TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

A holtak feltámadása

Kor: TIZENHÁROM-TIZENNÉGY XD

Az egész iskola készült a halloweenra. Mi nagyívből, a kis társaságunkban leszartuk az egészet, mint mindig. Persze a lányok sürögtek forogtak, szervezkedtek, hogy legyen az ünnepség meg minden. Termet kellett díszítenünk denevéres meg mijafaszom cuccokból. Mi ehelyett túszosat játszottunk a fogasok alatt (XD). Éppen Gergő volt a gyilkos, és a zsebéből előhúzott anakondával ölte meg Andrist.
Azért mi is szervezkedtünk nemrég, de nem az iskolai szar rendezvényre: Megbeszéltük, hogy pontosan éjfélre kimegyünk a temetőbe, hogy izgi legyen, és visszük a csajokat is. Benne voltak a lányok is. Mi megyünk: én, Ati, Gergő, Viktor, Andris, Boldi, Natasha, Szonja, Jakab, Yvette, Adrienn, Bözsi (transzfesztita!).
Dávidék is akartak jönni, de azt mondtuk csak mi megyünk. Duzzogtak.

Elérkezett a nagy nap, a halottak éjszakája. Mindenki odaért a temető elé, ködös éjszaka volt. A lányok jöttek külön, meg a fiúk is külön.
-Na, készen álltok a rettegésreee?? Muhahahaha-kérdeztem.
Natasha erre:
-Ha meg mersz ijjeszteni úgy farkon legyintelek hogy a szexre még gondolni sem mersz majd!!
Mindenki röhögött. Aztán átmásztunk a temető magas kapuján. Bakot tartottunk a lányoknak, mert ők ugye bénák egy fal átmászásához. Ati kérdezte hogy tartson-e nekem bakot, de ismerve az ugróképességemet, mondtam hogy ne, átugrom. Átmásztak, én maradtam utoljára.
-Na, jössz már??-kérdezték a kapun túl.
Visszábbfutottam, és nekilendültem. Futásból felugrottam a kapura, ám egy kicsit elszámítottam magam. Pofával a kapuba ütköztem, majd kifeküdtem. Néhányan visszamásztak értem, és átdobtak.
-Na te hős..-mondta Natasha.

Aztán elhelyezkedtünk valahol a nagy temető közepén. Egy sírra felültünk, és néztük a teliholdat. Andris mondta:
-1 perc és éjfél.
Mindenki közelebb bújt kedveséhez, és átölelte. Éjfél volt, a városból jövő toronyóra gongását hallottuk egy picit. Ekkor mögölünk egy koporsó felemelkedett. Mindneki hátranézett, és kis híján összefosta magát. Dávid volt az, aki jót röhögött hogy így ránkijjesztett.
-Te barom!!-mondta Adrienn, Andris karjaiban.
-A többiek hol vannak??-kérdezte Ati, gondolván rá hogy Zoliékat is magával hozta.
-Másik sírba rejtőztek, nem tudom mért nem jöttek elő.-Válaszolta Dávid.
Rámutatott a sírra, ahova ők bújtak. Boldi és Ati odamentek, hogy megemeljék a sír tetejét. Nagy nehezen elmozdították. Porok szálltak fel (amit az eleve ködös levegőben alig vettünk észre), majd mikor tisztán láttunk, lenéztünk a koporsó mélyére, és ott volt R.Bence és Zoli nyitott szájú, nyitott szemű, véres teste, a földön fekve. Megint megijjedtünk mindannyian, és Dávid ismét jót röhögött, hogy ezt is bevettük.
-Nem vicces!! Szedd ki őket azonnal!!-Parancsolgatott Natasha.
Ezt én is viccesnek találtam, és Natasha mellett röhögtem mint az állat, míg ő fejbe nem vágott.
Dávid lemászott a sírba, és szólongatta Bencééket. Rázta őket, de nem ébredtek. Komolyan, és ijjedten nézett fel Dávid. Eleinte azt hittük ez is csak vicc, aztán láttuk Dávid arcán a rémületet. Bence és Zoli nem mozdultak. Dávid nekihátrált a sír oldalának, és mondta, hogy ez most nem vicc, húzzuk őt ki. oda is mentünk, és megfogtuk a két kezét. Ám a sír oldalából valakinek a keze törte át a földet, és megfogta Dávidot a derekánál. Ő ordított, mi is, én el is engedtem, és hátraestem, de Ati tartotta. Aztán a feje is megjelent a kezes alaknak, tiszta élőhalott volt. (mármint koszos). Látszott hogy rohadó félben van a teste, és olyan jellegzetes fehér-zöldes színű volt. Dávid egyik kezét fogta Ati, a zombi pedig a két kezére nőtt nagy karmokkal (mert ha halott vagy a körmöd még nő) belekarmolt Dávid hasába, és lehúzta a kezét. Feltépte Dávid hasát, aki sikoltozott, és a másik kezével próbált védekezni. Mindenki a koporsó fölé gyűlt, Ati volt az egyetlen, aki próbálkozott Dávid tartásával, de nagyon mozgolódott, ezért kicsúszott a kezéből az ő keze. Dávid visszacsúszott, a zombi meg kijött a földből a sírban, és nekiugrott Dávidnak. nekilökte a másik oldali földnek, majd ismét rávetődött. Fogta Dávid a két kezét a zombinak, de az közelebb tudott hajolni, és beleharapott Dávidba, majd egy kis húscafatot tépett ki belőle. Aztán felemelte a két kezével, és a sír másik végébe dobta, ahol az előbb voltak. Nekivágódott Dávid a földnek, és elvesztette az eszméletét. A zombi felé indult, de előtte felnézett ránk. Mi nem hittünk a szemünknek, sírni se volt időnk míg a Dávid-féle jelenet lezajlott. Aztán hamar észbekaptunk, és mindannyian megfogtuk a sír fedelét, és erőlködve visszaraktuk a kiásott föld fölé.
Aztán réültünk a tetejére, és elkezdtünk hevesen levegőért kapkodni. De hamar ismét elállt a lélegzetünk: velünk szemben néhány sír fedele résnyire kinyílt, és kijött belőle a por.
-Francokat várjunk futás!!-Ordította Jakab, és elszabadulva Gergőtől elkezdett rohanni.
-Várj!!-Mondta utánna Gergő.
Jakab futott, de mellette egy koporsó tetejét áttörő zombi kiugrott a sírból, és rávetette magát Jakabra. Egyet pördültek, és eldobta magától. Jakab forgott egyet a földön, mikor kinyitotta a szemét egy Zombi feje volt közvetlen előtte a földből kijőve. Felordított, és visszafordult, de az előbbi zombi ugrott rá. Jakab becsukta a szemét, de Gergő megmentette, és futásból elsodorta az ugró zombit, neki egy sírkőnek. Visszaszaladt jakabhoz, felsegítette, de a ködben mindenki eltűnt. A fejes zombi kibújt a földből, és lendítette ütésre a karmos kezét, de Gergő időben lenyomta Jakab fejét, így a zombi felette ütött el, Gergő pedig hátrahajolt. Aztán Jakab feje fölött képen ütötte a zombit, aki hátraesett. Megfogta Jakab kezét, és futni kezdtek.

Mi sem láttuk Gergőéket, de egyre több zombi szabadult ki előttünk. Mi is futottunk. Yvette is futott volna, de a bokáját telirakta lányos bokaláncokkal. (vastag rózsasízn valamikkel XD). Így felbukott saját magában. Viktor vissza nézett rá, és Yvette körül máris kijöttek a zombik.
-Segíts már!!-mondta sírva Yvette, miközben visszarugott egy zombit.
Viktor elgondolta, ha visszamegy mindketten meghalnak, vagyis szó nélkül futott tovább utánnunk. Yvettet hamar lefogták a zombik, ott ütötték ahol tudták. Majd beléharaptak, és a hulláját két zombi bevonszolta abba a sírba, ahol Dávidék is vannak.

Futottunk ahogy csak tudtunk, míg végül egy őrhelyre (faház a temető szélén) bukkantunk. Szokás szerint van a kis házban egy őr, aki figyeli a rendet. Benyitottunk. Az őr egy falnak dőlve feküdt, a nyakából fojt a vér. Egy kicsivel mellette a shotgunja. Mikor a hullát megláttuk, Natasha befogta a száját, mert ordítani lett volna kedve. Suttogtam:
-Oda megyek és idehozom a pisztolyt!
És elléptem a többiektől, akik az ajtóban álltak. Nagyon halkan mentem, de midnen egyes lépésnél a padló egy kicsit reccsent. Már majdnem ott voltam, mikor az ajtóban állók és köztem, a parkettát átütötte pár zombi keze. Az egyik épp alattam tört fel, és nekirepültem a feltörő padló hatására a falnak, aminek az őr hullája volt támasztva. A lányok felsikoltottak. Én gyorsan a pisztoly után nyúltam, de egy zombi ott termett előttem a földből. Épphogy elértem a ravaszt, és meghúztam, ami mivel a földön volt, a zombi lábát kaszálta le. A zombi orra esett mellém. Felpattantam, és támadt rám egy zombi. Nem lett volna időm lőni, ezért odébbugrottam, és a puska végével tarkón ütöttem. A zombi kirepült a falat áttörve. Egy másik zombi már derékig kint volt a földből. Ráfogtam a fegyvert, és ezt mondtam:
-Ezt neked!-és meghúztam a ravaszt, de nem sült el. A zombi egyre kintebb mászott, és több is megjelent mellette, ezért nem tudtak idejönni Natasháék. Fogtam a puskát, és odadobtam Atinak, aki el is kapta. Majd az őr asztala felé fordultam, ahol volt pár csomag töltény a puskába. Odasiettem, de pont az asztal alól egy zombi tört elő, az asztalt kettétörte középtájt, és a töltény csomagok széthulltak a kisházban. (egy csomagban jónéhány töltény volt). Egy asztal darabka fejbe csapott, és hátraestem. Fájlaltam az arcom, a vér a szemembe fojt, és hiába törölgettem nem láttam tőle semmit. A zombi, akinek leszakítottam a fél lábát, feltápászkodott, és jött felém. Végre sikerült letörölni a vért a szememből, és egy szék alá nyúltam, ahol egy katonai kés volt. (az asztalról esett oda mikor a zombi kijött alóla). Megfogtam akést, de egy zombi, aki odaért felemelt két kézzel, és magához szorított volna hogy megharaphasson, de a kést magam elé tartottam, így az beleszúródott a zombiba. Aztán nagy erőfeszítéssel lehúztam a kést, és a zombi hasát szétvágtam. Kijöttek belőle az elrohadt belek meg belső szervek. Kifeküdt a zombi. Egy másik az asztaltól ugrott rám, de lehajoltam és kiugrott a ház falával együtt neki egy sírkőnek. Odagurultam egy töltény csomaghoz, és egy zombi lába alatt kicsúsztattam Atinak. A zombi felé fordult, és ütötte volna Atit, de Andris a zombi bal oldaláról egy széket vett fel, és azzal leütötte a zombit. Ati megtöltötte a puskát, és sorban fejbecsűrte a zombikat. Az összes kifeküdt ideiglenesen. odarohant hozzám mindenki, Natasha átölelt. A széttört asztal mellett volt egy mentős csomag, ahol volt kötés. A lányok bekötötték a vérző homlokomat. Közben a két házból kiszállt zombi felkelt. Ati odapillantott, ahol az egyiknek feküdnie kellett volna, de nem volt ott. Figyelmeztetett minket. A ház két falát áttörve, két oldalról ugrott be a két zombi. Ati a magához közelebbi felé fordult, és közelről hasba lőtte. A zombi visszarepült oda ahonnan beugrott, és elterült. A másik zombi az én hátamra támadt volna, de Natasha kiáltotta:
-Neeeeeeeeeee!!!-és elrántott maga elől. A zombi a karmait teljesen belevéste Natashába, amjd kirántotta azt. A következő pillanatban Ati a shotgunnal fejbe lőtte a zombit, akinek egy kis darabka leszállt a fejéből, majd pördült egyet és a falnak esett. natasha térdre rogyott, majd a földre esett volna, de alá tartottam a kezem, és megfogtam.
Mondani akart valamit, de nem tudott, szó helyett vér folyt ki a száján. Aztán lehunyta a szemét. Meghalt.

Szótlanok voltunk mindannyian. Natasha fejét leraktam a földre, és egy könnycsepp gördült le a szememből. Aztán felálltam. Lehajtottam a fejem.
-Ki kell jutnunk a temetőből!!-Szüntette meg a szótlanságot Boldi.

-Gergőék-
Elrejtőztek egy sírkő mögött. Hallották az egyik irányból a lövéseket.
-Csak ember lőhetett, menjünk oda!!-Mondta Gergő, de Jakab ezt mondta:
-És mi van ha a lövések ellenére meghaltak?? Belesétálnánk ezekbe a halottakba!!!

Gergő igazat adott neki, de aztán maguk fölött valami ordítást hallottak. Felnéztek. A sírkő tetején egy zombi állt, és készült leugrani rájuk. Gergő odébblökte Jakabot, és a zombi ráugrott. A földön birkóztak, de Gergő elrugta magától, és az nekicsapódott egy sírkőnek, amit le is ütött a csapódással. Abból a sírból is egy zombi mászott elő.
-Futás!-ordította Gergő, miközben Jakab felé nézett. Jakabra hátulról egy zombi vetette rá magát, és nekiestek egy kisebb kőnek. Jakabnak vérzett a feje, és elájult. A következő másodpercben már Gergő ott volt, és ráugrott a zombira, a földre vitte, majd átfordult felette. Pont egy sír teteje elé esett, ami épp felnyílt. Az előbbi zombi támadott Gergőre, aki ezt a szeme sarkából látta, és az utolsó pillanatban átfordult a sír kinyíló félben lévő tetejére, a zombi pedig beesett a sírba, és magával vitte a feljövő zombit is. Gergő lenyomta a sír tetejét, aztán látta, hogy egy sántító zombi Jakab teste felé megy, a karmait mutogatva. Felvett egy fa mellől egy letört ágat (vastagabbat), és megindult felé. Lendületből, maga mellett vitte az ágat, majd a zombi nyakához csapta, aki hanyattesett. Aztán elkezdte a földön püfölni, de az nem adta magát könnyen, elkapta Gergő csuklóját, és átdobta maga felett. Dühösen felkászálódott a zombi, és Gergő felé vette az irányt, aki a földön mocorgott mert beütötte a hátát. Odaért a zombi, és a két tenyerével felemelte gergőt a nyakánál fogva, majd a fának szorította, és elkezdte fojtogatni. Gergő minden erejét összeszedte, és próbálta sorozatos ökölütésekkel bombázni a zombi hasát, amit meg is érzett. A helyzet egyre elkeseredettebb volt, már elfogyott Gergő ereje, mikor a zombit hátulról Jakab teljes erőből fejbevágta a leszakadt sírkővel. A zombi rohadó agya hátulról, az ütésnél kifröccsent. Gergő térdre rogyott, Jakab pedig szédült, a feje vérzett, és a fának dőlt.
Gergő a pulóvere ujját letépte, és bekötözte Jakab fejét. Mondta, hogy innen el kell menniük, mert felébrednek ezek a holtak. Felvette az ágat, Jakabot a bal vállának dőltötte, egyik kezével őt fogta, a másikban az ág volt. És elindultak.

-Nállunk-
Az összes töltényt felszedtük, Atinál volt mind, a puskával együtt. Találtunk zseblámpákat. Indultunk a kiszakadt falon át. Szükség is volt a zseblámpára, mert a ködben semmit sem lehetett szinte látni.
-Csak egyenesen menjünk!-mondta Viktor, a csapat talán legokosabb tagja. (XD) bár erre mindannyian rájöttünk volna.
Úgy is lett, mentünk egy irányba, mígnem egy szakadékhoz értünk. A szakadék mélyére nem lehetett zseblámpával sem lelátni.
-HOGY A FASZBA KERÜL EGY TEMETŐBE SZAKADÉK?????-vesztette el a fejét Boldi, úgy ahogy mi is. Senki sem értette. Aztán furcsa hangokat hallottunk magunk mögül. Visszanéztünk. Egyszerre világítottunk oda, és hirtelen több tucat zombi állt előttünk. Némelyiknek lógott a bele, némelyik sántított, vagyis megvolt a maguk baja. Beszorítottak bennünket.
-Mire vársz??-sürgettem Atit. Ő megtöltötte e fegyverét, célzott, és az első sorból hasbalőtt egy zombit. ki is feküdt. Erre az összes zombi felhördült, és felénk indult, amilyen gyorsan csak tudtak.
-Gyorsan gyorsan!!!
Ati lőtte őket ahogy csak tudta, de túl lassú volt.
-Egy helyre lőjj oldalra!!!! Utat fogunk magunknak lőni!-Látott el minket hasznos tanáccsal Viktor.
Ati úgy is tett, egy helyre lőtt, ahol a zombik kiterültek.
Amilyen gyorsan csak tudtuk, elindultunk felé. Ati jött leghátul, mivel a puska is nehéz volt, meg fedezett is. Oldalra lőtt, meg hátra, meg mindenhova. Annyira belefeledkezett, hogy lemaradt tőlünk. Mi kijutottunk a tömegből, és visszaordítottunk Atinak, hogy siessen. De már késő volt, a zombik elállták az útját. Beléjük lőtt néhányat, de a kifeküdtek helyére újjak jöttek, és hátrébbszorították Atit. Egy zombi oldalról megpróbált ráugrani, de Ati leguggolt, és hátrabukfencezett. Az ugró zombi egy másikat tarolt le. Mi nem tudtunk semmit sem csinálni, az összes zombi Atira támadt. Annyian voltak, hogy már nem is láttuk őt. Csak a lövéseket hallottuk. Ati már a szakadék szélén állt, az egyik zombi ütött a karmával, Ati a szikla peremén állva elkapta a kezét, és ledobta a zombit a mélybe. Végül kiszorították, és a sok zombi közül egy karmos kéz emelkedett ki, aki beleütött Atiba. A mélybe zuhant.
Mi még odakint szorítottunk Atinak, és próbáltunk volna a közelébe férkőzni, de a külső sorban álló zombik kitámadgattak, így nem tudtunk közelebb menni. Mikor aztán a többi zombi is felénk fordult, beláttuk, hogy végeztek vele. Legszivesebben mind térdre rogytunk volna, de nem volt idő, könnyes szemmel ugyan, de futni kellett visszafelé.

Gergő és Jakab már sok ideje ideje mentek, Jakab már nem bírta tovább, nagyon szédült. Gergő leültette a földre, körbe nézett. Sehol zombi. Egyenlőre. Aztán megpillantott egy kerítést. Majd kicsattant belőle az öröm, hogy kijutnak a temetőből. Azonnal felsegítette Jakabot, és odamentek. Magas volt, de át lehetett rajta mászni nagy nehezen. Gergő mondta, hogy átdobja Jakabot. Bakot tartott neki, Jakab fel is állt, de ekkor egy kéz megérintette Gergő vállát. Ő oldalra nézett, és egy zombi állt mögötte, kezét a vállán tartván. A következő pillanatban megmarkolta a vállát, és egy kézzel fogva, fordult egyet, Gergőt lendületből eldobta. Szállt vagy 20 métert, és a földön forgott, majd egy fa tövének csapódott.
Jakab leesett, és kicsavarodott a bokája. Megfordult, de akkorra már a zombi teljes erejéből, karmait is használva arcon csapta Jakabot, feltépve ezzel az arcát. Jakab belefordult a kerítésbe, majd térdre esett. A feje benne állt a kerítés egyik lyukában. Meghalt.

Eközben a szakadéknál nagynyögések hallatszottak. A puskát valaki feldobta a földre. Majd egy kapaszkodó kéz jelent meg. Ati volt az. Felhúzta magát, majd hanyatt feküdt. A zombik azóta elmentek onnan minket kergetve. Atinak az oldala véres volt, és itt-ott karcolások voltak rajta.

Gergő felnyitotta a szemét, de nem volt kellemes amit látott: vagy 10 zombi pár méterre, előtte áll, és nyögdécselnek. (valószínűleg így beszéltek egymással). Lehet, hogy ezzel életét kockáztatja, de meg kell próbálnia elfutni, vagy biztosan megeszik. Nagyon hirtelen mozdulattal fellökte magát a két kezével talpra, és rögtön fordult el azombiktól futásra készen, de a lábára rátekeredett valami kötélszerűség, összehúzódott, majd Gergő lendületből pofára esett. A zombik ezt rögtön észrevették, és odamentek Gergőhöz. Körülállták. Nézték, közben zombis hangokat adtak ki. Ám váratlanul egy puskalövést hallottak, és az egyik zombi kifeküdt a bandából, hasán lövésnyom. Rögtön utánna egy másik zombi is repült hátra 2 métert, majd hátraesett. Gergő kapott az alkalmon, és a kötelet megpróbálta leszabadítani a lábáról. Közben még néhány zombi a puska túszául esett, mert nem tudták honnan jönnek a lövések. Aztán az egyik észrevette, hogy a fa tetejéről lőnek. A karmait maga mellé tartotta, majd jó erősen, lendülettel és gyorsan rámutatott a fára. A karmait kilőtte, és egy gallyat leszakítottak teljesen, amin a puskás állt. A puskás nem volt más, mint Ati. Leszakadt alatta az ág, és úgy 5 métert a földre zuhant. Nem mozdult. gergőnek majdnem sikerült kiszabadítania magát, de az egyik zombi odament, és a karmával pofán csapta. Kifeküdt, de még eszméleténél volt. Az egyik zombi odament a földön fekvő Atihoz. Egy darabig nézte, aztán hozzá akart nyúlni, de ebben apillanatban Ati megfordult, és a puskát a zombinak szegezte. Nem is tétovázott, meghúzta a ravaszt. A zombi több felé szétrepült. A következő pillanatban Ati a Gergő mellett álló zombiba lőtt, aki szintén elfeküdt Gergő mellé. De egy másik zombi oldalról Atinak ugrott, elejtette a shotgunt. A zombi nekinyomta a falnak. Ati megfogta a zombi két kezét, és oldalra dobta. Sietett a puskáért, de a zombi belelőtte a hátába a karmait. Ati hasra esett, a puska előtt. A zombi odasántikált, ezalatt Ati szenvedve odanyúlt a puskához. Amint odaért a zombi megfordult, és ezt mondta:
-Meghalsz te köcsög! (nem mintha már nem lenne halott)
És meghúzta a ravaszt. Ám a töltény kifogyott. A zombi kiütötte a kezéből a puskát, majd pofán rugta. Ati elájult.
Közbena meglőtt zombi Gergő mellett kezdett éledezni, de Gergő megfordult, és a könyökével egy erőteljeset ütött belé. Visszafeküdt a zombi. Márcsak az Atit lerugó maradt. Elindult Gergő felé, a karmai nem nőttek vissza (csak az egyik kezéből lőtte ki).Gergő csak arra figyelt, hogy a lábát ki tudja szabadítani, ami az utolsó pillanatban sikerült is. A zombi lefelé ütött volna, de Gergő széttárta a lábait, így a zombi nem találta azt el. Majd összezárta, és ezzel a mozdulattal kigáncsolta. A zombi hátraesett, Gergő felpattant, és megfogta a kötélt. Lehajolt a zombihoz, és körbetekerte a nyakát, és elkezdte húzni. A zombi nem tudott felállni. Gergő egy ághoz ment, felmászott egy kicsit a fára, hogy elérje az ágat, majd a kötelet rárakta.Ottt lógott rajta a zombi, nem tudott mit tenni. Megpróbálta a karmával levágni a kötelet, de mikor felemelte, leesett a keze.

Gergő odament Atihoz, aki már felébredt az ájulásból.
-Jól vagy?-kérdezte Gergő.
-Kurvára.-jött a válasz.

Mi eközben találtunk egy kivezető utat. Nyílt volt a terep, egy ajtónyi széles lyuk volt a kerítésen. Láttuk a házakat, és a város fényeit.
-Juhé megmenekültünk!!-ordította boldogan Boldi, és előrerohant. Mi mentünk utánna, csak lassan, nem futva. Aztán dudálás hallatszott balról. Odanéztünk, és láttuk, hogya fényszóróját bekapcsolva egy hatalmas kamion közeledik felénk. Megálltunk még a kerítésen belül, kivéve Boldit, aki csukott szemmel, nevetve rohant ki az útra. Mikor odanézett, kinyitotta a száját, de rögtön eltarolta a kamion, az oldalára csúszva, felrobbant. A robbanás bejött a kerítésen túlra is, és mindannyiunkat hátradobott. A kamion a kerítés előtt állt meg, égve, elzárva az utat.
Boldinak összeroncsolta mindkét lábát, de még élt, egy háznak csapódva. Szenvedett, hamarosan kinyílt a ház ajtaja. Egy szexi csaj jött elő köntösben.
-Jahj most sajnálom csak hogy buzi vagyok!-nyögte Boldi. odament elé a szép csaj, lehajolt. Boldi ekkor felsikoltott, mert látta, hogy fehér a csaj, és nincs meg a bal szeme. A csaj ekkor torkon ragadta Boldit, majd a másik kezével belecsapott egyet a mellkasába. Kiszakadtak Boldi belső szervei.

Mi felálltunk, lesöpörtük magunkról a port. A láng fényt adott, és láttuk, hogy valaki mozog a tűz előtt. Odavilágítottunk a zseblámpánkkal.
-Meghaltok nyavajás zombik!!!-ordította az alak, és láttuk, hogy egy puskát tart a kezében, és ránk céloz. Mielőtt mondhattuk volna, hogy emberek vagyunk lőtt. Bözsit telibe találta. Hátrarepült még 3 métert, majd holtan kifeküdt. Aztán a kamion berobbant mégegyszer, és a lángcsóva beterítette a pisztolyos embert. Majd visszahúzódott a tűz, és az ember szétégett hullájára tudtunk ezután világítani. Megnéztük Bözsit, hogy él-e még, de nem. Gondoltuk, hogy a gázolást Boldi sem élte túl.
-Más kiutat kell keresnünk!-mondta Viktor.
Szonja leült, és elkezdett zokogni. Odahajoltam ,és a kezemet a vállára tettem, de ő elvitte onnan a kezemet.
-Meghalt az egyetlen ember akit szerettem!!-és sírt tovább. (nem Boldira célzott XD).
Ezután zajokat hallottunk mögülünk, egy kicsit jobbra. Azonnal odavilágított mindenki. Ati és Gergő volt az, kicsit véresen. Szonja meglátta Atit, és rögtön odarohant, majd leteperte a földre és ölelgette.
-Hát te élsz??-meghatódva kérdezte.
Mindannyian megnyugodtunk. Ám egyszer csak Szonja felnyögött. Odavilágítottunk. A hátából valami kiáll, és véres a valami körül. Jobban megnézve láttuk, hogy egy karom. Ati ledobta magáról Szonját, aki egy kicsit még remegett, majd meghalt. Nagyot nyeltünk, és Ati képébe világítottunk. Tisztán láttuk, hogy ez nem emberi arc. Gergőé sem volt az. Zombik lettek!
Villám gyorsan Gergő ráugrott Viktorra, és elkezdtek a földön verekedni.Ati közelített felém, én hátrálltam. Látszott a mozgásán, hogy olyan mint ember korában, mégis zombi.
-Félsz??-kérdezte zombis hangon.
Nem tudtam szóhoz jutni, eddig nem hallottam a halottakat beszélni. (sőt még járni se XD) (Sőt! még halottat se láttam XDD).
Majd egyet határozottan előrelépett, amitől hátrugrottam. Ezen jót nevetett. Előhúzott két ágat a hátából, és az egyiket odadobta nekem.
-Lássuk!-mondta, és nekem támadott. Ütött az ő ágával, és kivédtem az enyémmel, de visszakézből rögtön pofán csapott. Pördültem a levegőben, majd földre estem.
Viktor lerugta magáról Gergőt, aki ezután hasba térdelte őt. Viktor felütötte Gergő állát, és hasba rugta. Gergő elesett. Ezután Viktor rohant az égő roncs felé.
-Bazdmeg ne hagyj itt!-ordítottam neki, miközben Ati felemelt a két kezével, és eldobott Gergő felé. Gergő elé estem, aki belémrugott egyet. A hasamhoz kaptam a földön. Ati rohant Viktor után. Viktor odaért a roncs közelében. Ott feküdt szétégve a puskás ember, mellette a puska. Viktor felvette, és az éppen odaérő Atira fogta.
-Okos zombi vagy he?! Akkor most engedj vagy meghalsz!!-mondta bátran.
Ati nem tágított, Viktor egyet elé, a földbe lőtt.
-Na most megöllek!-és rácélzott. Ekkor mögötte egy hatalmasat robbant a kamion, és kitörő lángoszlop egyenesen Viktort találta el, Atit hátrébbvágta. Visszábbment a lángcsóva, és látni lehetett Viktor letérdelő, majd hasra fekvő, szétégett hulláját.
-Pech!-mondta mosolyogva Ati, és feltápászkodott.
Engem közben rugdosott Gergő. Épp arra voltam fordulva, mikor láttam Viktor halálát. Ordítottam egy nagyot, és kigáncsoltam volna Gergőt, aki felugrott, majd a lábamra leérkezett, és pofán vágott. Kifeküdtem, és elkezdtem sírni. Ati is odajött.
Felemlet a hajamnál fogva, és eldobott. Seggre estem. Majd a karmával a torkomhoz nyúlt.
-Egy vágás, és meghalsz.-mondta. Én nem tudtam semmit sem csinálni, féltem, ha megmozdulok megöl. Ekkor a háttérből egy hang szólalt meg.
-Dögölj meg!
És Atit shotgunnal hátba lőtték. Ketté szakadt a teste. Akkor megláttam, hogy Dávid áll ott, az elhagyott shotgunnal a kezében. Rögtön Gergőre fogta, aki ennyit tudott mondani: "nem!" Dávid meghúzta a ravaszt, és elterült Viktor.
Dávid magamellé támasztotta a puskát, én hátradőltem.
Andris előjött a fa mögül, ahol elbújt a zombik elől.
-Gyáva!! nem segítettél!!-és felálltam.
Andris a szemembe nézett, és az utolsó emlékem az, hogy láttam Andris kezét amint meg akar ütni. Aztán nagy fájdalom, és vége mindennek. Megölt.
Dávid rögtön ráfogta a puskát, célzott, és lőtt a felé közeledő Andrisra. Átlőtt a mellkasán, Andris hátraesett.

THE END

« előző bejegyzés