Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
-||-
Néha napján bizony akad olyan alkalom ,
mit szégyen bevallani ,de én mégis vállalom .
És az önsajnálat nem más mint szánalom
de nem tehetek róla , hogy ennyi teher van a vállamon .
És esetenként mikor megnyújtózom az ágyamon
szememben ott van egy óriási Balaton .
Bár nem kellene sírni ,de erősebb a fájdalom ,
és azon kapom magam ,hogy felemészt a bánatom .
Reménykedve alszom el ,hogy jobb lesz majd a holnapom
bár előre tudom ,hogy csak remény ,úgyhogy leszarom .
Mikor lesz már vége ,üssetek már agyon ,
kész , vége itt mostmár feladom .
Elkap egy dühroham és a falakat szétrúgom
bár értelme nincs ,de a dühömet kiadom .
Véget vet végül mindennek a haragom ,
mert vérfoltok tünnek fel a falakon .
Nézem a véremet és máris jól tudom
hogy mit kell tennem ,úgyhogy megsem fontolom
a konyhába rohanok és a kést fölkapom
a kegyelemdöfést magamnak megadom .
Holtan esem össze és a helyemet átadom
legyen végre másé ez a rengeteg fájdalom!
---------------------------------------------
Tudod mi a bánat?
Elmondom hát neked!
Szeretni valakit,ki
Nem szeret téged!
Megalázva írni,
könyőrgő levelet!
Szívdobogva várni,
s nem jön rá felelet!
Hideg búcsúzáskór,
egy csokot koldulni,
mással látni meg őt,
s utánna fordulni!
Kacagva vidáman,
hazug,lemondással,
hazamenni sírva,
könnyes zokogással!
---------------------------------------------
Itt, s ott.
Itt ülök, ódákat zenghetnék
a villamoson, táblákról,
miket -őszintén- szívesen rongálnék
kacarászva a mellettem ülő néni rökönyén.
Itt ülök, elmélkedem erről, s arról,
hamiskásan nyikorogva egy pici dallamot.
Hajam a szél arcomba fújja,
de nem zavar, nem söpröm el onnan.
Itt ülök... S ott? Mi van ott?
Mi lesz,ha átlépek az üvegen,
melynek már csak cserepei vannak,darabok
miket a komisz szél szerteszét hordoz...
Ott is csak merengenék?...
tán villamos is lenne,min gondolkoznék..
de lehet,minden lenne másként,
s arcomon könnycsepp gurul, gyémántként...
Tétován nézek: hol vagyok?
Mindent körül vesz a sötét,
de a távolban,azt ott, látod?
Mert én már látom a fényt.
Hiányzol,mióta elmentél,meghaltál,
nem tudok élni nélküled,
úgy döntök,megyek utánad inkább,
hogy megmondhassam: szeretlek...
---------------------------------------------
itt vagyok
...megint
nem tudom, miért
nem tudom, meddig...
de itt vagyok
csak úgy...
...majd kiderül
...az ég is fölöttem
holnap?
folytatom:
ha akarom...
ha tehetem...
ha lehet...
ha lesz mit...
ha lesz holnap...
---------------------------------------------
köd van-
sűrű köd
mint a vattacukor
se hang
se fény
csak szürke sötét
néma kiáltás
fénytelen csillagok
szikrázzatok
---------------------------------------------
Vég part.
A szenvedő néz messze part felé;
Néz: hol derülne sülyedő világa?
Hol enyhül a seb, melyet sorsa vága?
Mi érező szivét kinnal telé.
Oh hányszor véli már, hogy föllelé!
De a reményfok, melyre bizva hága,
Homokhant, szétomol, s várt boldogsága
El-eltüntén kétség szakad belé.
S mit fenn a fénytetőn nem nyerhete,
Alant megadja egy kis part homálya,
S vég csendre száll a vész-környezte pálya.
A fülmilének esti zengzete
Gyöngén reszket le a mély szunnyadóra,
De ő nem ébred semmi földi szóra.
Kisfaludy Károly
----------------------------------------------
Láttam halottat, aki úgy mosolygott,
Mint álmában a játékos gyerek.
Mutassak én is a halálos ágyon
Elfáradt vándort, aki szendereg!
Ne lássék rajtam vad, rémes vonaglás,
Ne torzuljon görbére, csúfra képem.
A nagy váláskor hadd legyek nyugodt, bölcs,
Vidám!... Olyan nehéz meghalni szépen!
Ábrányi Emil
----------------------------------------------
És lassan, lassan mind megyünk,
Ha ütni kezd az óra.
Mind elmegyünk a föld alá,
Közös találkozóra.
Világok sorsát, hódító,
Ajkad hiába dörgi:
Egy mozdulattal a halál
Szemét gyanánt söpör ki!
Hiába néztél gőgösen
A mindenség szemébe:
Dacos szemed` szétrágja majd
A pondrók csúnya népe!
Hiába vagy szép, gazdag úr,
És országok királya:
Szennyes lyukakban múlik el
A legszebb földi pálya!
Isten veled, dicső tudás!
Szerelmek édessége!
Egy-két napunk van még talán,
És azzal vége, vége!
Elszéledünk a föld alatt,
Sötét vermekbe dőlünk.
Itt egy kereszt... ott egy kereszt...
Csak ez marad belőlünk!
Ábrányi Emil
----------------------------------------------
Sem utódja, sem boldog őse,
Sem rokona, sem ismerőse
Nem vagyok senkinek,
Nem vagyok senkinek.
Vagyok, mint minden ember: fenség,
Észak-fok, titok, idegenség,
Lidérces, messze fény,
Lidérces, messze fény.
De, jaj, nem tudok így maradni,
Szeretném magam megmutatni,
Hogy látva lássanak,
Hogy látva lássanak.
Ezért minden: önkinzás, ének:
Szeretném, hogyha szeretnének
S lennék valakié,
Lennék valakié.
Ady Endre
----------------------------------------------
|
