Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Az álmodozóhoz
Úgy érzem, nem talállak meg teljesen,
Eltévedtél titkok sötét erdejében.
Nem látlak, mintha egy lepel lenne lelkeden,
Keresem a választ szemed fényében.
Mi az, az ábránd mi folyton fejedben járkál?
Talán múlt idők s hibák bántó emléke,
Vagy a talány, hogy mit hoz a jövő-madara szárnyán.
Miért nem engeded, hogy nyugtasson meg a szívünk békéje?
Nézd az embereket, igazán boldog talán egy sincs,
Álmodoznak ők is, s remélik a szebbet.
Ők nem értik mi a világon a legnagyobb kincs,
Mert nem a szívükkel keresik a szerelmet.
Mind telhetetlen, kapzsi, hazug ember,
Miért harcol az, ki békét keres?
Felesleges dolgokra vágyik, mi neki nem is kell,
Övé lehetne a minden vagyon, de lelke maradna üres.
Aprócska dolgok, amelyek mellett elszaladunk,
Észre sem vesszük, pedig amit keresünk, az kihagyjuk.
Mennénk előre, de így nem haladunk,
Magunk mögött nem szabadna mindent lerombolnunk.
Múlt, jelen, jövő... Mind-mind csak egy képzelet,
A világ nem kell senkinek, de az álmokból is épp elég.
Ez csak az életből egy romlott szelet,
Melyet csupán próbaként tettek elénk.
Semmi sem a miénk, csak egy kölcsönadott játék,
Mely elviselhetetlen, kínzó szándék.
Mielőtt eldobnál magadtól mindent, kérlek várj még,
Míg meglelnénk, mit is rejt ez a rejtett ajándék.
|
