Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-04-18
Nah, elég rég megszülettem...már nem is emléxem rá... De ez most nem fontos. Fontos viszont, hogy vagyok, itt vagyok, létezek. S ha már létezek, valami értelmét is keresem a létemnek...Én úgy látom, ha már megszülettem, nem kaptam azonnal értelmet is létemnek. Lettem, mert...szüleim akarták? a Sors keze? valami emberfeletti hatalom akarta? Mittudomén...A lényeg, hogy vagyok, s értelmét keresem a létemnek, s ha így nem találok, akkor...megpróbálok értelmet adni neki. Úgy látom, az egész rajtam múlik.
Najó, akkor mi is lehetne földi létem értelme??? Nem várom el senkitől, hogy megmondja nekem a tuttit. Ha én nem tudom, más honnan tudhatná? Jöhetnek nekem filozófusok, vallásalapítok, menedzserek, pszichiáterek... Ők sem tudnak többet, mint én. Legfeljebb hisznek valamiben, amit ők találtak ki, vagy valaki(k)től átvettek, vagy mindkettő keveréke, s maguknak hiszik.
Nah, módszernek nem rossz...Én is azt teszem: gyártok magamnak életem értelmét...Folyamatosan teszem, hisz megvannak a vezérelveim, amelyek mentén szerveződnének, de - ajaj - bonyolult az élet! Nem hiszem, hogy tudatom fehér lappal született volna, s mindent, amit tudok vagy gondolok, erre íródott. Én azt vallom, hogy mindenkiben van egy potenciál, amit öröklünk, s ami meghatározza bizonyos határok között, hogy mit gondoljuk és mit tudjunk. Az én "tálentumaim" még számomra sem tisztázottak...de vannak dolgaim, amiben biztos vagyok, hogy az enyémek, mert velük születtem. Nem sorolom fel őket, inkább alkalmazva mutatom meg őket, saját magamnak mindenekelőtt.
Nos, természetesen én is voltam gyerek, felnőttem, társaságban éltem/élek, megvannak az előítéleteim, attitüdjeim, motivációim...Sokmindent magamba szívtam, innen-onnan-amonnan, már én sem tudom...Sok kisebb vagy nagyobb ismeret- és érzés-mozaikkockák illeszkednek össze, rendeződnek át szinte pillanatonként...ez vagyok én. És ebben a dinamizmusban próbálom megtalálni az egyensúlyom... Egységes világképet akarok összerakni, minél átfogobb és változatosabb forrásokból merítve...legyen az másoktól vagy saját magamból merített anyag. Szeretek élni, tapasztalni, tanulni, lelkesedni, csodálkozni, megérteni, kérdezni, az érzelmek széles skáláján végigzongorázni...Így teljesebbnek érzem magam... Néha elemi erővel tölt el az életösztön öröme, máskor pedig az absztrakt gondolatok útvesztőjében kalandozok... Általában a kettő között ingadozok, állandóan úton vagyok, keresek, keresek, keresek...Nem egy végső célt, egy végső állomást, ahol megpihenhetek, megelégedve, hogy ime, megtaláltam amit kerestem...Nem, a keresésem célja maga az úton levés...S minél többet keresek, annál rezignáltabb vagyok: tudom, hogy számomra nincs megállás. Így szeretném leélni az életem. Hajt a fausti szellem: addig menni, amíg a végtelenek integetnek...Ez lenne az életem értelme.
S hogy ezen az úton merre haladok, s miket szedek fel? Ez már egy újabb diskurzus...
|
