Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Emlékezik.EzPontElég.TöbbNemKell
Átjár a fájdalom...az az igazi fájdalom, amit nem akkor érzel, mikor hasogat a fejed, vagy eltörik a karod...az az igazi, ami csak akkor jelentkezik, mikor megérint valaki hiánya..mikor kutatsz az emlékeid között, és felvillan egy kép. Egy arc..amit már régen láttál, és tudod hogy többé már sohasem lehet előtted. Mert nem lehet. És fáj, hogy nincs rá bővebb magyarázat. Ilyenkor fáj, hogy nem tettél meg sok mindent, amit meg kellett volna. És olyan dolgokat mulasztottál el, sőt, inkább figyelmen kívül hagytál amik utólag már soha be nem pótolható dolgok. Apró, mégis óriási dolgok.
Érzem, ahogyan csípi a só az arcomat. Érzem az ízét. Ez az igazi fájdalom érzése. Az a furcsa nyomás a gyomrodon..de nem a mindennapi..máshoz nem hasonlítható. Az égő, összeszorult torok, a kiszáradt száj, és a könny íze. És az az érzés ami rád telepszik, és nem enged kiutat. Nem tudhatod meddig tart hatása alatt. Na ez az igazi, borzasztó fájdalom. Amit közvetlenül nem érzel, mégis sugárzik a lényedből. Ilyenkor boldognak tűnsz, mégsem vagy az. Az érzés hatása alatt, ritka az az idő, mikor kinyílsz. Nem mutatod hogy mit érzel. Mert így érzed jónak. Fáj, és ordítani szeretnél, de mégis a némaság mellett döntesz. És éled tovább az életed úgy, hogy mások ne vegyenek észre semmit. Ez a legrosszabb az egészben.
Ez a fajta fájdalom a legösszetettebb fájdalom a világon. Kevesen érzik, és ez így helyes. Küzdeni kell ellene, hogy ne tegyen tönkre. Néha kimerít, minden erődet kiveszi, de mindig hagy annyi időt, hogy újra összeszedhesd magad. Az a célja, hogy harcolj. Hogy talpra állj...
|
