Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2006-10-30
Reményik Sándor:
Porszem a Szaharából
A szaharában jártam egyszer, régen,
A napperzselte sivatagfövényen.
A pusztának a Számum nekivágott,
Megálltak remegve a karavánok.
A homokot a szél seperte zúgva,
Meglapult ember, állat összebúva.
Én kitártam a keblem a szélnek,
A szélkavarta ,roppant üres térnek.
Akkor, nézve a nagy kietlenséget,-
Egy vándor porszem a szívembe tévedt.
Ő megpihent, a szívem védi,ója-
De lettem én a földnek bújdosója.
Örökkön-szomjas, elátkozott lélek,
Akit a Számum hagyatéka éget:
Egy porszem csak, de szívemhez tapadt
És benne van az egész sivatag.
|
