TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

A világ vége

A jósok, a mondák, a legendák, és minden eljövendölte, hogy egyszer eljön a világ vége. Azt viszont csak találgatták, milyen formában.

-Iskola-
Bent ültünk az osztályteremben óra közben, és besütött az ablakon a nap. Egyik pillanatról a másikra, hirtelen vöröses színűre változott a padra irányult napsugár. Ezt észrevettem, és kinéztem az ablakon a nap irányába. Szörnyű valóság tárult a szemem elé: az égbolt vörös színű lett, akárcsak valami rémálomban. A nap csak halványan látszott a vörös ég mögött. Annyira ledöbbentem, hogy alig tudtam szólni a többieknek, de ők is észrevették. Leállt az óra menete, és mindenki csak az eget figyelte.

Az égen, távolban feltűntek valami csillogó dolgok. meteóroknak néztük őket, mert láttuk hogy közelednek. Aztán ahogy egyre láthatóbbá váltak, kitűnt, hogy nem meteórok, csak valami fényesen világító nyalábszerűségek. a tanár mondta, hogy mindenki menjen ki az iskolából, szépen lassan, rendezetten. Persze mindannyian tolakodva rohantunk ki az iskolából, kivéve Cs.Csengét és Nórit, akik szót fogadtak.
Kiértünk az iskolából, néhány más osztállyal. Alig voltak pár száz méterre a lövedékek, amik az egész országban láthatóak voltak. Elhártráltunk az iskolától, akik a tömeg végében voltak, azok nem tudták előreverekedni magukat. Cs.csenge, Nóri, és a tanár épp az iksola kijáratánál voltak, és a tanár ezt mondta:
-Látjátok lányok, nem kell kapkodni.-ez volt az utolsó szava, mert ekkor a sok lézerlövedék belecsapódott az iskolába. A falak szétrepedtek, és romokba dőltek, az iskola körül tolakodó gyerekekre ráestek a törmelékek.
Csomó ezekhez haosnló nagy lövedék csapódott a földbe, az emberek pánikszerűen rohantak mindenfelé.
Az autóvezetők amint meglátták, hogy veszélyben vannak, a gyerekekkel nem törődve hajtottak bele a tömegbe, hogy átjussanak rajtuk. Egy ilyen autó csapta el Rebekát és Adriennt, akik holtan terültek el. Rögtön ezután az említett autóba egy lövedék belecsapódott, és máris robbant egy nagyot. A kocsi körül tartózkodókat mind elröpítette, néhányukat megölte a robbanás. A sérültek közt volt Andris is, aki Adriennt, a szerelmét kereste. Szerencsére csak zúzódásokat szenvedett a lökéshullámtól, és a földre zuhanáskor. Én sok ember közt rohantam a galéria előtt, az úton mikor a kocsiba belecsapódott a lövedék. A robbanás az egyik ajtaját kiszakította, és felém repítette, amjd a mellettem futó gyereket elsodorta. A gyerek nekiesett a buszmegállóban a széknek, és szétloccsant a feje. Egy lövedék ekkor a buszmegállóba is belecsapódott, és a teteje ledőlt. Sikerült odébbugranom, de néhányan fejberugtak, mielőtt sikerült felállnom. Ati rátalált Andrisra a nagy zűrzavarban, és felsegítette, majd ők is a galéria felé futottak.

Pár perc múlva véget értek a bombázások. A városban szinte minden épület romokba dőlt, az áldozatok száma nagyon sok volt.
Mikor már kcisit lenyugodtak az emberek, elkezdték keresni egymást a sok holttest, és rom között. Összefutottam Ricsivel, akinek el volt törve a keze, és sírt. Megnyugtattam, és kérdeztem hogy mi történt vele. Ezt válaszolta sírva:
-Kovács szétrobbant, majd valami rámesett, de nem tudom mi, mert elájultam..
A törésből arra lehet következtetni, hogy fal darab eshetett rá.

Nem sokkal később az osztály élő tagjai megtalálták egymást. Az emberek, és a gyerekek (ők is emberek) a becsapódott lövedékeket vizsgálták, ugyanis mindegyik becsapódás helyén a földbe mélyedve 30-40 cm-es tojás volt. Mi egy kisebb kártertől voltunk nem messze, aho egy ugyanilyen tojás volt, és sok gyerek köré özönlött. Hirtelen a tojás megrepedt, az emberek hátrahőköltek, amire mi felfigyeltünk, és arra néztünk. A tojás hirtelen szétrepedt, majd az égbe zöld színű fénycsóva lövellt. Csodálkoztunk -ez is érthetetlen-, de nem láttuk honnan jön a fény, mert az emberek eltakarták. Ezután a fény elmúlt, és helyére egy 2 méter magas, kigyúrt, másfél méter hosszú kardú nem e világi lény termett.

Narancssárga a bőr színe, sisakján két szarv, és arca félelmet gerjesztő. Az emberek hátrébbléptek, de a harcos kiugrott a kráterből, és egy csapással 5 gyereket vágott ketté. Ezután sorozatosan lövelltek világszerte az égbe a zöld csóvák, a kráterek mélyéről, a tojásokból, és mindegyik helyére egy iylen harcos állt.
Visszatérve hozzánk, miután az idegen levágta az öt gyereket, a kezét kinyújtotta erőteret képezve, ami a többi gyereket hátrarepítette a romokhoz. Aztán felénk fordult, és a magasba ugrott, és egy szempillantás alatt elénk ért földet. Armand mellé érkezett, hogy a kardjával függőlegesen a fejétől a seggéig szétvágta. Majd kivette belőle a kardot, és ketté esett Armand. Ezután fordulásból vágott egyet, és elemi erővel csapta ketté Tamást.
Végül egy lézergolyó az égből az idegen mellkasába csapódott, aminek következtében jópár métert hátrarepült, és füstölögve földet ért. Felnéztünk az égre, és ezekhez hasonló teremtmények jöttek, egyszemélyes tető nélküli UFO repülőjükön. (nem volt olyan nagy). Mindegyik elején volt lézerlövő. Leszálltak a város különböző pontjain, és megtámadták a tojásokból kikelt idegeneket. A mi csoportunk mögé is leszállt három, kb. 190 cm magas harcos. Leszálltak a gépekről, és felénk ugrottak, mikor háttal álltunk nekik. Viktort rögtön leütötte egy hátulról, és mikor odafordultam, hasba rugott. Ájultan elestem. A másik ugrásból fejberugta Dávidot, majd míg a levegőben volt, a másik lábával a mellette lévő Andrist is elrugta, aztán leért, és kibuktatta az Andris mellett álló Atit. beverte a fejét, és elájult. Hasonló gyorsasággal intéztek el mindenkit.

---

Mikor felébredtünk, egy nagy, acél falú,gyárhoz hasonló hyelen találtuk magunkat, ahol nem volt semmi gép, csak acél ajtó, acél fal. Nagy, négyzet alakú épület volt, semmi más szobával. Feltápászkodtunk, és ott állt előttünk 6 idegen, akik a tojásosokat ölték.
-Ki fogunk titeket képezni, hogy megvédjétek a bolygótokat!-mondta az egyik.
Gergő megkérdezte félénken:
-De mért pont minket?
-Nem csak titeket. A túlélőket harcossá faragjuk, ehez hasonló épületekben.-Mindneki körbenézett- Ez a rejtekhelyünk, a tícsörök számára nem észlelhető, magyarul láthatatlan. (tícsör az ellenség) Azért van erre szükség, mert az utámpótlás seregünk nagyon hosszú idő múlva fog megérkezni, a tícsörök pedig percről percre szaporodnak.
Akartunk volna még kérdezni, de elkussoltattak. Az egyik harcos elsétált előttünk, és megnézett mindannyiunkat, két kezében egy nagy lézerpisztolyt tartva. Odaért elém, és Ricsi elé. Ránézett Ricsire, és látta a törött karját, és hogy könnyes a szeme. Egy szempillantás alatt ráfogta a fegyverét, majd lőtt egyet. Ricsit közelről eltalálta a lézer, majd végigszáguldott a nagy termen, és az acélfalnak csapódott, 50 méterre tőlünk. Füstölögve kifeküdt a földre, meghalt. Mindenki utánna nézett, és sokak elérzékenyültek, én dühös lettem, és kérdőre vontam, hogy mért kellett ezt csinálni, és megpróbáltam meglökni a harcost, aki mielőtt hozzáérhettem volna, egy ütéssel leterített. A többiek egyeet előreléptek, jöttek volna segíteni, de amint a harcos rájuknézett, megtorpantak.
-Harcképtelen volt, nincs rá szükségünk.-indokolta meg Ricsi lelövését a harcos.

Edzés edzést követett, az idő gyorsan repült. Megtanultuk használni a hatalmas kardokat, tudtuk kezelni a lézerfegyvereket. Közben az ellenség elszaporodott, a városokat sorra döntötte romba, a világ hadereje tehetetlen volt. Egyedül a kiképzőink tudták felvenni velük a harcot, de a túlerő szépen lassan bekebelezte az erejüket.
A bázisokból naponta több kiképzett ember is elment, felvenni a harcot az ellenséggel, kisebb nagyobb sikerrel. Eljött az anap is, mikor a mi edzésünk véget ért. Profinak nem mondhatnánk magunkat, de nincs más reménye a világnak, csak mi, emberek. A nőket is csatasorba állították, hiszen lőni ők is tudnak, végső esetben kardozni is. Ezt az ötletet sokan ellenezték, de a földért mindent meg kellett tenni.

Felnyílt a bázis vaskapuja, ahol hajdanán Ricsi a hlálát lelte. Harcra készen, elszántan hagytuk el a helyszínt, a 6 kiképzőnkkel az oldalunkon. Szolnok mára teljesen lepusztult, mindenfelé hatalmas harcok dúlnak. Lézerlövedékek cikáznak jobbról balra, ballról jobbra, az ég vörös, fentről lövedékek százai csapódnak a talajba, tojásokat hordozván. Nagy levegőt vettünk, miközben körbepillantottunk, és láttunk néhány gyereket az iskolánkból, akik bátran harcolnak a nálluk kétszer magasabb harcosokkal. Köztük pillantottuk meg osztálytársainkat, akiket rég nem láttunk. Yvette és Viktor egymás mellett állt, kézen fogva, kezükben két kard, hátukon a nagy lézerfegyver (mint mindenkinek). A csatába menetelünk kezdő lökése az volt, hogy egy lézercsóva hátulról eltalálta Yvettet. 10 métert előrerepült, majd a földön csúszva, szintén füstölögve halt meg. Viktor dühösen, könnyes szemmel nézett hátra, és egy frissen kikelt, lézerpisztolyos szörnyet látott. ő lőtte le Yvettet. Ekkor tudtuk, hogy elkezdődött a mi harcunk is.

Viktor harci kiáltással, a szerelmét lelövő tícsör felé ugrott. A tícsör rácélzott, majd tüzelt, de Viktor a különleges kardjával odébbütötte a lövést, és máris ott volt a tícsör előtt. Bosszú szomjasan hasított egyet, és a tícsör már holtan terült el. A 6 segítőnk ott maradt velünk, és a tícsörök nagy részét ők győzték le. Én, Gergő és Ati megpillantottuk, hogy pár tícsör bekerítette a fegyvertelen embereket, és sorra kaszabolják őket. Elővettük a lézerfegyverünket, és odarohantunk segíteni. Ellőttem egy tícsört, Ati is, Gergő lövése elől azomban félreugrott egy. Kardját rántva Gergő felé ugrott, és készülte halálba küldeni őt, mikor egy segítőnk odaugrott, és a kardjával kivédte az ütést, majd hasbarugta a tícsört, aki a földre esett. Aztán mi lelőttük. A sarokba szorítottak a fegyverükért rohantak, addig mi tűzharcot vívtunk a bekerítőkkel. Pár rom mögé húzódtunk, amit néhány lövéssel szétzúztak. Nagy porfelhő lett a szétlőtt romok miatt, így nem láttak minket. Szinte egyszerre bukkantunk elő, a levegőben ugorva, szaltózva. A tícsörök tüzet nyitottak ránk, de nem találtak el, és mikor földet értünk, lelőttük az összeset.

Közben egy kicsit távolabb, Dávid keményen állt 10 tícsörrel szemben. Mind őt célozták a lézerfegyverükkel, Dávid az övét rájuk fogta. Aztán elővette a kardját, és a földre dobta a lézerpisztolyát.
-Heh! Nem vagytok számomra ellenfelek!-mondta, és nekirontott a tícsöröknek, akik tüzet nyitottak rá. Szétlőtték Dávidot, szinte semmi nem maradt belőle. Holtan feküdt ki, testrészhiányosan.

Elhagyva az előbbi helyszínt, három tícsörrel karodztam. Az egyik ugrásból, felülről támadott, a másik szemből akart ledöfni, lendületből. Oldalra vetődtem, a földön egyet fordultam, majd felállva levágtam az egyik tícsört. Közben a felülről érkező beleszúrta akardját az alatta lévő tícsörbe. Következőleg odaugrottam, és azt is levágtam. Ekkor pillantottam meg Natasát, akit rég nem láttam. Egymásra néztünk, és nyálas zene szólt, egy pillanatra megállt minden körülöttünk. Aztán elénk, a földre lőttek lézerrel. Hátrébbcsúsztunk, de elővettük a fegyvereinket, és rögtön válaszoltunk.

Gergő is elcsatangolt, a két Dorottyával a két oldalán. A két lány lövöldözött mindenfelé, ő pedig csak a libegő melleiket nézte, egyszer jobbra, egyszer balra pillantva. Akkor kapott észbe, mikor jakabot szemből lelőtte egy tícsör. Ekkor bemérgesedett, előrántotta a másfél méteres lézerpisztolyát, és agyonlőtte a tícsört. Aztán átkarolta Dorottyát, mondván, hogy már csak ő maradt neki.

Feltűntek az égen újabb lövedékek, amelyek készülnek becsapódni. Sok segítőnk (nem tudom mi legyen a nevük xD) felszállt az egy személyes gépére, és elindult az érkező lövedékek felé, majd tüzet nyitottak rájuk, az UFOikra felszerelt lövőkkel. Amikor azonban a lövedékek közelébe értek, azok egyszerre felrobbantak. Előre eltervezett csapda volt. Sok segítőnk életét vesztette a robbanásban, ezután érkeztek az igazi tojások, amik belecsapódtak a talajba.
Ati megpillantotta Szonját, tőle úgy 20 méterre. Szonja ránézett Atira, és őket is elfogta a rég nemlátott szerelem érzése. ekkor azonban Szonja közelébe csapódott egy tojás, és nagyot robbant. Szonja a robbanástól elrepült Ati felé, és kurva nagyot esett. Ati odarohant, a sok sebből vérző Szonjához, és a földről felemelte a fejét. Szonjának kifolyt a vér a száján, aztán meghalt. Ati lecsukott, könnyes szemmel engedte vissza a fejet a földre, és indult tovább harcolni.

Egyre jobban szaporodtak a tícsörök, talán az jelentett plusszt számunkra, hogy megérkezett a Honvédség. A rossz csak az volt, hogy a gépfegyvereik nem voltak elég hatásosak, csak sok lövésből tudtak legyőzni egy-egy tícsört.

Összerendeződött az összes harcoló ember, és segítőink egymáshoz, és egyre kijjebb szorítottuk a tícsöröket a fegyvereinkkel. Minden oldalról néha kidőlt egy-egy velünk harcoló, legtöbb esetben a gyenge védőmellénnyel ellátott Honvédség tagjai.
Pár percig átvettük az irányítást a harcban, a tícsöröknek nem érkeztek az űrből újabb segítőik, ígyhát visszavonulásra kényszerültek. A város környékéről elűztük őket egy időre.

-Csata után-
Sok gyerek és felnőtt a rokonaik holtteste mellett gubbasztott. Mindenki összeszedte a holmiját a földről, és maga elé bámulva nézett a romos pusztaságba, és a vörös égre.
Én és Natasa egy kidőlt falon ültünk, Gergő ásta a sírját Jakabnak. Sok ember így tett, elkülönítettek egy részt, ahol sokan ástak. Oda helyeztük el a hullákat. Az egyik hullahordón (olyan mint a hordágy) az egyik segítőnket vitték, aki kiképzett minket. Mindannyian utánna néztünk, és szomorkodtunk, de ettől egyre elszántabbak lettünk.

Közben Amerikában, Houstonban harci űrhajókat lőttek fel, hogy próbálják megakadályozni még az űrben a támadásokat.
Ám ahogy az űrhajók kiértek a vörös égből, kitisztultak a látásviszonyok, és hihetetlen dolog tárult a pilóták szeme elé: a Föld közvetlen közelében keringett egy ugyanekkora bolygó, a tícsörök világa. pilóták ezt jelentették a vezérlőknek a földön, aztán megszakadt a kapcsolat. Kilőtték az összes űrhajót, a frissen földre érkezni készülő tojások.

A világon ahova el tudott jutni a hír, miszerint a tícsörök Afrikában gyülekeznek, oda el is jutott. Kimutatták, hogy feltűnően sok tícsörtojás landol ezekben a percekben Afrika területein, máshol a világon egyre kevesebb esetről számolnak be. A tudósok azt feltételezik, ott építik fel a főhadiszállásukat, és onnan kezdik meg a világ bekebelezését.
Amint a hírek eljutottak a seregekhez, rögtön hadba állították őket, a tícsörök ellen. Az országok seregei egyszerre rohamozták meg Afrikát, de nem volt hosszú idő a támadás, hamar vesztettek a légi bombázásoktól, és a tícsörök modern fegyvereitől. Be kellett látniuk, hogy a segítőink (még mindig nem tudom mi legyen a nevük xD), és az általuk kiképzett emberek lehetnek az egyetlen remény. A segítőink a katonák egy részét elláta lézerfegyverekkel, míg ki nem ürült a készlettár. Minden hadba vethető ember, nők is, gyerekek is elindultunk Afrika felé.

UltrahiperszuperkatonairepcsynxD megérkeztünk Afrikába. Persze, nagyon sok repülő érkezett meg, mivel sok katonát és segítőt szállítottak. De rögtön szívélyes fogadtatás ért bennünket, tícsör hadseregek sorakoztak a reptéren, és tüzet nyitottak ránk. A pilóták elkerülő hadműveleteket csináltak, de sokaknak nem sikerült kitérni a lézerszápor elől. Az egyik lézerlövedék eltalálta azt a gépet, amiben Natasa és egy szuperszexi, 16 éves csaj utazott.
A pilóta próbálta irányítani a gépet, de szinte semmi esély sem volt rá, hogy a levegőben tudja tartani. Így hát sorra ugrottak ki a katonák, az emberek, és a gyerekek ejtőernyőkkel a gépből, akikre még így is lézereket lőttek. Sokakat még az égben találták el. A kilőtt gép egy kisebb domboldal felé közeledett, és éppen a mi gépünk mellett zuhant le. Átpillantva megláttam Natasát, és a szuperszexi csajt, majd gondolkodás nélkül kiugrottam a gépből, egy ejtőernyővel a hátamon, amit még nem nyitottam ki. A többieknek ideje sem volt visszatartani. Átugrottam a zuhanó gépbe, aminek az egyik oldala lángolt, és füstölt. Elgondolkoztam, kit vigyek magammal. A kevésbé szép, de mégis csak a csajomat, Natasát, vagy pedig az álomszép, világszépségversenyt megnyerhető bomba csajt, aki mindent megtesz amit kérek tőle. (fantáziálok...xD). Végül mégis csak Natasa mellett döntöttem. Megfogtam a kezét, és kiugrottam vele a gépből, miközben a másik csaj testét figyeltem, próbáltam még utoljára minden porcikáját megjegyezni. A gép a pilótával, és a bombázóval belecsapódott a domboldalba, mi pedig Natasával ereszkedtünk lefele. Ekkor azonban eltalálta egy lézer az ejtőernyőt, ami kilyukadt. Szerencsére nem voltunk olyan magasan, és kisebb sebekkel földet értünk.

Gergő és Ati egy gépen utaztak, sikerült földet érniük épségben, majd rögtön utánna kinyílt a gép oldala, és kifelé özönlöttek a tüzelő katonák, és az emberek. Ati és Gergő egymásra nézett, és mondtak egy "hajrá!"-t. Egyszerre kiugrottak a gépből, és rohanni kezdtek a többi emberrel együtt lövöldözve. Ám a 4.-5. másodpercben egy lézerlövedék mellkasba találta Gergőt, és Ati mellől hanyattvágódott. Ati visszanézett rá rémülten, és látta, ahogy Gergő holtteste füstölög, és nyitott szemmel fekszik. Nem álhatott meg, rohant tovább tüzelve, még Gergőre gondolva.

A tícsörökkel közelharba kerültek az emberek, és a segítőink. A sima katonáknak nem volt közelharci fegyverük, így hát a kölcsön kapott lézerpisztollyal lövöldöztek, már akinek volt. Akinek meg nem, annak alaposan meggyűlt a baja a tícsörökkel. Hegedűs, krisz és Andris harcképtelenné tettek 3 tícsört. Andris kettő közé ugrott, az egyiket hasbatérdelte, a másikat meg hasbaszúrta a kardjával. A hasbatérdeltet ekkor Hegedűs lövése ölte meg, majd a másik tícsört, aki Hegedűsékre célzott Krisz oldalba lőtte, és füstölögve földre esett.

Engem és Natasát golyózápor alá vettek, elszakadtunk a seregünktől, és a domb mögé, nem messze a repülő roncsaitól találtunk fedezéket. Ki-ki lövöldöztünk, de nem kockáztattuk meg a menekülést. Ekkor az égből megérkeztek a tícsör utánpótlások, a szokásos, lövedékes formában. Elhangzott a csatatéren a vezényszó, amire mindenki maga fölé emelte a pajzsát, és közelebb ment egymáshoz. Nállunk nem volt pajzs, én a gépben hagytam, és Natasa is, ezért muszéj volt kirohanni a lézerzáporba, a fedezékes csapatba. Így is tettünk, futottunk ahogy tudtunk. Már majdnem ott voltunk a pajzsosoknál, amikor egy lézerlövedék kis híján eltalálta a bal lábamat futás közben. Épphogy súrolta, de ez elég volt ahoz, hogy hatalmas sebet okozzon, és az egész lábam vérbe boruljon. Fordulásból pofára estem, de odasietett hozzám egy segítő (most se tudom mi legyen a neve), és kivédte a pajzsával az egyik lézerlövedéket, majd odahúzott a csapathoz, ahol Natasa már várt. A segítő a vállára vett, és tartotta a fejem fölött a pajzsot, én meg "jaj"-oztam, mert kurvára fájt a lábam.
Az égi lövedékek megérkeztek, sorozatosan csapódtak bele a felemelt pajzsokba. Akik nem bírták tartani, azok összesetek, így szabad utat adva az érkező lézerlövedékeknek. Az ügyesebbek, vagyis a seregünk többbsége a tojások megérkezése után, rögtön kettévágta a leérkezőt, hiszen abból még nem fejlődött ki tícsör. Ám sok helyen, a hiányos részeken nem vágták szét a tojást, így kikeltek a tícsörök, majd a rendeződött seregen belül kezdték vágdosni az embereket. Így történt ez Zolinál is. Az egyik kisgyerek gyenge volt a pajzshoz, így a rácsapódó tojáslövedék hatására beverte a fejét a pajzsba, majd elájult. A tojás kikelt, és rátámadott a tícsör a körülötte állókra, köztük Zolira. Zoli hamar eszmélt, és a tícsör kardja elől hátraugrott, majd a pajzsával oldalról beleütött. A tícsör oldalra lépett egyet az ütés erejétől, és készült a válaszcsapásra, ekkor azonban Ati oldalról belelőtt, megmentve ezzel Zolit.

Kivédtük a tícsörök érkező tojásait, és sokat az érkezéskor megsemmisítettünk, majd a reptéren őrködő sok-sok tícsört kiiktattuk. Hosszú percek után véget ért a reptéri harc, ami sok áldozatot követelt.

-2 óra múlva-
A hadseregek még mindig sorozatosan érkeztek, mivel a repülőtér már a miénk volt. Összeszedtük a harcképes embereket, segítőket, és elindultunk bentebb Afrikába.
Felderítő repülők a katonák fülére mondták, hogy a hegyek közt állomásozik sok-sok tícsör, és egy nagy, sárgán fénylő sziklából nyerik az energiájukat. Úgy néz ki, megtaláltuk a helyet. Pár száz méter magas hegy vette körül a sárga fényű követ, és a sok tícsört. Ám az őrszemeik kiszúrtak bennünket, és rögtön riadóztatták a többi tícsört. Elkezdődött az eddigi legnagyobb csatánk.

Megrohamoztuk a hatalmas sziklákat, aminek a tetejéről tícsörök lőttek ránk, de mi viszonoztuk a lövéseket. nekem vastagon bekötötték a lábamat, és sántikálva ugyan, de szinte 100%-osan tudtam menni. A katonák közül sokan kidőltek már a rohanás pillanatában. Ati mellől sorra lőtte le egy-egy újabb lézer a katonákat, balra, felé haladva, és ez csak neki tűnt fel. Felnézett, hogy megtalálja a lövések forrását, és meglátta azt a tívsört, ami felé haladva sorra lövi a katonákat. Aztán mikor őrá került volna a sor, a lézer elől épphogy elugrott, így az a földet szántotta fel. Oldalbukfencezett, majd lefékezett, és fellőtt csomó lézert a tícsörre, aki leesett a hegyről.

Kezdtünk volna mászni a hegyen, mikor hirtelen a lézerfegyvereink, és a sima fegyverei a katonáinknak felrepültek az égbe. Krisz próbálta tartani, de így ő is a fegyverével emelkedett, majd akkor engedte el, mikor már a magasban volt, így leesett. Kitörte az egyik lábát. Felnéztünk az égre, és láttunk egy hatalmas, kör alakú szerkezetet, ami mágnesként vonzza a fegyvereinket. Szerencsére a kardokat nem, ha lehet ezt szerencsének nevezni. Aztán a függezstőkötél a hatalmas szerekzet fölött elengedte azt. A több ezer tonnás gép elkezdett zuhanni a sereg felé. Mindenki rohant amerre látott, de sokaknak nem sikerült elmenekülnie, köztük a törött lábú krisznek. Szétlapította őket a szerkezet, és beleremegett a föld, mikor földet ért. Sokan elestünk. Nagy volt a zűrzavar, hisz nagyon sokan voltunk.
Ekkor éreztem valami csípést a nyakamnál. Odanyúltam, és egy kis méretű hegyes tű volt az, amit fegyverből lőttek ki. Elkezdtek szédülni, majd elájultam.

-sok idő múlva-
Kinyitottam a szemem. A föld alatt voltam, ahol dög meleg volt, és a falon lógtam, a két kezem ki volt kötve lánccal. Körbe néztem, és Viktort és Andrist véltem felfedezni szembe velem. + voltak ott még más emberek.

-------------------------------------------------------

18:18] Hiperion: te admin vagy?
[18:18] Abrosz Tisztakosz: az
[18:19] Hiperion: hali
[18:19] Abrosz Tisztakosz: szevasz
[18:19] Hiperion: már letellt a 24 óra,de nem tok visszamenni
[18:19] Abrosz Tisztakosz: xDDDD
[18:19] Hiperion: tudsz segíteni?
[18:19] Abrosz Tisztakosz: sajnálom
[18:19] Abrosz Tisztakosz: tudok
[18:19] Hiperion: légyszi
[18:19] Abrosz Tisztakosz: de tudod mit?
[18:20] Hiperion: engedj fel
[18:20] Abrosz Tisztakosz: ajánlok egy jobb segítséget
[18:20] Hiperion: ???
[18:20] Abrosz Tisztakosz: írj privát üzenetet ez ügyben Offspringnek
[18:20] Hiperion: hol van?
[18:20] Hiperion: az jó eggyüttes
[18:20] Abrosz Tisztakosz:

[18:20] Hiperion: na mindegy
[18:20] Hiperion: hol van?
[18:21] Abrosz Tisztakosz: mennyit fizetsz azért, hogy elmondjam?
[18:21] Hiperion: inkább azért ha felengedsz
[18:22] Hiperion: van 1 datim
[18:23] Hiperion: nincs is itt
[18:23] Hiperion: offspring
[18:23] Hiperion: na pls
[18:23] Hiperion:

[18:23] Abrosz Tisztakosz: tudod mit? én egy köcösg admin vagyok
Rendszer: 000.007 / Ban sikeres
Rendszer: Hiperion kirúgva a szobából. (by admin Abrosz Tisztakosz)

« előző bejegyzés