TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

A köd

Már megszokhattuk hogy ködös a reggel. Most épp szerda van, 0. óra Tesi.
Indulok az iskolába, lementem a lépcsőházból, és gyaloglok. A látótávolság nem sok, úgy 15-20 méter. Félúton a buszmegállóhoz, láttam egy csövest a ház mellett mozdulatlanul feküdni. Összébbhúztam a kabátomat, hideg volt, és minden felé köd, szinte magam elé is alig láttam.
A buszon a szokásosnál kevesebben voltak, és majdnem történt egy karambol is, a körforgalomnál. Nem lehetett átlátni a szomszéd sávba, csak nagyon nehezen.

leszálltam az iskola előtt, és ahogy elindultam a zebra felé, megláttam, hogy nem is látok. xD. Átnéztem oda, ahol az iskolának lennie kellene, de nem láttam, csak mikor átmentem a zebrán, és előtte álltam.

Fent a teremben már mindenki megjött, néhányan hiányoztak. Beszélgettünk a szokásos dolgokról, egy kicsit kitértünk a ködre is, ki mit látott/minek ment neki xD.

Lementünk aztán félkor tesire, és Hundayn-t futunk. Kimentünk a kapun, és elindultunk. Rögtön lehagytunk mindenkit, én, Gergő, Ati, Viktor, Hegedűs, Andris és Ricsi voltunk elől. Zolika is rohant egy ideig velünk, de nekiszaladt egy oszlopnak, mert nem látott. Ezt mi nem láttuk, úgy, ahogy a mellette elhaladók sem vették észre, hogy 5 méterre tőlük fekszik a vérző fejű Zoli. Zoli háttal feküdt a füvön, az oszlop előtt, és a kezével fogta a hevesen vérző orrát, és nyögdécselt. Egyre nehezebben vette a levegőt, felgyorsult a légzése. Kinyitotta a szemét, és azt látta, hogy a köd előtte valamiféle alakot formáz. Azt hitte képzelődik. Aztán a szél megsuhintotta azt a foszlányt, és a köd belement egyenesen Zoli szájába. Elvette a kezét az orrától, és kinyomta a hasát. Nem bírt levegőt venni. Megfulladt. Ekkor haladtak el mellette páran.

Elértük a vízi rendőrséget, de egyébként semmit sem láttunk, csak a tőlünk balra lévő sárga korlátot. Megálltunk, és hátranéztünk. Nem láttunk senkit, még hangokat se hallottunk. Azért álltunk meg, mert elfáradtunk, ami furcsa volt, hisz alig futottunk 200 métert. Mindannyian a térdünkre támaszkodva lihegtünk, Ricsi még le is ült a földre. Rosszul lett. 6-an erőre kaptunk, és futottunk tovább, Ricsi ott maradt a földön és pihent. Nem jött arra senki. Kis idő ,úlva felállt, és utánnunk nézett, de nem látott minket. Ránézett a korlátra, majd maga mögé, aztán újra vissza a korlátra, de a korlát nem volt ott, elnyelte a köd. Csak fél méteresre csökkent a látótávolság. Ricsi elkezdte a többieket szólongatni, de nem kapott választ. Mögötte a köd összeállt, és egy szürke szamurájalakot öltött, karddal a kezében. Ricsi még egy utolsót szólított: "Valakiii?!", ekkor hátulról a ködszamuráj levágta a kardjával a fejét. Ricsi összeesett, és meghalt.

Armand és R.Bence még nem értek el az oszlopig, ahol Zoli meghalt, hanem a Tiszaparti ebédlőjének a lépcsője felett haladtak el Sziszi nénivel, mivel fel voltak mentve. Sziszi néni ment előttük, ők ketten mögötte, egymás mellett beszélgettek. Bence elfordult, Armand véletlenül felbukott a saját lábában, és a 2 méteres füves enyhe lejtőn legurult. Bence mire visszafordult, nem volt ott Armand, és nem látott le a ködtől.
-Armand?-szólongatta, és megállt. Ez hiba volt, Sziszi nénitől is elkeveredett. Sziszi néni hátra se fordult, csak zsebredugott kézzel ment tovább.
Armand kicsit összehorzsolta magát, és egy fának gurult. Felállt, és nagyon egyedül érezte magát, sehol senki, se hang, se ember, se állat. Megpróbált felállni, de úgy érezte nem tud. Ezt ő nem látta, de kívülről látható volt, hogy a köd összegyülemlett körülötte, és egyre szorosabban fogta. Armand egyre jobban térdre ereszkedett, azt hitte szédül, majd hirtelen a száján át, a légcsövébe, és a tüdejébe az összegyülemlett levegő beáramlott gyorsan. Armand egy hatalmasat szusszant, majd előre dőlt és meghalt. Bence őt szólongatva elindult egyenesen, de felbukott egy ágban, és legurult a lejtőn. Armand hullája fogta fel. Bence megfordult, és Armand nyitott, véres szemű hulláját látván felordított, ekkor a légnyomás megváltozott, és szétrobbant a tüdeje. Armand mellé kiterült.

Közben mi úgy 20 méterre az elhagyatott gyártól futottunk. Alig bírtunk futi, nagyon lassan futottunk. Viktor ment legszélen, és mivel nem látott, hibába is esett: nekiütközött egy fának a sétány szélén, amit mi a sűrű köd hangszigetelése miatt nem hallottunk, mégha mellettünk történt is.
Viktor belegabajodott a fába, majd mikor derékig kijött belőle, úgy érezte, valami elkapta a lábát, de azt hitte, hogy egy ágba akadt bele. Rángatta,, rángatta, de nem ment. Ekkor észrevétlenül megjelent mellette a szamuráj ködből képződött alakja, amit közelről nem lehetett észrevenni, mert szinte láthatatlan volt. Viktor befelé fordulva rángatta ki a lábát, közben a szamuráj a két kezével fogva a kardot a feje fölé emelte. Majd nyisszantott egyet, és Viktor feje lerepült a helyéről.

Mi megérkeztünk a gyárépület alá, ahol közös megegyezésben lepihentünk. A térdünkre támaszkodva pihentünk ismét, többen szédültünk. Hegedűs a falnak támaszkodott, és vette normális ütemben a levegőt, arra nem számítva, hogy ezzel a halálát segítette elő. Minden egyes levegővétellel (csak Hegedűsnél) a köd áramlott a tüdejébe. Hegedűs elkezdett szédülni, majd megállt a szíve, és oldalradőlt. Odamentünk, és megállapítottuk, hogy meghalt. nem akartuk elhinni, elkezdtünk hátrálni.

-Lányok-
Mikor ők is elkezdtek futni, lemaradva tőlünk, a Szabinát követő elkülönült EMO csoport meghalt: Szabina mögött futott Zsófi, Réka, Adrienn, Dorottya. Nem láttak a ködtől, de szorosan egymás mögött futottak, Szabinával az élen. Szabina egyenesen futott, míg úgy 20 cm-re előtte látta meg a lefele vezető lépcsőt. nem tudott lefékezni, lendületből leesett, többször hozzávágta magát a kövekhez és a lépcsőhöz. Zsófi sem tudott megállni, leesett. Réka az utolsó pillanatban lefékezett, de hátulról belerohant Adrienn, akibe pedig Dorottya. Egyedül ő maradt fent, ahogy a többi lány leesett, már az első méternél eltűntek a ködben, a leérkezést sem hallotta. Susogást hallott jobb oldalról. Odanézett, ekkor a ködszamuráj a láthatatlan kardjával átdöfte a hasát. Dorottya csak halványan látta a szamuráj mozgását, azt se tudta mi történt. A szamuráj (eddig se látszódott) de elpárolgott egy szél hatására, Dorottya hasából pedig ömleni kezdett a vér. Térdre esett, majd hanyatt feküdt a lépcső előtt. Rögtön utánna érkezett meg egymás mellett futva Szonja és Natasa. A látótávolság megnőtt 2 méterre, így megtudtak állni a lépcső előtt. leguggoltak Dorottyához, aki már nem sokáig bírta, meghalt.
-Jézusom!-mondták lehangoltan, hirtelen Dorottyát ellepte a köd, és őket is.

Ketten odatermettek elénk, a földön guggolva, amint épp készültünk visszaindulni.
A két lány rögtön odarohant hozzánk, és megöleltük őket. Elmondták, hogy Dorottya meghalt, mi is, hogy Hegedűs is. nem tudták hogy kerültek ide.
Elindultunk, én voltam leghátul, és magam mögött mozgást hallottam. Elengedtem Natasa kezét, és hátrafordultam, de nem volt ott semmi, csak az átláthatatlan köd. Mire visszafordultam, nem láttam a többieket. Hirtelen alattam is eltűnt a föld, és elkezdtem zuhanni. Minden oldalról végtelen köd, és csak zuhantam.
Hirtelen nekivágódtam valaminek, és a földre zuhantam. Kinyitottam a szemem, és ott álltak körülöttem Gergőék, én pedig a földön feküdtem. Felsegítettek, és mentünk tovább, nem értettem mi volt ez.

« előző bejegyzés