TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

DB.: Sátán bukása

Már az összes robot megsemmisült, kivéve a 4 legerősebbet, C16,17,18 és 19-et. Mivel mindannyiunknak csak a gömbök kellettek volna, és a robotok nem akarták magukat megöletni Gergő miatt, eltűntek. Mi pedig Gergő után repültünk, aki belátta hogy a sárkány eltűnt, ezért a városba igyekezett bejelenti hogy mától ő az úr.

-10 perc múlva-
A város egy kis szigeten volt, a szélén egy jó nagy füves hegy. Gergő a közelébe ért, de ekkor elé teleportáltam, már nem voltam szupercsillagharcos.
Gergő megállt, és mondta, hogy menjek az útból.
-Miért csináltad ezt?-kérdeztem
-Elhitettem veletek hogy közétek tartozom!! Így férkőzhettem a gömbök közelébe, és törtem világuralomra. A népemet elpusztították, így egyedül maradtam. Ne higyjétek, hogy valaha is közétek fogok tartozni!!
-Szoval átvertél minket! Most meglakolsz!!!-ordítottam, és átváltoztam szuperharcossá. -Ha rajtam múlik sosem jutsz be a városba.-mondtam.
Gergő erre kicsit elmosolyodott, és egy szempillantás alatt könyökkel a hasamba ugrott. (ez mind a levegőben volt). Köptem egyet, fogtam a két kezemmel ahol fáj, összegörnyedtem, majd zuhanásba kezdtem. A föld előtt néhány méterrel összeszedtem magam, és meg tudtam állni a levegőben, és sérülésmentesen a földre ereszkedtem, ahol letérdeltem a fájdalomtól.
Gergő a város közepébe ért, egy nagy főtérre, ahol leszállt az égből. Ezen már mindenki meglepődött, és megállt körülötte az élet.
-Köszöntsétek az új uratokat!! Muhahahaha-ordította Gergő, és rémületkeltésképp oldalra mutatott, és egy sárga sugarat belelőtt egy emeletes házba, ami a benne lévő emberekkel összedőlt. Elkezdtek az emberek az utcán sikoltozni, a cuccaikat leejtették, és futottak amerre láttak.

A többiek odaértek hozzám, és látták a ledőlő ház porfelhőjét. Andris leszállt mellém, és próbált felsegíteni. Ati is felerősítette maga körül a csillagharcos felhőt, és azt mondta, hogy ő a lelkére beszél, majd elindult a városba. Mindenki ment utánna, én nagy nehezen felálltam, és a kezemet a hasamon tartva utánnuk mentem.

Ati leszállt Gergő elé.
-Ne csináld ezt! Mire jó ez neked?
-A hatalom! Az a jó!!-válaszolta Gergő, és egy emeletes házra, benne teli emberrel mutatott, és képződött a kezében a sugárgömb.
-Ne csináld!-és Ati harci pózba helyezkedett.-Csak rajtam keresztül csinálhatsz bármit is!!
Gergőnek berémlettek azok a képek mikor Ati még gyerek volt, és hogy részben ő nevelte fel.
-Emlékszel mi?? Ezt mind nem adhatod fel magadért!!-mondta közben Ati.
-Bolond!!-ordította rekedten Gergő, és megnagyobbult a kezében a sugár, majd kilőtte a ház felé.
-Nem!!-ordította Ati, és nekitámadott Gergőnek.
A sugár amerre ment, a talajt feltépte. A házból az ablakból minden ember kétségbeesetten nézett ki, de az egyik utolsó pillanatban oldalról eléjük ugrott Yamcha, és a két kezével próbálta visszatartani a sugarat. Csúszott hátra a talajon, ezalatt az emberek kirohantak az épületből. Yamcha ezt látta, és megpróbálta oldalra tolni a sugarat, de nem ment, így vele együtt csapódott bele az üres házba, ami rászakadt.

Közben Ati megindult Gergő felé, és fejmagasságban vízszintesen jobb kézzel bentről kivelé ütött egyet, de Gergő lehajolt, és ököllel hasba ütötte Atit, majd fordulásból nyakbarugta. Ati kiterült elé, Gergő belerugott egyet, így már háttal alul feküdt. Ati haja fekte lett, és kimerülten, dühösen nézett Gergőre, aki a kezét felé mutatta, és benne sugár képződött.
-Ölj meg ha tudsz! Ha a lelked nem elég erős!-mondta Ati.
Gergő még mindig tartotta Ati feje fölött a sugaras kezét, ekkor érkeztünk meg többen, és leszálltunk úgy 20 méterre tőlük.
Gergő magába mélyedt, és mi is közbe szóltunk.
-Ennyi év nem jelent semmit? Megölnéd a tanítványod?-mondta Ricsi.
-Gergő lecsukta a szemét, majd új erőtől duzzadóan kinyitotta.
-Ha ez kell, igen!-mondta, és lenézett Atira, majd harci ordítással kilőtte rá a sugarat.
-Neeeee!!!-mindenki egyszerre sikoltozta, és rátámadtunk Gergőre. Ricsi elsőnek páros rábbal rugott, Gergő fél kézzel eltérítette, majd úgy hogy nem nézett hátra, hátbarugta a leérkező Ricsit. Következőleg én érkeztem, két kézzel egyszerre próbáltam mellbe ütni, de kivédte szintén két kézzel, és átdobott maga felett, de rögtön utánna, mikor a keze még fent volt Andris odaugrott, és lendületből ököllel hasba vágta. Gergőt ez meglepte, de a következő mp-ben a jobb kezével balra tartó ütéssel elsodorta Andrist, aki végigcsúszott pofával a talajon. Megjött Tien is, ereje nagy részét elvesztette (C19), de azért megpróbált bevinni egy ütést, de Gergő egy tenyérrel elkapta az öklét, és szétroppantotta. Tien lerogyott, és Gergő oldalsó rugással elrugta magától. Tien nem sokkal Andris mögött ért földet. Én még talpon voltam pár méterrel Gergő mögött, és néztem a halott Atit Gergő előtt. Gergő hátrafordult, és ezt mondta:
-Kellett nektek beleavatkozni.
Nagyon bedühödtem, és rátámadtam, de hasonló könnyedséggel kivédte mindkét ütésemet, majd egy erőteljeset húzott a bal arcomba. Végigszántottam a talajt, majd egy kocsiba repültem. A hajam visszaváltozott.

Kinyomtam magam pár perccel később a kocsiból. Sehol egy ember, a távolban az eszméletlen társak. Odasántikáltam Atihoz, és könnyes lett a szemem. Krülvett a kékes fény, és felrepültem sebesen az égbe. A mester felé tartottam.

5 perc múlva megérkeztem a levegőben egy helyben álló helyre, az alja egy szögbe összefutó, teteje hosszú síkság, fehér talajjal, és a közepén egy házzal. Felértem a tetejére, és láttam, hogy az egyik fa ki van dőlve, és lövésnyomok a talajon, ami füstölög. Berohantam a házba (az egyik oldala ki van dőltve). Nem jó látvány tárult a szemem elé: a mester, és a fekete ember (XD)véresen fekszenek kicsit távol egymástól. A mester még épp hogy él. Odamentem, és leguggoltam mellé.
-Fi...Fi..fiamm-nyögte.
-Mester! Megbosszullak ígérem! De mondd, mégis hogyan lehet legyőzni ezt az óriási erőt?
-Le..le..legyőzni..?! ..Öhh..öhh.. legyőzni.. köhh köhh ne..ne..nem lehet!
-De valahogyan csak meg lehet állítani!
-A..a földön.. nincs olyan... a-..aki meg tudná állítani. Köhh. Viszont van egy bolygó.. tá..távol a fö..fö..földtől ahol... Köhh köhh.-és a mester leeresztette a fejét.
Lehunytam a szemem, nehogy könnyezzen, és lerektam a mester fejét a földre. Felnéztem az égre.

Kis idő múlva megérkezett Viktor, Yamcha és Ricsi. Tien lent maradt a földön, elkészült az erejével.
-Srácok! Sietnünk kell Károly mesterhez! Ha valaki, akkor ő tudja miről beszélt a mesterünk.
Yamcháék szétnéztek, és egy darabig némán gyászoltak, majd elindultunk 4-en a másik bölcs felé.

Néhány perc múlva odaértünk, még Gergő előtt.
-Károly mester! Nincs sok időnk!-kezdtem a hosszú történetet, hogyan jutottunk el idáig (XD)
-Hm hm.. Sajnálom XY mestert. A bolygót, amiről beszélt Ragasztónak hívják. (XD). Azért, mert aki belép a légkörébe, többet onnan sohasem jut ki. Előbb utóbb meghal, és felkerül a mennybe.
-Tehát ha be tudnánk a bolygóra csalni Gergőt.. De ez lehetetlen! Itt akar világuralomra törni!
-Pedig csak ez az egyetlen esélyetek-válaszolt Károly mester.
Ekkor hatalmas robajjal, a földre érkezett Gergő, a mester háza elé. 4-en kirohantunk elé, a mester mögöttünk.
-Nalám nalám. Nem volt elég a verésből?-kérdezte.
-Gergő figyelj rám! Teljesen biztos vagyok benne hogy le tudlak győzni egyedül is!-mondtam én.
-Háhá mindig is jó volt a humorérzéked Máté! Na mutasd!
-Nem. Nem itt! Amíg harcolunk nem fogadok el egy ember halálát sem! Ha véletlenül sikerülne legyőznöd, azt csinálsz amit akarsz!!-mondtam.
-Akkor mondd, hol akarsz harcolni?-kérdezte Gergő mosolyogni.
-Kövess!-mondtam én, és felemelkedtem az égbe, majd szuperszónikusan megindultam az űr felé. Gergő utánnam.
Rögtön utánna visszateleportáltam a mesterhez.
-Hol van ez a bolygó?
A mester kifejtette nekem rövid idő alatt (most nem részletezném XD), ekkor visszaérkezett Gergő is a földre.
-Te szórakozol velem???-kérdezte, mostmár ingerülten.
-Nem, csak szomjas voltam.-feleltem. Indulás!!
És elindultunk a bolygó felé.

Ricsiék is indultak volna, de a mester azt mondta, hogy jobb, ha csak én halok meg.

---

Fényéveket repültünk alig fél óra alatt, és a bolygó közelébe értünk.
-Na, szálljunk le!-mondtam Gergőnek.
-Mért pont ezt a bolygót választottad?-kérdezte gyanakvóan.
Gyere le, és meglátod! Harcolni akarsz, vagy sem?-kérdeztem, és lerepültem a földbe. Gergő visszanézett egy csillagra, ami a föld volt, majd lerepült utánnam.
Leszálltunk egy domboldalon.
-Na mutasd mit tudsz!-mondta, és beállt harci pózba mosolyogva.
-Semmi szükség rá.-feleltem.Ugyanis erről a bolygóról sosem jutunk ki. (és elmondtam a teljes történetet)
Gergő ezt nem akarta elhinni.
-Tehát ha engem meg is ölsz, engem még feltámaszthatnak egyszer, téged viszont nem!-mondtam.
Gergőnek elege lett, csupa ér lett a feje, és ezt válaszolta:
-De utolsó élvezetként szétverleeek!-és rámtámadott.
Hátráltam, közben a levegőben felém tartva Gergő ütésre tartotta a kezét. Elteleportáltam az útjából, így a földbe ütött, úgy, hogy a fél bolygó megremegett, és az ütése után a lökéshullám nyomán szétszakadozott a föld. Sokkal mögé teleportáltam, majd átalakultam SSJ1-re. Ökölbeszorítottam a kezem, és minden erőmet összeszedtem, hogy legalább az utolsó, végső csatán megbosszulhassam annyi gonoszságát.

---

2 perc múlva Gergő a hátamon, a ruhámnál fogva lógatott. Szétszakadt volt a ruhám, szétvert voltam és véres. Gergőn csak kisebb karcolások. Fentebb emelt, és meglendítette a lábát: hasba rugott, én felrepültem az égbe. Gergő felteleportált, így alulról felfelé emelkedtem a rugástól, de ő felettem volt, és amint odaértem, a fejemet a két kezével összekulcsolva leütötte. Visszaszálltam sebesen a földbe fejjel. A föld kör alakban behorpadt , és ott hevertem a hajam feketén, alig bírtam megmozdulni. Gergő leszállt, a két ujjában képződött a sugara.
Nyögtem:
-Mégis legyőztelek!
Ordított egyet Gergő, és közelről átlyukasztotta a hasamat a lövésével. Fogtam egy darabig, majd elengedtem. Meghaltam.

*VÉGE*

« előző bejegyzés