Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2008-09-05
Szemed mély tükrében bújkál egy kisgyerek,
Szíved rejtekén õrzöl tiszta, kék eget.
Lelked ha megsebzik, arcodon ül bánat,
Mégsem féled soha vállalni hibádat.
Segítséget nyújtasz, ha erre megkérnek,
Szárnyakat ragasztasz, s kínokat elégetsz.
Májusi szerelem rügyet bont lelkedben,
Mindhalálig hûen hitveshez szívedben.
Elmondod sóhajtva, mit álmodtál éjjel,
Való szemüvegét nem téve le mégsem.
Elfeledted régen, mi is az a játék,
Élni-halni vágysz, a boldog perc ajándék.
Megtöretett tested húzzad ki most bátran,
Pillantásod szegezd híveidre lágyan,
Ne sirasd ifjúságod, vissza úgyse jõ,
Figyeld a hangot, súgja: lesz még szebb jövõ.
Írd a verseid és még ezreket taníts,
Példaértékkel költõt írásra buzdíts,
Vállald és hirdessed büszkén a világnak,
Hogy te a flaszterrõl indultál királynak!
Mindig igaz légy, vidám, bátor és erõs,
Ne legyen semmi, soha, mi téged legyõz!
Boldogság szekerét húzzuk-vonjuk veled,
Élj még sokszáz évet, azt kívánom neked.
|
