Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2007-07-02
Nemrégiben TeliHold volt. Próbáltam ellenállni a csábításnak, de legyőzött. Kinyitottam az ablakomat, kimásztam a tetőre, és bele vetettem magam az éjszakába. Furcsa érzés volt. Gyorsan, és könnyedén mozogtam. Először nem tudtam hova, és miért megyek, egyszerüen csak vittek a lábaim, nekem csak élvezni kellett a száguldást. Tetőről tetőre ugrálva, járdák fölött röpködve végül elértem a város egyik legfényűzőbb, legvilágosabb részlegébe. Luxus negyed. Nem értettem miért vagyok itt. Az energia, ami hajtott leállt. Egy elegáns étterem előtt ácsorogtam. Eddig nem vettek észre. Eddig még. A fény emberi mivoltomat, bizonyára vonzotta volna, de most hidegnek, félelmetesnek, és halálosnak éreztem a bentről kifelé áradó fényt, és meleget. TeliHold volt, és Vámpír testben voltam. Érthető ez a reakció. De valami, mégis, mintha vonzott volna. Valami érthetetlenül, halálosan kívánatos dolog. Valami bent volt az étteremben, amit muszály volt megszereznem. Mélyet sóhajtottam, majd beléptem az épületbe. Mindenhol gazdag ficsúrok, romantikázó párok, és magukat kínálgató hölgyek lepték el majd' minden asztalt a teremben. Egy asztalt kivéve, mely a terem legeldugottabb, és leghomályba veszőbb csücskében helyezkedett el. Az asztalnál négy alak beszélgetett, ketten szivaroztak is.
Váratlanul egy pincér lépett elém, és kérdéseivel kezdett bombázni:
- Mit parancsol? Melyik asztalt foglaltatta le? Enni, vagy csak inni kíván hölgyem? A kabátját elvihetem?
Rettenetesen idegesített, és ha nem lett volna bennem emberi türelem is, akkor bizonyára annak a szerencsétlen pincérnek esek. Leültem a homályos aztalhoz legközelebb felkvő asztalhoz, majd rendeltem egy pohár vörös bort. Azelőtt sosem ittam alkoholt, most mégis megkívántam. Hogy mi mindenre késztet a Vámpír felem. Miközben kényelmesen ízlelkógettem a bort, próbáltam hallgatózni.
De ekkor valami furcsa dolog történt...
Az két alak felállt, a négyből, majd az asztalom felé kezdtek el jönni. Nem mozdultam, teljes higgadtság ült az arcomon, de éreztem, hogy az adrenalin már a vérembe csordogál. A két alak rám nézett, mindketten elmosolyodtak,majd kétoldalról megfogtak, és felrántottak az asztaltól. A homályos asztalhoz vittek, és leültettek a két szivarozó elé. Váratlanul a szivarozó alakok a szemembe néztek. Nem emberi szemek... Hegyes szembogaruk volt, de valami furcsát éreztem ezekben a szemekben. Nem haragot, félelmet, vagy gyűlöletet árasztottak a szemek. Hanem inkább... Megkönnyebbülést. És fáradtságot. Felálltak, és meghajoltak előttem. Majd mind a négy alak így szólt:
- Köszöntünk újra hugunk itt, köztünk!
(folyt. köv.)
Merő kitaláció, képzeletem szüleménye! Megértéseteket köszönöm!
|
