TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Elborult az agyam

XD

Az egész egy regénnyel kezdődött. Pár nap alatt megírtam egy regényt, ami arról szólt, hogy én vagyok a gyilkos, és az osztály tagjait öldösöm. Ez tetszett Atinak, aki egyszer elolvasta. Ám még ő sem sejthette, hogy amiket írok, azt nagyon is komolyan gondolom, és véghez akarom vinni. Mert míg írtam a regényt, a gép előtt lázas voltam, izzadtam mint a ló, és remegett minden testrészem. Csak a gyilkolásra tudtam gondolni, miközben írtam a regényt, és minden gondolatomat bele vetettem az irományomba.
Míg írtam a regényt, esténként nem, tudtam aludni, mert kivert a víz, és csak a gyilkosságokra tudtam gondolni, amit leírtam. Persze nap közben, az iskolában ugyanolyan voltam, mint minden nap, csak talán egy kicsit ingerlékenyebb. Ez elsőként Dáviddal szemben mutatkozott meg.

-Iskola után, buszmegálló-
Dáviddal vártuk a buszt, én a buszmegállóban a képnek támaszkodtam, ő meg ült a széken, és mondogatta hogy elhiszem-e, hogy meg tudna verni. Én válaszolgattam türelmesen, hogy persze-persze. Leraktam a mellette lévő ülésre a táskámat, és kivettem belőle a kajás zacskómat, majd elballagtam a kukához, kidobni a szemetet. Mire visszaérkeztem, láttam, hogy Dávid röhögve ül a széken, és a táskám fent van a buszmegálló tetején. Ahonnan persze nem birom leszedni. Elkezdtem izzadni, és kicsit remegett a kezem, de a másikkal lefogva próbáltam kordában tartani.
-Vedd le a táskámat!-mondtam neki idegesen.-Ő csak röhögött tovább, és azt mondta, hogy reméli, nemsokára jön a busz. Mégegyszer elmondtam neki ezt, már emeltebb hangon. Ekkor is csak nevetett, ekkor az egyik kezemmel megmarkoltam a polóverét, és újra mondtam. Felállt, és megfogta a kezemet, és próbálta leszedni magáról. Begurultam, és odébrántottam, majd nekinyomtam a buszmegálló oldalának. Vörös fejjel néztem, nagyon idegesen.
-Há-há-há, ha látnád a fejed!-mondta röhögve. Ekkor én hátranyúltam a zsebembe a bal kezemmel, míg a jobbal tartottam Dávidot, és kivettem egy bicskát, amit egy nyomással kinyitottam. Aztán beleszúrtam Dávid hasa környékére. Összerezzent, és elengedte a kezemet. Neki is elvörösödött a feje, én meg kezdtem visszanyerni a nyugalmam. A bicska továbbra is a kezemben volt, Dávid pedig a buszmegálló oldalának támaszkodott, és egyik kezével fogta a hasát, ami vérzett, és a földre nézett lefelé. Odamentem a buszmegálló alá, felugrottam, és megfogtam a táskámat, majd lerántottam. Odasétáltam Dávid mellé, aki csak nyögött, és vérzett. Felvettem a táskámat, és néztem Dávidot rideg arckifejezéssel. Hirtelen az arcom visszaváltozott, és szembesültem vele mit tettem. Megláttam a bicskát a kezemben, amiről folyt a vér. összecsuktam, és visszaraktam a zsebembe. Nyújtottam a kezem Dávid felé, hogy segítsek rajta, de félúton elkezdett a kezem remegni, és valami nem engedte, hogy hozzá érjek. Dávid ekkor összeesett. Engem kivert a víz, hátat fordítottam neki, és futva elhagytam a buszmegállót. Érdekes mód, senki sem látta mindezt.

Otthon ledobtam a táskámat, bementem a szobámba, és leültem az ágyam szélére. Megnéztem a kezemet, ami remegett. Megtöröltem a homlokomat, amiről csak úgy fojt az izzadság. Kimentem a fürdőszobába, és belenéztem a tükörbe. Megengedtem a csapot, amiből hideg víz jött, és öblögettem vele az arcomat. Ez kicsit lenyugtatott, majd fölnéztem újra a tükörbe. Viszont a tükörben nem azt láttam vissza, amit vártam: saját magamat láttam, de valahogy más volt a tükörbeli énem. Magabiztosabb volt az arca, és elmosolyodott, pedig én nem. Aztán megráztam a fejem, és ismét a valódi énemet láttam benne.

-Másnap, az iskolában-
A szokásos helyemen ültem, és meghallottam, hogy Zoliék a túloldalon Dávidról beszélnek. Hogy megtalálták a holttestét az emberek, és Zoli megtuidta, hogy meghalt. Miközben beszélt erről a többieknek, néha pillantásokat vetett rám, mivel tudta, hogy együtt szoktunk menni busszal. Ekkor már nem is figyeltem miről beszélnek Gergőék, hanem újra elkezdtem izzadni, és vissza gondoltam a gyilkosságra. Felálltam, és kimentem az ajtón. Még visszanéztem Zolira, aki engem nézett.
Felmentem a lépcsőn, be a wc-be, és becsuktam magam mögött az ajtót. Senki sem volt bent. Megint vizet eresztettem, és hátranyúltam a zsebemhez. Egy bicskát tapintottam meg a zsebem belsejében, és ettől megijjedtem, ugyanis határozottan emlékeztem rá, hogy tegnap este kivettem. De akkor hogy kerülhetett oda?-gondoltam magamban. Kivettem a kést, és kibaszottul megijjedtem, mikor azt tapasztaltam, hogy friss a vér rajta. Hátrafordultam, és megláttam a becsukott ajtónak támasztva a pedellus nőt, hasba szúrva holtan. Rögtön visszafordultam a csaphoz, és a kést beletartottam a vízbe, majd elkezdtem róla lemosni a vért. Ekkor kinyílt mögöttem az ajtó, Armand és Zoli jött fel a wc-re. Úgy álltam, hogy eltakartam a kést. Zoli a pisilőkéhez ment, Armand pedig a becsukható ajtó mögé szarni. Be is zárta maga előtt. Én nagy levegőket vettem, mert a szemem sarkából láttam, hogy Zoli engem figyel. De a fal eltakarta a késemet, így azt nem látta.
-Hallottál Dávidról?-kérdezte tőlem. Ekkor felnéztem, bele a tükörbe (ami most kivételesen volt), és ott megláttam ugyanazt a gyilkos tekintetű arcot. Hirtelen odlalra fordultam Zoli felé, és előhúztam a fal mögül a kést. Zoli kicsit megijjedt, és vissza rakta a nemes szervét.
-Mit akarsz?-kérdezte, miközben közeledtem felé. Nem válaszoltam, csak elkezdtem futni, és lendületből hasba szúrtam. A falnak mentünk, így a kés mégjobban belehatolt Zoliba. Aztán kihúztam belőle a kést, és Zoli a földre esett holtan. A vére egyre jobban szétterült a földön. Armand a hangokat hallva megszólalt, hogy mi történik. Én odamentem a wc ajtója elé, és megpróbáltam kinyitni, de belülről be volt zárva. Egyre jobban döngettem, Armand belül nem tudta mi folyik kint. Egyszer csak abbamaradt a dörömbölés. Armand elvégezte a dolgát, és kinyitotta a wc ajtót. Először jobbra nézett, ahol nem volt senki, aztán balra, ahol meglátta Zoli hulláját. Megijjedt, és a kijárat felé fordult (vissza jobbra), de ott álltam én, késsel a kezemben. Rögtön leszúrtam, és nekilöktem a falnak. Megfogta a sebét két kézzel, de ekkor mégegyet szúrtam belé, amibe belehalt. Eldőlt. Behúztam mindkettőt az egyik wc fülkébe, bezártam belülről, majd kimásztam a tetején, és leugrottam. Visszamentem a csaphoz, és megengedtem a vizet, majd a tükörbe néztem. Megint a mosolygó arcot láttam, ami hirtelen visszaválktozott az én arcomra. megint vissza tért az eszem. Oldalra néztem, és válaszolni akartam Zoli kérdésére, de nem volt ott, ahol egy pillanattal ezelőtt. Kiszúrtam egy apró vérfoltot a gyilkosság helyén, de nem tudtam megállapítani róla, hogy az vér, ugyanis felmostam a pedellus felmosólyával. Hátrafordultam, és kimentem a wc-ből, mert azt se tudtam mit kerestem ott. A pedellust is berejtettem a wc fülkébe.
Visszamentem a terembe, ahol csak egy kicsit maradtam ideges.

Elérkezett az udvaros szünet, ahol sokan nem mentek volna le, de bejött egy tanár és lezavarta őket. Nóri maradt fent meg én. Nóri törölgette a táblát, én meg ültem a helyemen és gondolkoztam. Aztán meghallottam Nóri hangját, hogy dúdol valamit. Odanéztem. Vizes szivaccsal törölte a táblát, minden részét áttörölte többször. A dúdolása egyre jobban idegesített. Aztán hirtelen elpattant az agyam. Felálltam, felemeltem Ati székét, és elindultam Nóri felé. Nóri éppen a tábla bal oldalát mosta, amikor hátulról nagy erővel fejbevágtam a székkel. A földre esett, és a fejéből elkezdett folyni a vér. Letettem a széket a helyére, és a TV polcot egy kicsit előrébbtoltam, majd beraktam mögé a holttestet. Aztán visszahúztam a polcot a helyére, így senki nem láthatta. A vért a vizes szivaccsal feltöröltem, majd beleraktam a vödör vízbe.

-Iskola vége-
Kimentem az iskola kapuján, ekkor visszajött az eszem. Megálltam, és körbe néztem. Láttam hogy mindneki megy a maga útján. Nem fért a fejembe, hogy történt mindez. Máris vége az iskolának?-kérdeztem magamtól.
Aztán mit volt mit tenni, hazamentem.

-17:00-
Apánál voltam. Bekapcsoltam a gépet, és elolvastam a regényemet, ahol én voltam a gyilkos. Mindezt elsötétített szobában. 2 óráig nem csináltam ott semmit, csak a regényt olvastgattam, miközben gyorsan dobogott a szivem.
Mikor hazaértem, egész este a regényre tudtam gondolni, és felvázoltam gondolatban az ott leírt gyilkosságokat.

-Másnap reggel-
Hamarabb felkeltem, és hamarabb elmentem otthonról. Felszálltam a buszre, kijöttem az iskoláig, de az ellenkező irányba indultam. Elmentem a buszmegálló mellett, és mentem tovább egyenesen. A tiszaparki játszótérnél egy bokorba bújtam be, és néztem az utat.
Pár perc múlva megláttam, hogy a sarkon feltűnik Gergő a bicikliével. Arra felé jött, amerre én el voltam bújva. Mellettem volt egy bot, amit megfogtam. Mikor Gergő a bokor elé ért, a botot beledobtam a hátsó kerekébe, így az nem mozdult tovább. Megbicsaklott Gergő alatt a bicikli, és ő lerepült róla. Nagyot esett, a bicikli pedig szinte helyben eldőlt. Kiugrottam a bokor mögül, és egy erős, éles vékony cérnát vagy madzagot vettem elő a zsebemből. odamentem Gergőhöz, és mögötte átemeltem a feje fölött, majd rátekertem a torkára. Elkezdtem a madzagot húzni, ő meg fulldoklott, és próbálta leszedni magáról, de nem tudott rajta fogást találni. Pár másodpercig hevesen védekezett, aztán egyre gyengébben. Lilult a feje, és végül megfulladt. Behúztam a bokor mögé, éppen az előtt, mielőtt egy autó jött el előttünk. Kijöttem a bokorból, és mentem az iskolába. Ám egy vérfoltról elfeledkeztem, ami az oszlopon maradt, mialatt Gergő földet ért.

Bementem az iskolába, ahol még várni kellett, hogy fel lehessen menni. Egyedül Ricsi volt ott, akivel ki is vártuk ezt az időt. Aztán felengedtek. A termben is csak ketten voltunk. Ricsi leült a helyére, én pedig az előtte lévő székre.
-Tudod Ricsi, ma megöltem Gergőt.
-Aha..
-Tegnap meg sok mindenkit.
Ricsi nevetett, és fűzött hozzá néhány poént, aztán közbevágtam.
-De most, hogy ezt tudod, téged is meg kell hogy öljelek.-Ezen is nevetett, aztán hirtelen a padot átugorva rávetődtem. Ricsi hátul a cipőtartóba beverte a fejét nagy erővel, ezért elájult. Felemeltem, és odahúztam az ablakhoz, felemeltem, majd kidobtam. Ott halt meg.
Ekkor visszajött megint az eszem. Lenéztem, és láttam Ricsi hulláját. Megfogtam két kézzel a fejem, becusktam aszemem, és ezt mondogattam: "Nem lehet igaz, nem lehet igaz!" Aztán sorra jöttek meg a többiek.

Megint eljött az udvaros szünet, ahol egy tanár szintén lezavarta a többieket. Ám Andris és Viktor visszaszöktek. Kérdezték, hogy hol van Nóri, de azt válaszoltam nem tudtam. mert ekkor még tényleg nem tudtam. Próbáltam vissza emlékezni a tegnapra, de hirtelen a regényem jutott eszembe, és azon belül is a Viktor, és Andris gyilkossága című részlet. ismét elveszítettem az agyam. Viktor és Andris az utóbbi padjánál voltak, Andris ült, Viktor pedig kaját evett és a pad előtt állva beszéltek. Odamentem a teremajtóhoz, kivettem belőle a kulcsot kívülről, és belülről beleraktam, majd elfordítottam. magyarul bezártam az ajtót. Aztán a kulcsot zsebre raktam. Robotszerűen odamentem Krisz táskájához,leguggoltam, és a cipzárjait kinyitogattam. Megtaláltam amit kerestem: egy bicskát. Szépen faragott fa bicska volt, egyenlőre még összecsukva. Odamentem Viktorék közelébe, majd egy hirtelen mozdulattal felemeltem Armand székét, és hozzávágtam Viktorhoz. Viktort eltalálta, és hátraesett a tábláig. Andris hátrafordult, és ekkor én a bicskával szív környéken döftem. Kihúztam belőle, és máris odamentem Viktorhoz, akit kisebb ellánállás nélkül szúrkáltam meg párszor. Meghalt. Visszamentem Andrishoz, majd hasba akartam szúrni, de a másik kezemmel megfogtam a bicskás kezemet.Félig visszanyertem az eszem. Az egyik részem le akarta szúrni Andrist, a másik meg ellánállt neki. Andris felált a helyéről, és csoszogva az ajtó felé ment. Utánna is akartam menni, meg nem is. De győzedelmeskedni látszott a gonosz, és elindultam lassan felé. Andris odaért az ajtóhoz, de nem tudta kinyitni, mivel zárva volt.Odaértem elé, ekkor még próbáltam megakadályozni, de nem tudtam mit tenni. Leszúrtam ujra. Meghalt. Kis időbe telt, mmíg a két holttestet belerejtettem abba a kék szekrénybe, amit sose nyitunk ki. (A tábla felőli). Azért nem, mert ahoz elvileg csak Arankának van kulcsa. De én a bicskával felfeszítettem azt, és úgy raktam be őket.

Éppen ahogy végeztem ezzel, hallottam a gyerekek tolongását a lépcsőkön. Néhány sikolyt is hallottam még az udvarról. Aztán visszaültem a helyemre. Bejött sok mindenki, és néhányan sokkos állapotban voltak. Ugyanis megtalálták Ricsi hulláját, ami miatt felküldték őket. Ati is feljött, és leült a helyére, és egy kicsit gondolkodott.
-Nem láttad Andrisékat?-kérdezte tőlem. Azt válaszoltam, hogy nem.

A következő óra nagy része azzal telt, hogy a tanár nyugtatott minket Ricsi ügyében. Egész óra alatt semmit se szóltunk egymáshoz Atival, végig gondolkodott.
Aztán jött a kajás szünet. Ati felállt, amint kicsöngettek, és kiment az ajtón. Lement a portáig, ahol látta, hogy éppen csörög a telefon, és Misi bácsi elfordulva fölveszi. Ekkor körülnézett, és nem látott sehol egy tanárt. Kiszökött az iskolából. Amint kiért, elkezdett futni, nem nagy tempóban. 2 perc alatt ott volt, ahol megöltem Gergőt. Visszagondolt a regényemre, és az alapján kereste Gergőt. Leguggolt a földre, és ott is nyomokat keresett, az arra járó emberek szeme látta ellenére. Végül oldalra pillantott, és felfedezte a vérnyomot az oszlopon. Itt már kicsit nagyon dobogott a szive, tekintete rögtön a bokorra irányult. Félve odament, nagy levegőt vett, és szétnyitotta. Ott volt Gergő hullája, nyakán a fojtás nyommal. Hátraugrott az ijjedségtől. Le kellett ülnie egy közeli padra, hogy kifújja magát.

Közben vége lett a szünetnek, és lementünk Tesizni. Sokan felmentek a nagy terembe, és Én, Ádám, Kovács, Hegedűs és Szabina mentünk a kis terembe. Én magammal vittem a bicskámat..

Ati feldolgozta a látottakat, majd visszament az iskolába, azzal a szándékkal hogy leleplez engem. Mégha nagyon maga sem hiszi el, hogy én vagyok a gyilkos. Felment az osztályterembe, ahol nem volt senki. Benézett a szekrénybe, és amint meglátta Andrisék hulláját, rögtön becsapta. Aztán a TV-s polcra tekintett, és látott egy kezet a földön. Nórié volt. Itt már elege volt, és kiment. A wc-be be se ment, mert valószínűnek tartotta, ott is azt lűtná, amit nem vár. Lefelé a lépcsőn végiggondolta újból a regényemet. Ott az avége, hogy a kis teremben megölök sok mindenkit. De ő nincs köztük, mivel őt a regény elején öltem meg. Leért a kisterembe, és az öltöző ajtaján benyitott. A villany fel volt kapcsolva, a kistermi wc-ből pedig hallotta hogy folynak a csapok. De nem hallatszott a játék bentről. Benyitott először a wc-be, ahol nem volt senki, csak mint már mondtam, a csapok folytak. Ment tovább. Bement a kisterembe, és első lépésként jobbra nézett. Ott volt a bordás fal környékén Hegedűs, Ádám és Kovács holtteste agyonszúrkálva. Hegedűs a bordás falon lógott. Szabina pedig a bordásfal melletti sarokban guggolt, kezével átkulcsolva a lábát és remegett. Ekkor hátulról a bicskámmal belerohantam Atiba. Volt rajtam pár seb, amit Hegedűsék tudtak okozni. Ati bentebb ment, én meg kirántottam belőle a kést, és újra beleszúrtam. Megpróbált visszaütni, de a késbe ütött bele. Kihúztam onnan a kést, és hasba döftem párszor. Kifeküdt és meghalt. Odanéztem Szabinára idegbeteg fejjel, majd a késemre. Aztán elnevettem magam, és magamba szúrtam csomószor a kést. Még a földön is szúrkáltam magam nagy ordítások közepette, hogy a többiek is meghallják. Az utolsó döfés után észhez tértem. Már nem volt mit tenni, belehaltam a sebeimbe.

Miután a holttesteket felfedezték, Szabinát élete végéig elmegyógyintézetbe, és börtönbe csukták. A véd ellene, sok osztálytársa megölése volt.

« előző bejegyzés