Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2004. szeptember 16.
Esö cseppjei verik az arcát,
A félelem kötele szoritja torkát.
Remegő lábakkal, térdre borul,
Szíve a fájdalomtól,összeszorul.
Reszket a keze, vérzik a lába,
Kiált, de minden hiába!
Tengernyi bánat gyülemlik szemében,
A remény végleg elhal a lelkében.
Haldokló csillag
Ülök a sötétben, fülemben üvölt a csönd,
Testemet átjárja egy furcsa érzés.
Lámpát gyújtok, elvakít a fény.
Millió gondolat a fejemben-
Mégsem jut semmi eszembe.
Ülök a székben
Két véglet közt elveszve.
Időnként kinézek az ablakon
De mindig ugyanazt látom.
Becsukom a szemem, de hiába várom,
Többé már nem jön az álom.
Keserves a ráébredés;
Innen már nincs menekvés
Észveszejtő a félelem,
Néha már nem tudom, miért létezem, az életem
Küzdelem, amíg lélegzem
Várom a megváltást,
Keresem a megoldást,
De nem találom a fényforrást.
Ez a végzetem, nekem végem:
Egyszercsak minden megszűnik körülöttem,
S én is elveszem a nihilben.
|
