület.
Ezért nem képesek a fiatalok, akik mindenben kezdők, a szerelemre sem: meg kell tanulniuk. Tanulniuk kell egész lényükből, teljes erejükből, magányos, szorongó, torkukban dobogó szívükre figyelve.
A tanulóidő azonban mindig hosszú, lezárt időszakasz, és így szeretni - a messzire és mélyen az életbe nyúló magányt, fokozottabb és elmélyültebb egyedüllétet jelent arra nézve, aki szeret. A szerelem eleinte egyáltalán nem feloldódás, odaadás és mással való egyesülés (mert miféle egyesülésre lenne képes, aki még tisztázatlan, kialakulatlan és rendezetlen), hanem magasztos alkalom az egyén számára, hogy érlelődjék, önmagában valamivé nőjön, világgá váljék, önálló, teljes világgá valaki más kedvéért - nagy és sokat kívánó igény vele szemben, valami kiválasztja, és nagyra hívja el. Az ifjú embereknek csakis ilyen értelemben, mint önmagukon végzendő munkát, lenne szabad a szerelmet felhasználniuk."
"Ha a közelünkben tudunk valakit, akit szeretünk, fájdalmunk már ezzel is könnyebbedik."
"Egy leányka és egy pohár bor meggyógyítanak minden nélkülözést, s ki nem iszik, s nem csókol, az annyi mintha halott lenne."
"Azt akarom, hogy ragadjon el a hév, hogy lebegj a mámortól, fakadj dalra, lejts dervistáncot, légy eszelősen boldog, vagy legalább légy rá nyitott! A szerelem szenvedély, megszállottság, mely nélkül nem lehet élni. Azt mondom, légy fülig szerelmes; olyat találj, akit őrülten szeretsz, és aki ezt viszonozza! Hogy találhatsz rá? Hagyd az eszed! Hallgass a szívedre! Az igazság, hogy e nélkül nincs értelme élni. Ha szerelem nélkül mész végig az úton, akkor egyáltalán nem is éltél. De meg kell próbálnod! Ha nem próbálod meg, nem is éltél. Légy nyitott, ki tudja. Becsaphat a villám.”
"Ha nem akarsz fájdalmat okozni magadnak, akkor bizony semmiképp ne légy szerelmes! De én szeretem a fájdalmat."
"Jég alatt nem múló percemen átőrizem simuló pille porát,
s a fényben szüntelen
szaladó éveken,
tű fokon
csókolom ujja nyomát."
"A gyermeki szeretet logikája:
Szeretek, mert szeretnek.
Az érett szeretet logikája:
Szeretnek, mert szeretek.
Az éretlen szeretet azt mondja:
Szeretlek, mert szükségem van rád,
Az igaz szeretet azt mondja:
Szükségem van rád, mert szeretlek."
"Kicsim, ne haragudj, hogy nem szeretlek most még jobban, de nem lehet már ennél jobban szeretni valakit."
"Az élet legfőbb boldogsága az a meggyőzés, hogy szeret bennünket valaki, hogy magunkért, jobban mondva magunk ellenére szeret."
A szerelmes némán szól a szív szavával:
Hallgat. Figyel.
E két szóval vall igaz szerelmet.
"Csókból sosem elég."
„Gyémánt van szemedben. Gyémánt mely csodája a Földnek, csillog, elkápráztat, és magával ragad!”
"Hiába fürösztöd önmagadban, Csak másban moshatod meg arcodat."
"Egy csók többet mond minden szónál."
Bárcsak aranyszálat fonhatnék hajadba.
Bárcsak gyémántot adhatnék minden alkalomra.
De gyémántom nincsen, se aranyam.
Szívem van, mely minden percben érted dobban!
Szeretlek!
Szerelem, a te csókod tett halhatatlanná.
Intet duó litigantes tertius gaudet. - Két veszekedő között a harmadik örül.
A szeretet az egyetlen ésszerű és kielégítő válasz az emberi létezés problémájára.
A szeretet mindenki számára a legszükségesebb táplálék.
Nem létezik boldogtalan szeretet. Már az a tény, hogy szeretünk, boldoggá tesz.
„Olyan lényt keresünk, akinek a társaságában mindig bátran követhetjük első gondolatunkat anélkül, hogy valaha is törődnünk kellene az illendőségekkel.”
„Az életben nincs más szépség csak a szenvedélyek, a szenvedélyek, pedig értelmetlenek. A legszebb és legesztelenebb valamennyi között a szerelem.”
„Az embereket az életben csak két erő hajtja: az éhség és a szerelem.”
A szerelemben az a bosszantó, hogy olyan bűn, amelyben nem lehetünk meg cinkostárs nélkül.”
„Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.”
„a szerelem megsemmisíti az észt. Az agy és a szív olyan, mint a homokóra két edénye: amikor az egyik megtelik, a másik kiürül.”
„a szerelem csak két szeszély csereberéje és két bőrfelület érintkezése.”
". És beleborzongok, látván, hogy nélküled éltem."
„a szerelem olyan, mint a ragályos betegség: minél jobban félünk tőle, annál inkább hajlunk rá.”
„a szerelem az élet nagy ajándéka, és aki nem nyújtja ki utána a kezét, az sohasem élte az életet a maga teljes módján.”
„Érzések szívbe szorulva, emlékek hevernek szerteszórva. Össze már nem szedhetem emlék, vagyok én is, sosem volt szerelem.”
„Szerelemről beszélni, azaz szeretkezni.”
"Valakit szeretni annyit jelent, mint egyedül gyönyörködni olyan csodában, amely mindenki számára láthatatlan/érthetetlen."
„Lelked az érzelmeid összességének tárháza.”
Öleljük meg egymást, szívesen, meghitten, és szeressük egymást: úgy áld meg az Isten.
"Egyedül félszárnyú angyalok vagyunk, s csak úgy tudunk szárnyalni, ha összekapaszkodunk"
„a szívre csak egy másik szív lehet hatással.”
„Szerelemről beszélni, azaz szeretkezni.”
„a szerelemben a nő attól születik meg, amit kap, a férfi, pedig abba hal bele, amit ad.”
„a nő hazája az ország, ahol szerelmes.”
Az erdõben egy útelágazáshoz értem, s én a kevésbé jártat választottam, s ez volt minden különbség.
"A nõket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nõ akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik."
"Az idõ multával egyre kevésbé bánjuk, amit megtettünk, de amit nem tettünk meg, arra soha nincs vigasz."
"A feleségem anyja mindenkinek azt mondogatja, hogy nőies vagyok. Nem zavar, mert hozzá képest tényleg."
„Szeretni valakit a több mint egy erős érzés: a döntés, ítélet és ígéret.”
„Ha igazán szeretek egy embert, minden embert szeretek, szeretem a világot, szeretem az életet.”
„Az igazi szerelemnek megvannak a maga előérzetei és tudja, hogy a szerelem szerelmet gerjeszt.”
„Élet szerelem nélkül körülbelül annyit ér, mint szerelem élet nélkül.”
„Nem igaz, hogy a szerelem vak. Ellenkezőleg, a szerelmes olyasmiket lát imádottján, amiket más nem vesz észre.”
„a szerelmet csak az ismeri, aki reménytelenül szeret.”
„Az igazi féltékenység mindig növeli a szerelem érzését.”
„a szerelem nem csupán érzelem. Az érzelemben, mint valami burokban egy kis magocska rejtőzik, amelynek mindig más színe, más illata van. Néha hétköznapi, máskor viszont rendkívül becses és egyedülálló.”
„Az igazi szeretet megsokszorozza a szeretetre és a másoknak adásra való képességet. A másik ember iránti szeretetben az igazán szerető az egész világot szereti.”
„a szerelem két ember közös ostobasága.”
„Csak szeretve tanulunk meg szeretni.”
"A lány találkozik a fiúval. A lány beszél önmagáról, a fiú beszél önmagáról, és mindegyik beleszeret önmagába… és ez lesz a szerelem- házasság.”
„a két nap alatt beteljesedett szerelem a rákövetkező két nap alatt el is múlik, míg a hónapokon keresztül kiharcolt szerelem évekig tart.”
„Szerelemmel múlik az idő, idővel múlik a szerelem.”
„a szerelem olyan, mint a fa: magától növekszik, mély gyökeret ereszt egész valónkba és gyakran tovább zöldül a szív romjain.”
„Szeretni: meghódítani, bírni és megtartani egy lelket, amely annyira erős, hogy fölemel bennünket, s annyira gyönge, hogy éppolyan szüksége van ránk, mint nekünk őreá.”
„a változatosság csak fűszerezi a gyönyört.”
„Csak a kedves nekünk igazán, amit féltünk elveszíteni.”
„Örömre várni nem kisebb öröm, mint már örülni.”
„Szenvedély nélkül az ember csak lappangó erő, csak lehetőség, akárcsak a kavics, amely kalapácsütésre vár ahhoz, hogy szikrát hányjon.”
„a szerelem csak két szeszély csereberéje és két bőrfelület érintkezése.”
Ahogy az időn átrohantam
Elkísértél ezer alakban,
Amikor majdnem magam maradtam,
Visszatértél ezer alakban
Vagyok, mint megszegendő kenyered,
Mint színt adó tüzed, s mint tiszta csermely,
Ki holtadig kísér utad hű társaként.
Örömöm sokszorozódjék a te örömödben.
Hiányosságom váljék jósággá benned.
A csókod festi kékre az eget,
szemed színétől zöldülnek a fák.
Nélküled üres minden képkeret
és világtalan az egész világ.
Elmúlt, mint száz pillanat,
S tudjuk mégis, hogy múlhatatlan,
mert szívek orzok, nem szavak.
Igézve álltam, soká, csöndesen,
És percek mentek, ezredévek jöttek,
Egyszerre csak megfogtad a kezem,
S alélt pilláim lassan felvetődtek,
És éreztem: szívembe visszatér,
És zuhogó, mély zenével ered meg,
Mint zsibbadt erek útjain a vér,
a földi érzés: mennyire szeretlek!
Érted vagyok, és Te értem vagy
Te értelmet és fényt adsz minden napnak,
Szeretlek én, és kettőnk dolgán
Nem változtat többé semmi már.
A szeretet mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.
S a szeretet nem szűnik meg soha.
Az élet kanyargós útvesztőin
a szülői kéz vezetett.
S mikor én ezt elengedtem,
Megfogtam a tiedet.
Mert úgy az élet mindig szomorú és hideg,
Ha örömödet, bánatodat elmondani nincs kinek.
Ezért soha ne hagyj el,
Mindig a szíveddel vezess.
És ehhez a legfontosabb, Hogy mindig nagyon szeress.
Sírok, ha sírsz, ha ragyogsz, ragyogok,
néma barátod, rabszolgád vagyok,
alázatos és bizalmas barát,
aki nem kér semmit, csak néz és imád,
és nem akar lenni csak általad,
csak az árnyéka annak, ami vagy.
Mi nem hirdetjük fennen, hangos szóval,
Csak te, csak én, örökké s holtomiglan,
Mi megpróbálunk csendben boldogok lenni,
Lelkünk mélyén szintén, igazán szeretni.
Megálljatok, kik halkan jártok itt,
a fák alatt, ti kedvesek.
Kik értitek az erdő titkait,
Rám nézzetek.
Párommal én az erdő ünnepén,
Szentséges édes alkonyon,
Csendben, harmatban, lilán és üdén
Harangozom.
Veled mindenkinél büszkébb vagyok .
Csak egyben koldus : mindent elvehetsz ,
s ezzel a legkoldusabbá tehetsz.
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér.
A tavaszi zápor főszere a földnek;
Lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit pénze gondja öl meg;
Csupa fény és boldogság büszke elmém,
Majd fél: az idő ellop: eltemet;
Csak az enyém légy, néha azt szeretném,
Majd, hogy a világ lássa kincsemet;
Arcod varázsa csordultig betölt.
S egy pillantásodért is sorvadok;
Nincs más, nem is akarok más gyönyört,
Csak amit tőled kaptam, s még kapok.
Koldus-szegény királyi gazdagon,
Részeg vagyok, és mindig szomjazom. .
Légy hát óvatos, Édes, amilyen
Én vagyok, nem magamért, de teérted,
Úgy hordva szíved, ahogy dajka sem
Félti kicsinyét, kit annyi baj érhet.
Mert kell Valaki, akihez beszélsz,
Mert kell egy Másik, mások ellen
Ne álltasd Magad, ennyi az egész,
de ez eltéphetetlen.
1-ből ide lőttél a szívem közepébe
1-ből hozzám, jöttél senki nem is kérte
Fenn a fán és a fáról leesve
4kézláb a diót keresve
Almalopás és menekülés közben
Lihegve, röhögve, kéz a kézben
Jó veled
Szél vagy zápor talán,
vagy egyszerűen az, hogy létezel,
mozdítja meg itt és most a világot.
Megtaláltalak, fogom a kezed,
Nem űz el már semmilyen rettenet.
S mint ahogyan két kéz fonódik össze,
Együtt vagyunk, s maradunk egymással örökre.
Az öröm ott kezdődik, amikor
abbahagyod saját boldogságod keresését
azért, hogy megkísérelj másokat
boldoggá tenni.
Az élet csak egy jót ad nekünk:
Azé lehetünk, akit szeretünk.
Semmi sem édesebb a szeretetnél,
semmi sem erősebb,
semmi sem magasabb, tágasabb,
semmi sem kedvesebb, tökéletesebb
és jobb az égen és a földön.
Jó érezni azt, hogy szeretlek,
nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni a két szemedben,
rejtőzködni a mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már szememben
élnek és néznek.
S érezni azt, ha szép, veled szép,
s csak veled teljes az élet,
Mert hisz csak egymást szeretve
lehetünk boldogok.
Ígérd meg azt, hogy kezed kezemből vissza nem veszed,
s akkor is szeretni fogsz, mikor már én is vén leszek.
A szerelemben nincsenek évek
a szerelemben csókok, vannak.
A szerelemben, jaj a fösvénynek!
A szerelemben csak azok élnek,
Kik szerelemből mindent odaadnak.
A boldogságot nem lehet ajándékba kapni,
Egyetlen titka: adni, mindig csak adni,
Jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet,
És sok, sok önzetlen, tiszta szerelmet.
S idő állj meg egy pillanatra
S ti rohanó percek, várjatok,
Amíg ők ketten esküt tesznek,
Hogy egymáshoz örökké hűek lesznek,
Csak addig várjatok!
Most valóság lesz minden édes remény
Mely ott él szívünk rejtekén
Az élet és a szerelem tárt karokkal vár,
S hogy szép lesz-e csak rajtunk áll.
Örök életet élsz velem,
Vár ránk a kéklő végtelen,
Mert a sors egymásnak szánja
Kiket összeköt a szerelem.
És fogadom: legigazabb vágyam, hogy sose hagylak el,
hogy veled végre magammá lehessek,
és nem fogadom, hogy iszonyúan szeretlek,
csak szeretlek.
Kezemet nyújtom,
Kérlek, ismerj fel,
Értsd meg, amit mondok,
Kérlek, fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod, kell,
Kérlek engem, válassz
Amikor megszólal az orgona zenéje,
Elhangzik mindkettőnk ajkán az igen
Sorsunk ekkor eggyé, forr majd össze
Szeretni, akarlak, megtartani mindörökre
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom
Melyet vissza, soha nem kérek,
Szeress egy életen át, úgy, mint én téged
Akkor is, ha megöregszünk,
És akkor is, ha már nem élek.
Kezem feléd nyújtom, szívem neked adom,
Melyet soha vissza nem kérek,
Szeress egy életen át úgy, mint ahogy én téged,
Akkor is, ha megöregszünk, és
Akkor is, ha már nem élek.
Ha valaki szeret egy virágot,
amely csak egyetlen példányban
létezik csillag milliókon: ez épp elég neki, hogy boldog legyen.
Megérteni egymást örömben, szenvedésben,
segíteni, ha csak egy szóval, egy gondolattal is,
nagyobb művészet, mint végig barangolni a világot,
gazdagnak lenni és szórni a pénzt.
Mert lelkeink kincse talán a legnagyobb ajándék
és legszebb öröm, amit egymásnak adhatunk,
s amiért nem tudjuk elégszer mondani, hogy. KÖSZÖNÖM.
Nem tudjuk még, de mégis jó nagyon,
Itt vagy velem, s kezedet foghatom, Ezer veszély, szakadék mélye vár
Le fogjuk győzni, hiszen ketten vagyunk már.
Az élet rögös útján nekünk találkozni kellett,
hogy hitben, szeretetben éljünk mi egymás mellett.
Fogd meg hát kezemet, és én Veled megyek,
reád bízom magam, mert nagyon szeretlek.
Nincs szebb tartalma életünknek, Mint megszépíteni azok életét, Akiket szeretünk.
Lágy zsongó harangok mellett esküszünk egymásnak örök hűséget,
S a sírig tartó szeretet Eris szálai
kötnek össze bennünket.
Az élet egy angolkeringő,
mit eltáncolsz a sírig.
Sorsod csupán attól függ,
hogy kivel táncolod végig.
Tiéd volt a szív tavaszán nyílott első érzelem,
Az utolsó dobbanás is a Tiéd lesz kedvesem.
Te azért születtél, hogy szeressenek,
Én azért, hogy Téged szeresselek,
És csak annyit ér az életem, Amennyi boldogságot E adsz énnekem.
Ha férfiként járod a világot,
iránytűt és térképet félretéve,
határt és utakat nem vigyázva,
akkor csak egy dolog irányíthat, hogy oda érkezz, ahova indultál.
Egy csillag.
És amikor kiválasztod, és követni kezded,
gondolnod sem kell rá,
felemelkedik lehorgasztott fejed.
Jobban szeretlek, mint ahogy tegnap szerettelek, de kevésbé, mint holnap foglak szeretni.
Majd szeretsz? Én most szeretlek,
most vagy itt, hát most ölelj meg,
a jövő sötét világ.
Késlekedsz még? Jöjj csak szépen,
most csókolj meg Százszorszépem,
gyorsan száll az ifjúság.
Kis hajó az élet tengerén,
ketten vagyunk, csak te meg én,
viharban, forró napsütésben.
Halálig együtt az élet tengerében
szeretni kell, nagyon szeretni,
s minden vihart könnyebb elviselni.
S ha majd egyszer véget ér az élet,
utolsó mondatom: szeretlek téged.
Kellene ma éjjel egy kis
haccáré-haccaccáré,
hadd legyen a szám a szádé,
óh Tádé, miért vagy málé,
kilesi a vén hold ingyen,
csipkés ki hálóingem,
ha valaki pajkosan tekint rám az a végén a Mennyben, jár.
Köszönöm az életnek, hogy Téged megadott
Köszönöm a sorsnak, hogy hozzám elhozott,
áldom az utat, amelyre most léptünk
vigyázz rá, hogy róla soha le ne térjünk.
Szívem ezt a percet nagyon régen várja, Amelyben Te leszel az életem párja.
Oly boldogan gondol szívem a jövőre, Mikor elmondhatom: Enyém vagy örökre.
Mióta láttam a szemed tiszta fényét,
azóta nem tudok élni Nélküled,
Mióta megbűvölt egy pillanatnyi szépség
Azóta szeretlek én.
Feladok érted mindent, Leszel cserébe Te a mindenem?
Lelkünk tiszta szerelmével oltár elé megyünk,
hogy egymásnak hűségesküt tegyünk,
S ha szerelmünk lángja parázzsá csitulna,
Gyermekünk szemében újra, s újra lobogna.
Két lélek és két ifjú szív.
Van-e szebb, mint mikor egymást meglelik?
Két lélek, amit a szeretet összeköt.
Olyan kapocs ez, amely örök.
Ha a férjek olyan asszonyokat vennének feleségül, akiket megérdemelnek, nagyon rosszul járnának.
Azért szeretem a színészetet, mert sokkal valóságosabb, mint az élet.
Egy tojás mindig nagy kaland: talán ez valami más lesz.
A kíváncsi turista olyan, mint a szerelmes férj. Mindent elhisz és semmit, sem lát.
A férfi olyan, mint a PORSCHE; egy idő után romlik a technikája, de a vonzereje megmarad!
A szerelmes
Csillagot hordoz szemében:
Annak nincs sötét s homály;
Bár bolyongjon éj felében,
Kedvesére rátalál.
Hazugság, mit tartanak közönségesen,
hogy házasságban megszűnik a szerelem!
A szerelem a lélek selyme,
a szív bársonyvirága,
melynek magvát minden szívben
elültette a teremtés,
de amely csak minden ezredik szívében
érik meg igazán pompázó virággá.
Az vagy nekem, mint testnek a kenyér
a tavaszi zápor fűszere a földnek;
lelkem miattad örök harcban él,
mint a fösvény, kit kincse gondja öl meg.
A szerelem olyan, mint a fa:
magától növekszik,
mély gyökeret ereszt egész valónkba,
és gyakran tovább zöldül a szív romjain.
A szerelemnek még bolondsága is
nagyobb bölcsesség, mint a
filozófusok minden tudománya.
Az olyan parányi teremtményeknek, amilyenek mi vagyunk, a mérhetetlen teret csak a szeretet teszi elviselhetővé.
Semmi sem rendezettebb, mint az,
amit a szeretet rendez el, és
semmi sem szabadabb, mint
amit a szeretet köt össze.
Veled boldog vagyok,
Veled szelíd vagyok,
Veled erős vagyok, Veled nyugodt vagyok,
Veled mindig mosolygok,
Veled én, én magam vagyok,
Nincs többé olyan, hogy nélküled,
Tervem és jövőm van veled.
Hirtelen támadt szerelem,
amely házasságot indít, igazgyöngy,
gyémánt, drágakő, melyet a legnagyobb
művész csiszolt, kincs, amelyet a szív legmélyén kell elrejteni.
Így kéz a kézben
Mi eddig szerelem volt, törvény már.
Kezemet nyújtom,
Kérlek, ismerj fel,
Értsd meg, amit mondok,
Kérlek, fogadj el
Ha nálad lesz egy kérdés
Nálam biztos lesz egy válasz
Ha választanod, kell,
Kérlek, engem válassz.
Nélküled, mint az olló egy fele
- van árvább ennél?
Suta a sorsom: hogy vágjak vele?
Mit kezdenék, ha nem szeretnél?
Csak párban, mint a láb,
úgy mehetek tovább!
Minden parázs hideg hamu
minden szó néma tátogás.
Nem kellenek szavak
Elég egy összevillanás,
Még az se kell
Elég, ha vagy.
Szeretni annyi, mint vállalni a legnagyobb kockázatot.
Jövőnket és boldogságunkat adni valaki kezébe.
Engedni, hogy kétkedés nélkül bízzunk valakiben.
Elfogadni sebezhetőségünket.
Én, pedig szeretlek.
Ölelj át két karoddal,
E világban nélküled eltévedek.
Szeress, óvj, bátoríts hiteddel,
S örökké veled leszek.
Szeretni valakit, a több mint egy erős érzés- a döntés, ítélet és ígéret.
Nem érti szív, nem érti elme sem,
hogy mint szeretlek, én szerelmesem.
Szeretni semmi. Ha szeretnek, az már valami. Ha szeretsz és szeretnek, az a minden.
A nő a férfi számára
minden, mert a végességet
ajándékozza neki.
Nincs nagyobb boldogság, mintha szeretnek bennünket.
Nagyon kevés szeretőnek lenni.
Nagyon sok szerelmesnek lenni.
A szerelem olyan bűn,
amelyben nem lehetünk meg
cinkostárs nélkül.
Szeress nagyon, hogyan, tudod
Te jól azt,
Mint Nap a havat, amit magába
olvaszt.
Dolgos ember, nyelves asszony,
megszerzi magának akár a fél világot.
Sokkal jobban vagyon dolga
a kettőnek,
hogyne az egynek.
Boldogság az élet egyetlen értelme,
ha nincs boldogság,
a lét ostoba és keserves kaland.
Tudom azt, hogy a világra
Egy nap süt le melegen,
S ez a nap nem fönn az égben,
Hanem
lenn a szív mélyében
Van, s e nap a szerelem.
Szerelem: meghódítani, bírni
és megtartani egy lelket,
amely annyira erős, hogy
fölemel
bennünket s annyira
gyönge, hogy éppoly szüksége van ránk, mint nekünk őreá.
A szerelem gyönyörűséges virág,
de meg kell lennie bennünk a kellő bátorságnak,
hogy irtózatos szakadék szélén szedjük.
Nem tudom, mi voltam eddig,
Ámde azt sem, mi leszek;
Tőled függ, hogy sötét árnyék
Vagy fényes sugár legyek.
Ha a boldogságunk van,
mindenünk van; ha pedig
nincs meg, mindent elkövetünk,
hogy megszerezzük.
Két boldog szerelmes
Kis kunyhóban is megfér.
Az ember ezért elhagyja
anyját, és apját
feleségéhez csatlakozik,
s a kettő testben egy lesz.
Úgy hogy már nem ketten
vannak,
hanem csak egy test.
Amit tehát Isten
egybekötött,
ember szét ne válassza.
Fa leszek, ha fának vagy
virága.
Ha harmat vagy: én virág
Leszek.
Harmat leszek, ha te napsugár
vagy.
Szerelmünk olyan, mint a
ködös eső,
mely lágyan szitál- de,
megárasítja a folyót.
Friss daloló szerelemmel
elődbe
Vonszolom, ifjú szívem s
Kacagok-,
Öltsd a karomba, hej, öltsd a
Karod,
S hagyd a kezed a kezembe
örökre
Aki szeret, azt viszont is szeretik.
A szerelem buzgó megfeledkezés mindenről, ami rajta kívül van.
Szeress, míg csak szeretni tudsz.
De most megjártad, kedves, most az egyszer.
Ezüsthálóval foglak meg, nem menekszel.
A csillagos ég hálójába foglak,
Nekem fogadsz szót, meg a csillagoknak.
Az volt a veszted, mind a kettőnk veszte,
Az a csillagos júniusi este.
Csak a csillagok voltak és mi ketten!
A csillagok közt szálltunk! És ijedten
és görcsösen fogtuk egymás kezét.
Egyetlen dolgom e földön a szeretet.
Mérlegelni, aztán menni.
A legszebb szerelem se jut el
Messzire, ha csak nézik
Múlását.
Dédelgetni kell, mint egy Kedvenc gyermeket
A jó asszony az ura fejének a koronája.
Legyen benned szeretet
mindenki iránt, senki sem más,
mint a többi.
Keresek egy tökéletes párnát.
Azt hiszem, valahol a tied
mellett van.
De azt hiszem, most van itt
a perc,
hogy fogd a két kezem,
ez kell nekem,
Mert, ha itt vagy velem
a szívem megpihen.
Most először mondom el,
Most hinned kell nekem,
Legalább te maradj itt velem
Annyi minden, változik,
S nem biztos semmi sem,
Legalább te legyél a nekem.
Köszönöm, hogy te vagy.
Az órát köszönöm,
Amelyben fényül nyert e
Világtalan világ,
Köszönöm, hogy kezed
Kinyújtottad felém,
S árnyául elfogadtál sugárzó
életednek.
Mindig van egy kis
őrültség a szerelemben.
De mindig van egy kis
Okosság is az őrületben.
A nőket a szerelem nemcsak érdekessé teszi, hanem meg is szépíti. A nő akkor szép igazán, ha boldog, és akkor boldog, ha érzi, hogy szeretik.
Mi vár ránk a halál után? A mennyország? A pokol? És lányok lesznek ott?
A feleségem a legrosszabb szakács. Nem hiszem, hogy a fasírtnak világítania kellene a sötétben.
Negyedórán belül el akartam venni feleségül. Fél órán belül már eszembe se jutott, hogy ellopjam a retiküljét.
A feleségem alapjában véve gyerekes. A múltkor is bejött a fürdőszobába és elsüllyesztette a papír hajócskáimat.
Az agyam a második legkedvesebb szervem.
Szép dolog a szerelem egy férfi és egy nő között. Feltéve, ha a megfelelő férfi és a megfelelő nő közé kerül az ember.
Már hetedik éve, hogy anyósom átjön karácsonykor. Idén újítunk. Beengedjük.
Amikor a boldogság egyik ajtaja bezárul, egy másik kinyílik. De gyakran oly sokáig tekintünk vissza a zárt ajtóra, hogy nem vesszük észre, amelyik megnyílt előttünk.
Az emberek más és más utakon keresik a beteljesülést és a boldogságot. Ha nem a te utadon vannak, az még nem jelenti azt, hogy elvesztek.
Szeretni azt, amit teszel és érezni, hogy számít is -- van-e ettől örömtelibb dolog?
A legfontosabb dolog a kommunikációban az, hogy meghalljuk, ami nincs elmondva.
A kedvesség motiváló lehet: kedvessé válunk, ha másokkal kedvesek vagyunk.
Álmokban és szeretetben semmi sem lehetetlen.
Soha ne ronts el egy bocsánatkérést mentegetődzéssel.
Az illat mindig megmarad a rózsát adó kézben.
Vannak, akik mindig morognak, mert a rózsáknak töviseik vannak. Én hálás vagyok, hogy a töviseknek vannak rózsabimbói.
Ha a férfiak menstruálnának. Akkor persze a menstruáció irigylendő, dicsekvésre méltó férfias esemény lenne: a férfik azzal hencegnének, hogy milyen sokáig és milyen sokat.
Szeress mindenkit, bízzál kevésben, s ne tégy rosszat senkivel.
Elégedettek lehetünk azzal, amink van, de soha nem azzal, akik mi magunk vagyunk.
Te meglátsz valamit, és az kérdezed 'Miért?'. De én megálmodok sosem volt dolgokat, és az mondom 'Miért ne?
Nagy dolgok megvalósításához nem csak cselekednünk kell, de álmodoznunk is; nemcsak terveznünk, de hinnünk is.
Nem tisztességes másoktól olyat kérni, amire magad sem vagy hajlandó.
Soha ne nézz le senkit, kivéve, ha épp felsegítek valakit.
Légy az, aki vagy, és ami a szíveden, legyen a szádon, mert azok, akik kifogásolják ezt, nem számítanak, akik pedig számítanak, azok nem fogják kifogásolni.
A beszélgetés igazi művészete nem csak az, hogy a megfelelő időben mondjuk a megfelelő dolgot, hanem az is, hogy hagyjuk kimondatlanul a csábító pillanatban a rosszat.
Két ember között a legkisebb távolság a nevetés.
Soha ne kérj bocsánatot érzelmeid kimutatásáért, mert ha azt teszed, akkor az igazságért kérsz elnézést.
Akkor hozod ki a legjobbat másokból, ha magadból is a legjobbat adod.
Ma már a világ túl kicsi ahhoz, hogy ne legyünk testvériesek egymással.
Nem azért szeretlek, aki te vagy, hanem azért aki én vagyok melletted.
Jó lenne tudni, van-e egyáltalán barátság? Most nem arra az alkalmi örvendezésre gondolok, mellyel két ember megörül egymásnak, mert életük egyik szakaszában bizonyos kérdésekről egyformán gondolkoznak, mert hasonló ízlésük, megegyeznek kedvteléseik. Ez mind nem barátság. Néha már azt hiszem, ez a legerősebb kapcsolat az életben. Talán ezért ilyen ritka. S mi van az alján? Rokonszenv? Üres, híg szó, tartalma nem lehet elég erős ahhoz, hogy két ember az élet válságos helyzeteiben is kiálljon egymásért, csak rokonszenvből? Talán valami más? Talán van egy szemernyi Erósz minden emberi kapcsolat mélyén?
A Szerelem: eső utáni nap;
|
