TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

A hét várvédő

A regény a középkorban játszódik. Egy ismeretlen, rejtett helyen létezik egy vár, aminek a belsejében hatalmas kincsek lakoznak. A legendák megjövendölték, hogy évente ezekért a kincsekért eljő a kiválasztott, így téve szert a világuralomra, és a föld bolygó jó kezekbe kerül. Ám születtek másféle legendák is. Miszerint a kincsekért egy gonosz, nem emberi lény is el akar majd jönni, és szintén világuralomra tör, a hét várvédőt legyőzve. De mindneki azt hitte, ezeket a meséket csak a babonás öregemberek találták ki, és senki sem sejtette, hogya vár tényleg létezik, az őrzőkkel együtt.
Mindezt neked montam el, Dun, hiszen ezt valószínűleg csak te fogod elolvasni. XD

A Várvédők neve: Máté (én xD) , Gergő, Ati, Viktor, Andris, Hegedűs, Ricsi. Ha jól számolom, ez tényleg hét.

A hét őrző kilétét senki sem ismerhette, hisz azt sem tudták, hogy léteznek. Pedig közeli kapcsolatot nagyonis teremthettek velük, hiszen átlagos életet éltek, a titkukat megőrive, egy faluban. A vár helyét csak ők heten ismerték. Bennsőséges információkból (a vár belsejében lévő iratokból stb.) megtudták a pontos időt, mikor a gonosz eljön a kincsekért. Titokban eljártak mindig más helyre, hogy fejlesszék a harci tudásukat, nevezetesen a kardozás művészetét (XD).
És mit ad az ég, eléltek addig, míg a nap eljött.

A hét őrző a családjaiktól elbúcsúzott, azt mondták, soha nem térnek vissza. A családtagok hiába kérdezősködtek, és könyörögtek nekik, hogy maradjanak, tudták, hogy kötelességük van. Elhagyták az otthonaikat, és a titkos helyre, egy erdő összevisszaságában a várhoz mentek. Ott vártak, és lélekben felkészültek a vár védésére. Az ablakból inézve látták, hogy sötét fellegek gyülekeznek, és villámok vannak bennük. A harcosok felálltak a várban, tudták, itt dől el a világ sorsa. A hatalmas kapun kimentek a váron kívülre, és bezárták maguk mögött. Megálltak egymás mellett, és az erdő felé néztek. A sötét felhők az égen elkezdtek keveregni, majd egy hatalmas villám csapott bele az erdőbe, nem messze az őrzőktől. Rögtön hallani lehetett a nem földi lények sivaltozását, és őrjöngését.

-Készüljetek.-mondta Gergő mindenkinek. Elővették a kardjaikat, ami egytől egyig erős volt, szinte bármivel elbírt. (na, azért nem bármivel xD). A hangok egyre hangosabbak lettek, és már a dübörgések is hallatszódtak. Beálltak harci pózba, mindenki bátran tekintett a hangok felé, még Ricsi is, aki azért elgondolkodott az ájuláson.
És ekkor feltűntek a harci páncélzatba lévő csuklyás harcosok, akiknek volt egy kardjuk, és egy bicskájuk az övükben, ahogyan az őrzőknek is. Gergő elkiáltotta magát, és elkezdett feléjük rohanni, és követték őt a többiek is. Az első sorok összecsaptak.
Gergő három katonával találta szembe magát. Az egyik vízszintesen vágott a fejével, ami elől lehajolt, és hasba ütötte a katonát, majd felállt, és kivédte egy másik kardcsapását, és ellökte magától. Visszafordulva belehasított a hasba ütöttbe, aki élettelenül terült el, majd a másik irányba fordult, ahol jött a harmadik, maga előtt tartva a kardot, szúrni készülve. Gergő odébbugrott, és kitette a könyökét, amibe belefutott, és a földre esett. Leszúrta, és visszafordulva máris levágta a következőt, aki az ellökés után visszatámadott rá. Pár méterre tőle megérkezett Máté, és átugrott egy katona felett, majd leékrezéskor belerugott egybe, aki hanyattesett. Az előbbi katona belerohant Hegedűs kardjába, ami átdöfte. Máté leérkezett, és lehajolt, ugyanis oldalról megtámadta egy katona. Guggolásból, miközben elment a feje fölött a kard, oldalra szúrt, így ölve meg a katonát. Aztán felállt, és összecsapott két másik katona kardjával, akik egyszerre támadtak. Tartotta a kardjukat, majd ellökte őket magától, és megfordulva mindkettő hasát egy vágásból vágta szét. Hegedűs kiszedte a kardját a katonából, és nem vette észre, hogy a háta mögött le akarják szúrni. Ám megérkezett Ati, aki kivédte a kardjával a csapást, és a másik öklével pofán ütötte a katonát, akinek kitört a nyaka. Hegedűs hálás volt, és itt is volt az alkalom, hogy meghálálja: egy Ati mögött érkező katonát ölt meg úgy, hogy elfutott Ati mellett, és leszúrta (nem Atit). Andris egymaga berohant a katonák sűrűjébe, és félelmet nem ismerve ölte őket sorra. Nem bírtak vele, nem tudtak rajta fogást találni. Egyszerre támadtak rá 5-en, felülről lefelé irányuló kardcsapással, de a kardjával, két kézzel fogva azt kivédte őket, és egymásnak feszültek. Az öt katona erőlködött, és nekiszorította Andrist a falnak, aki egyre kevésbé bírta, ám feltalálta magát. Két lábát a magasba lendítette, így a szélső két katonát megrugta, és kiejtették a kardjukat, valamint hátraestek. Andris seggre esett a földre, a maradék három katona pedig az ellenállás hirtelen megszünése miatt nekiesett a fának. Andris megragadta a kardját, és felállva kettéhasított egy katonát, majd oldalra vágva a másik kettőt is szétvágta.
A túlerő azt jelezhette látszólag, hogy hamar a várnak szegeződünk, ám nem így történt, sőt, mi heten még kintebb is szorítottuk a sok fős sereget. Egyre jobban fogyatkoztak, ám ekkor történt egy nagy baj. Viktor sok katonával viaskodott, mikor oldalra nézve megpillantotta Gergőt, akit a túlerő a földre döntött. Alig győzte védeni a támadásokat. Gergő felállt, és a szemből érkező támadásokat féken tudta tartani, de hátra nem nézett. Jött két katona, akiknek feltett szándékuk volt megölni Gergőt, és ez csaknem sikerült is volna. De Viktor egy csapással odébblökte a saját támadóit, és rohant Gergő felé, miközben őt is követték jópáran, kradjaikkal csapkodva.
-Vigyázz!-kiáltotta Viktor Gergő felé, aki ezt hallva felé fordult, majd hátra nézett. Nem tudott volna elmenekülni a két katona elől, de Viktor épp odaért, és egy kezében a kardjával kivédte mind a kettőt. Mindez egy szempillantás alatt történt, és Gergő oldalra nézett, és látta ahogy a többi katona Viktor felé megy, aki éppen a két kardot ütötte le. Tátotta a száját, hogy figyelmeztesse megmentőjét, de ő már nem tudott segíteni. Viktort 4 ellenséges katona döfte hátba, egy egész két tized másodperccel a mentése után. Gergő erre nagy dühre kapott, és fordult 360°-ot, nagy erővel, és így a körülötte lévőket mind letarolta. Odasietett Viktorhoz, aki sebesülten feküdt a földön. Letérdelt mellé, megemelte a fejét, de Viktor szájából kifolyt a vér, és nyitva volt a szeme. Gergő lecsukta a szemét, megmarkolta a kardját, felnézett dühösen, és újra a csatába indult.
A vár köré mentek mindannyian, és egységesen védelmezték azt. Egyszer csak a katonák megálltak, és visszább léptek, és utat nyitottak valakinek. Előlépett az erdőből egy fekete, vastag páncélzatú, sisakos katona, aki kitűnt a többi közül. Volt vagy két méter. A hátából, a kardtokból előhúzott egy vastag kardot, amin látszott az erő. Rögtön tudták, hogy ő a főgonosz. Felnézett rájuk, a szeme vörös színű volt. Oldalra is nézett, Viktor hullájára, és elnevette magát, de nem nagyon, csak kicsit. Erre mindannyian bedühödtek, és rátámadtak, ám ő rájukvezérelte a seregét. Lefoglalták ezzel az őrzőket, de Ricsinek valahogy siekrült kibújnia a katonák közül, és dühösen a főgonosz felé futott, a kardját két kézzel fogva. Fél szemmel figyelték őt a többi őrzők, de nem tudtak szólni neki. Ricsi odaért elé, és a levegőbe ugrott, majd vágott a kardjával. A főgonosz is így tett, a két kard a levegőben összecsapott. 1 másodpercig fej fej mellett álltak, aztán hirtelen egy oldalú lett az összecsapás. Ricsi kardját kiverte a kezéből, és messzire szállt. Ricsi fegyvertelenül érkezett le a földre, a főgonosz elé, aki rögtön visszacsapott a kardjával. belevágott Ricsibe, aki hatalmas vágott sebbel, holtan terült ki egy kis esés után. Erre mindannyian plussz erőhöz jutottak, és egy-egy vágással katonák sorait küldtékk padlóra. Utat vágtak maguknak a katonák közt, és mindannyian a főgonosz felé futottak, aki szintén így tett. Odaérkeztek elé. Andris és Máté felugrott, a többiek a földön támadták. Az kitette a kardját, támadásként, így az őrzők 5 kardja, és az ő 1 kardja összecsapott.De hamar oldalra rántotta akardját a főgonosz, így a levegőben lévő Andris és Máté nagyot repült, majd földre érkezett. Az azon az oldalon lévő Hegedűs, amerre rántotta a kardját a főgonosz szintén hátrarepült. Ati és Gergő a főgonosz bal oldalán tovább csúszott, de visszatámadtak, ahogyan a főgonosz is. A 3 kard összecsapott, és máris a két őrző a földön volt. A főgonosz elindult a vár felé, a katonák pedig az őrzők felé. Máté és Andris állt fel leghamarabb, és a főgonosz után eredtek. Kikerülték a katonákat, és mielőtt a főgonosz odaért volna a vár kapujához vezető egyenes útra, eléjük ugrottak. A főgonosz nekikrontott, a vállával próbálta elütni őket, de mindketten félreugrottak, két irányba. A főgonosz elkezdett futni a kapu felé, de Máté és Andris utánna eredtek. Máté átszaltózott a főgonosz felett, aki megállt. Mögötte Andris, előtte Máté. Hátrapillantva azt is meglátta, hogy a katonái gyengén muzsikálnak, és hogy Hegedűs is elindul felé. Ekkor hátraugrott, és nyújtott lábbal beleszállt Andris mellkasába, aki hátraesett 2 métert. Majd rögtön Máté felé ugrott a kardjával, aki épphogy ki tudta védeni, de jócskán hátracsúszott. A főgonosz oldalra húzta a karját, és Máté ment vele, majd oldalra esett. A főgonoszegy erőteljeset vágott a kapuba, ami egy kicsit megrepesztette, de visszavágáskor már kiszakadt a helyéről. Belépett a várba, ahol volt lépcső az emeletekre, és egy egyenes út. De tudta hol kell keresnie a kincseket, a vár belsejében. Ekkor érkezett meg Hegedűs, aki belérepült. Hasra esett a főgonosz, hátán Hegedűssel, aki kinyomta magát, és készülte ledöfni. De oldalra gurult, így Hegedűs a földet találta el. Már fel is állt, és Hegedűs fejét célozta, de ő lehajolt, így egy vázát csapott le a polc tetejéről. hegedűs támadott, de a főgonosz kivédte, és hagyta, hogy Hegedűs a kardjával tovább sodródjon, majd hirtelen visszarántotta. Hegedűs hátrébb csúszott, és a főgonosz máris vágott, de ő odébbugrott, így a polcot szúrta át. De máris jött az ökle, amitől hegedűs vérző orral terült ki. Visszanézett az egyenes útra a kapu előtt, és látta, hogy Andris fut felé, be a várba. Gyors mozdulattal előszedte a tőrét, és elhajított Andris felé. A tőr nyílegyenesen süvített, és Andris bal válla környékére, a szíve fölé fúródott. Térdre rogyott, és a kést fogta. A főgonosz elindult tovább a várba. Gergő és Ati odarohant Andrishoz, aki kiszedte a kést a vállából.
-Haggyatok, menjetek, és védjétek meg a várat!-mondta Andris, és a katonák felé fordult, akik kezdték összeszedni magukat, és indultak a vár felé. Máté is felállt, és Atiék után berohant a várba. Hegedűs még visszanézett Andrisra, aki bólintott, majd ránézett a katonákra. A katonák próbáltak bejutni a várba, Andrist támadva, aki elállta az útjukat. A bal kezét nem tudta használni, a fájdalomtól és a vérzéstől, csak jobb kézzel kardozhatott.
A főgonosz egy kis kör alakú szobába ment, ahonnan három ajtó vezetett valahova. Végig mérte mind a hármat, majd a jobb oldali mellett döntött, helyesen. Arra felé volt a kincs. Bement az ajtón, ekkor érkezett meg a 4 őrző. A főgonosz egy nagy teremben találta magát, aminek a végén csak egy ajtó volt. Attól már csak egy teremnyire volt a kincs. A levegő hőmérséklete itt már nagyobb volt, magyarul melegebb. Elindult az ajtó felé, de ekkor mögötte kinyílt az ajtó, és előléptek az őrzők. Hegedűs szippantott egyet az orrvéréből.
-Itt ért véget az utazásod!-mondta Gergő, és mindannyian nekitámadtunk. Ati ugrott neki először, de a kardjával kivédte az ő ütését, és oldalra rugta. Ati nekirepült a vár belső falának. Aztán jött Máté, de amint meglátta, hogy a főgonosz a kardjával felé vág, becsúszott, így kikerülve a vágást. Csúszás közben próbálta kigáncsolni a főgonoszt, de amint nekiment, leállt, a főgonosszal pedig semmi sem történt. Lenézett rá, és le akarta döfni, de Hegedűs nekiugrott, megmenekítve ezzel Mátét. A főgonosz ledobta magáról Hegedűst, aki talpra érkezett. Ekkor jött odlalról Gergő kardja, amire odacsapott a saját kardjával. 3-4 mp-ig tartották egymást, de aztán Gergő kardja kirepült a kezéből, és a falnak csapódott. A főgonosz pedig hasbarugta ezután Gergőt, aki visszarepült az ajtó mellletti falnak és kifeküdt. Aztán jött oldalról Ati kardja, ami elől lehajolt, és az öklét a hasa felé tartotta. Ati belehasalt nagy lendülettel az öklébe, és vért köpött. A kardját ettől elengedte, és az elcsúszott tőle messzire. A főgonosz a könyökével leütötte Atit, és ekkor rögtön ráugrott Máté és hegedűs. Kivédte a kettejük együttes támadását, majd Mátét oldalba térdelte. Aztán leütötte a földre. Hegedűs mégegyszer próbálkozott, ám a főgonosz is. Összecsapott a két kard, már nem először. Mindketten ellökték maguktól egymást, és újra támadtak, de ezúttal a főgonosz kardja egyszerűen kettécsapta Hegedűsét. Ezt nem akarta elhinni. A főgonosz visszanézett rá, és hegedűs nem tudta mi tévő legyen. Aztán végzett vele a főgonosz, egy vágással. Elindult az ajtó felé ismét. Már nyújtotta felé a kezét, hogy kinyissa, de ekkor oldalról Ati nekitámadott a kardjával. Mindkettejük kardja egy kicsit messzire repült. A főgonosz leállította Atit, és ököllel hasba ütötte, de ő visszaütött, a páncélzatba. A főgonosz egy kicsit megrezzent, de Ati ökle eltört. A főgonosz ekkor lecsapta Atit, aki egy falnak repült. A főgonosz megfogta a saját, és Ati kardját is, majd ránézett Atira. Aztán Ati kardját a magasba emelte, majd elhajította felé. Ati hasába fúródott a kardja. Oldalra dőlt, és hamarosan meghalt.
A főgonosz kinyitotta az ajtót, és ekkor nagy melegség árasztotta el. Ugyanis mindenhol láva volt a mélyben, és egy út vezetett egy túl odlalon lévő ajtóhoz. Az út rögzítve volt, és a láva felett lógott. Elindult rajta, de ekkor megjelent Máté és Gergő, akik az életüket adták volna a kincsekért.
Közben kint Andris hatalmas sebeket kapott, de bátran védelmezte a sok katonával szemben a várat. Már kisebb húscafatok is szakadtak ki belőle, de még mindig tartotta a frontot, igaz, már alig állt a lábán.
Máté és Gergő nekitámadott a főgonosznak, aki kivédte a támadásukat a kardjával, majd hátrahajolt, és felrugott. Máté átrepült felette, és a hídra esett, kis híján a lávába. Gergő próbálta leszúrni őt, de kivédte, és egymásnak feszültek. Gergő fejét célozta a kardjával, de ő lehajolt, és a lábát akarta megvágni a főgonosznak. Az felugrott, és ráérkezett az alatta elmenő kardra, majd ököllel pofán ütötte Gergőt, aki hátrarepült. A kardját belerugta a lávába. Odalépett hozzá. Gergő lihegett, és összeszorította a fogait, majd felpattant, és megpróbát nekimenni a főgonosznak, ám az leszúrta. A kardja kijött Gergő hátán, és lassan lecsúszott a főgonoszon. Kihúzta belőle a kardot, és indult a hídon át az ajtó felé. Máté már felállt, és nekitámadott. A két kard összecsapott, és a fejük közel került egymáshoz.
-Itt nem jutsz át!-mondta neki Máté, és ellökték magukat egymástól, majd sokszor összecsapatták a kardjukat. Kitértek egymás elől, meg minden. Aztán mégegyzser összeütötték a két kardot, és megint tartották egymást. Máté ekkor nagy erőt vett magán, és kicsit hátébblépett, majd kiáltva balra lefelé húzta a főgonosz karját, és kört rajzolt le a két kard. Majd a főgonosz kezéből kirepült, bele a lávába. Ekkor Máté megfordult, és képen ütötte a főgonoszt, aki egyet fordult a levegőben, és orra esett. A híd egy kicsit megingott. Máté közelebb ment hozzá, és ráfogta a kardját.
-Itt a vége!-mondta lihegve, és fáradtan.
-Azt meghiszem!-válaszolta a főgonosz, aki hirtelen előbujtatta a másik tőrét, és beledobta Máté szívébe. Máté kiejtette a kardját, és hanyatt esett. Meghalt. A főgonosz nevetni kezdett, majd felállt, és belerugta Mátét a lávába. Egyre közelebb ment az ajtóhoz, ám ekkor hátulról megszólalt egy akadozó, gyenge hang:
-Dögölj meg!-a hang tulajdonosa Gergő volt, aki a tőrével elvágta a hidat tartó utolsó kötelet. A főgonosz felordított ijedségében, és a híddal együtt a lávába esett. Gergő ezután hasra feküdt, és meghalt.
Andris odakint a végsőkig kitartott, ám leszúrta egy katona. Rögtön ekkor az összes katona porrá lett, és az ég is lassan kivilágosodott. Andris oldalra dőlt, és még látta a kivilágosodást.
-Hát..sikerült.-mondta, és lecsukta a szemét.

« előző bejegyzés