Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-03-02
Itt vagyok. Megint.
Ma tényleg jó a kedvem, itt volt Anyácska a nagy Budapesten. Szóval félős vagyok, de a kedvem az jó.
"Hát mondd ami fáj, az a múlt, a miénk..."Csak eszembe jutott...
Voltunk circusban! Hú de naon jó volt! Meg utána is... :) Annyi fura érzés mag szín meg hang meg képzelet és gondolat... Végigborzongtam az egészet! Mármint a circust. Na jó, utána is... :)
Írjak a Naplómba? Megint "üzengessek" Teveclubon? :) Elmondtam személyesen is. Tényleg csak annyi, amire vágyom. Kevésnek tűnik? Akkor az azt jelenti, hogy teljeíthető? Szerintem éppen elég. Legalábbis nekem a boldogságomhoz biztosan. Bár már így is naon boldog vagyok. ...leszek... ha végleg elhatározom magam... arra, amit már tudok és érzek. Mert ugye ma moziztam és megnéztem a Bűbáj című filmet. Kell nekem! Mindig minden csak arra utal a környezetemben, hogy ÚGY tegyek, hogy ÚGY döntsek...
De nem itt tartottam. Hanem hogy...:
Értekezések egy nő vágyairól (ez lenne a cím...)
Na, ez a legnehezebb téma a világon. Azt hiszem, ezt fejezetekre kell bontanom, és majd minden Napló-bejegyzésben egy picit még... Vagy nem is tudom... Igazából csak sejtem, mire vágyhat egy nő, mert nem érzem magam átlagosan és tipikusan nőnek. Jó bizonyíték erre, hogy 1. ha pisilnem kell, nem azt mondom, hogy kezet mosni megyek, hanem azt, hogy pisilni...; most minek füllentsek? 2. nem tudok fogyókúrázni... egyszerűen fizikailag (és lelkileg) képtelen vagyok rá. 3. szeretem a sört és a focit (bár azért nem vagyok profi, de nézni naon izgi... még üvöltözni is szoktam a tévé előtt) 4. Miért nem lehet megköszönni, ha egy fiú (esetleg ha szerencsénk van, egy igazi férfi) megdicsér? Mindezek ellenére azt hiszem, vannak dolgok, amit kivétel nélkül minden lány szeretne. Csak hát van, aki nem értékeli és van, aki elbőgi magát örömében.
Az az igazság, hogy én nem tudom, hogyan reagálnék, mert velem még nem történt ilyen. Csak azt tudom, hogy naon is tudnám értékelni. Bár... füllentettem kicsit. Nyáron a születésnapomon csodálatos volt. Annyi meglepetés és törődés... És fáj, hogy nem értékeltem annyira, amennyire kellett volna; hogy még mindig tartozok, nem csak azért, hanem az elmúlt évekért. Mert bár sokmindent nem kapok meg, a körülményekhez képest ez a minden. Hálás vagyok, de ... Ez kevés! A másik oldal meg... Ó,mennyi kétség. De most nem ez a lényeg.
Szóval minden lány vágyik meglepetésekre, akkor is, ha az csak egy puszi... Tudni kell hogyan adni! :) Minden lány vágyik arra, hogy értelme legyen annak, amit tesz. Készülődik, szépítkezik, új szexi fehérneműt vesz és szarnak rá... Bocsánat, de van ez így. Akkor miért kűzdjön? Persze én például magamnak is akarok tetszeni, mert csak akkor érzem jól magam. De fehérnemű vásárlás helyett egy nyomasztó nap után mennyivel jobban esne egy jó könyvvel és epilálatlan lábakkal bebújni az ágyba... De nem! Hátha ma észreveszi... Hátha ma megdicsér... Hátha ma gyertyafényes vacsival vár... Hátha ma azt mondja, ne törődjek semmivel, csak magammal... Hátha ma megkér, hogy maradjak vele örökre... De NEM! Ma sem... Aztán ismét egy nyomasztó nap, de én kitartó vagyok és ma mégtöbbet készülődök, vacsit is csinálok, hátha... De ma sem... Sebaj, talán legközelebb. Én megértem, sok a munka, sok a barát, sok a tennivaló, ma megint egy magasabb sorszámot kaptan. Talán ha lefogynék... Vagy hízzak kicsit...? Biztosan már nem tetszem Neki...? Persze, mondja: "Gyönyörű vagy!" Persze én jólnevelten megköszönöm. Sőt, talán Neki el is hiszem. De attól még MA SEM vette észre, ma sem dicsért meg, ma sem várt gyertyafényes vacsival, ma sem mondta, hogy ezen az estén csak én számítok, ma sem kért meg, hogy maradjak Vele örökre...! De én újra lelkes leszek és kezdek mindent előről. Egy kis pesszimizmus, önbizalomhiány, megfelelési kényszer, hánytatás és némi koplalás... Mondanám, hogy ez az ár. De nem lehet ár az, amiért cserébe nem kapunk semmit. Sokat várunk mi nők? Nem hiszem. Én személy szerint meg tudom adni ezt annak, aki az életem értelme. Akkor nem lehet ez olyan sok... Csak érezni kell, amit az érez, akit szeretünk. Mert ő a másik felünk...a jobbik felünk. Azt hiszem, én érzem, amit a szerelmem...
|
