Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-03-16
TEVE
Hosszú, fura lábakon áll,
Gyámoltalanul vigyorogva,
Csimbókos a szõre, akár
Molyrágta köpenyben a vatta.
Túljárt az eszén a nomád,
Ki egykor e tájra vezette,
Tüskével etette, s a lágy
Tevebõrt a homok kicserezte.
Puszták fukar istene tán
Trónjául a tûrnitudásnak
Alkotta, Genézis után,
Maradékaiból a világnak.
Rab herceg, azóta bolyong,
Karikával a durva kötélre
Felfûzve, nyakán a kolomp
Ring léptei bús ütemére.
Csak járja a zord sivatag
Buckáit a más vagyonával,
S egy árva fitying se marad
A ládafiában utána.
Megszokta szegény teve rég:
Csak az ütleg övé meg a málha,
S mégis gyönyörû ez a lét,
S kell õ is e puszta világba.
|
