Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Tünő csillagok
Tűnő csillagok
Elindulok lassan az éjszakába
magamat átölelve
gyors léptekkel bele a nagy világba
kilóg a cipőm nyelve
ropog alattam a por... hogy hova megyek azt magam sem tudom
csicsergő madarak, morog a bokor
letérek egy útra az űr felé, mert a világot már unom
némán utánam fordul egy szobor
nézi, nézi, ilyenkor ki siet erre?
csak egy bolond aki a világból ki szeretne futni
megy amerre lát mert nem tudja merre
haj, de szeretnék a szürke égtől messze jutni
lefordulok balra
remélve h megtalálom magam a sötét ködben
lehet az ég is azt akarja
beszélek egymagamban, s kinevetnek többen
nem vagyok egyedül
gonosz árnyak keringenek körülöttem
az egyik mellém ül
s megsúgja h fájdalmamat magamnak szülöttem
ostoba nép és egy rusnya csúf táj
régen itt nyílt a szép sárga virág
ma már csak bűzös fekete mocsár
igen... ez a mai mesevilág.
már a csillagok is, költöznek el innen el,
nem nézik a földi nyomort tovább,
szorongatok egyetlent amit soha nem engedek el
bár a többi iszkol el mihamarább
ehhez az egyhez felmegyek és karomba zárom
becsukom szemét s egy új világot várok
mire kinyitjuk szemünket csak szépséget látunk
s többé nem fogja lerombolni senki sem a homokvárunk.
mikor ránk mosolyog az első hajnal
ébredő szemeid rám kacsintanak
felkelek én is bozontos kócos hajjal
tudom hogy a világ bajai többé el nem szakítanak
mert enyém a reggel, enyém a szíved
tied az enyém, tied vagyok
örökké amíg az ég meg nem ijed
s nem lesz hely ahol a csillag ragyog
felébredek az álomból,
lemászok a fáról,
hazaindulok mert már tudom jól,
hogy nem szól az egész másról,
csak a kitartásról.
|
