TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Az őskövek

Minden az ókori nem tudom hol kezdődött. Élt sok szerzetes, akik betegesen hittek az istenekben, és életüket is az ő tiszteletüknek szentelték. Hosszú időn, akár éveken keresztül csiszoltak tenyérnyi nagyságú, törhetetlen köveket, amikbe külömböző lényeket véstek. Ezeknek a köveknek mágikus erőt tulajdonítottak, és hittek benne, ogy megvédi őket a gonosztól.
Mikor a szerzetesek rejtélyes körülményekk özött meghaltak, a köveket elpusztították. De volt néhány, amit a világ külömböző pontjain rejtettek el.

-Napjainkban xD-
Brigittával sétáltam a Horvát tengerparton (így adta az élet). Kis idő múlva azt mondta fázik, és bement a szállodába, ami a parttól pár méterre volt. Én mondtam, hogy még maradok, és leültem a homokba. Körülnéztem, és nem volt a közelben egy lélek se. Néztem a ki-be húzódó tengert. Egyszer csak valami hatalmas, vékony fény tört elő a hullámok közül. A kezem aszemem elé tettem, hogy védjem a fénytől. Aztán a fény elmúlt, és én a tengerre néztem. A hullámok kisodortak egy kőszerű dolgot. Felálltam, leporoltam magamról a homokot, és odamentem. Megfogtam, majd megfordítottam. Bele volt vésve egy szépen kidolgozott sárkány, miközben az erejét fitogtatja. Egy pillanatra a rajz vonalait fény járta körbe. Ámulattal néztem a kőre. A sárkány nagy hatalmat szimbolizált, amit ki is tudtam venni a kidolgozott vonalakból.
-Máté, gyere már!-szólt ki a szálloda ablakából Brigitta, kizökkentve engem az ámulatból. A követ a zsebembe tettem, és bementem.
Éjszaka, mikor mellettem már elaludt Brigitta, elővettem akövet, és az éjszaka homályában néztem. Letettem az ágy melletti éjjeliszekrényre, majd elaludtam.
Azt álmodtam, hogy a kőből felcsapott egy fénycsóva, majd kijött belőle egy hatalmas sárkány. (kb. 3 méter magas) Aztán sugarat lőtt egy irányba. Hirtelen erre felébredtem, és láttam hogy a mellettem lévő követ fény járja át egy pillanatra. A szemem sarkából egy alakot láttam elsuhanni az erkélyen, az ablak előtt. Felültem. Brigitta még aludt, és semmit sem észlelt az eseményekből. Megfogtam a követ, és a pizsomám zsebébe raktam. Kijöttem az ágyból, és odatámolyogtam az erkélyhez. Kinyitottam halkan az ajtót, és kimentem. Nem volt hideg. Sok csillag volt, és a hold fénye világított a tengerre. Kivettem a zsebemből a követ. Ekkor hangot hallottam magam mögül. Hátrafordultam, és valaki képen ütött. Földre estem, a kő meg kiesett a kezemből, le a homokba, úgy, hogy nem látta meg az alak. Fájt a szám széle, és meg akartam nézni a támadómat, de az megfogta a ruhámat a nyakamnál, felemelt, és az erkély korlátjának nyomott.
-Hol van a kő?-kérdezte. Fekete maszk volt rajta, így nem láttam az arcát. Mögötte még két ember tűnt fel.
-Milyen kő?-kérdeztem. Erre hasbatérdelt, és odalökött a másik kettőhöz, akik lefogtak. Az előbbi azt hajtogatta, hogy mondjam meg, hol a kő. Én azt válaszoltam, hogy nem tudom, de erre hasba ütött. Újra meg újra azt mondtam, hogy nem tudom hol van. Ideges lett, és elkezdte verni a hasamat meg a fejemet. Hirtelen egy furcsa hangot hallottunk. Vérző orral felnéztem, az ütögető meg hátrafordult. Egy vastag fény lövellt az égbe, az erkély előtt. Mindneki csodálkozott, és enyhült rajtam a szorítás. A jobb kezemmel felütöttem, így elütöttem magamtól az egyik lefogót. A másikba ugyanezzel a kezemmel beleütöttem, de ellökött, és nekimentem akorlátnak, majd átpördültem felette, és majdnem leestem, de megkapaszkodtam benne. Kettő odajött, mert nemlátta hogy megkapaszkodtam, és lenézett. Ám ekkor nem mindennapi látványt láttak. Egy sárkány nyakában ültem, aki pont felért az erkélyig, és miatta nem estem le. A sárkány ijjesztő hangot adott ki, és kinyitotta a száját, amit egy világoskék sugár hagyott el. A két lenéző embert elhamvasztotta a lövés. Én leestem a nyakáról a homokba. Kinyitottam a szemem, és a sárkány lenézett rám. Ekkor leugrott a harmadik ember, át a korláton, és a kezében egy kés volt.
-Vigyázz!-kiáltottam asárkánynak, meglátva az embert. A sárkány odafordult a repülő ember felé, majd visszakézből elcsapta. Az ember nekirepült a szálloda falának, és elájult. Mindezt megdöbbenve néztem, majd ránéztema sárkányra, aki visszanézett. ajd hirtelen fény formájában visszament a kőbe, és minden újra csendes lett. Felgyulladt a lámpa a szobánkban. Brigitta kinyitotta az erkélyajtót, és lenézett. Ott ültem a homokban nyitott szájjal, és néztem a tőlem pár méterre lévő követ.
-Jajj haggy már a hülyeségeiddel.-mondta mérgesen Brigitta, és visszament az ágyba. Felálltam egy idő után, a követ nézegettem majd elraktam. Aztán megláttam a falnál fekvő embert. Odamentem hozzá óvatosan, majd megfordítottam hogy ne a háta legyen fölfelé. Levettem róla a maszkot, és normális ember feje volt (xD). Elkezdtem kutatni a zsebeit, és kitapintottam bene valami keményet. Kivettem. Egy ugyanolyan formájú kő volt, mint amiből a sárkány előjött. Csakhogy ezen nem láttam semmi rajzot. Egy hajszálon múlt, hogy ne dobjam el, de végül zsebre raktam. (és nem szoktam lopni). Az ember kiderült hogy meghalt, mikor megnéztem a pulzusát. Elvonszoltam egy bokorba, majd visszamentem a szobába.

Másnap indult haza a turistabuszunk. Egész végig a kezemben tartottam a sárkányos követ, de még mindig nem fogtam fel a történteket.
-Mit nézel azon a kövön?-kérdezte Brigitta. Nem néztem őrá, csak felé fordítottam egy kicsit, hogy lássa mi van belevésve.
-Jaj, ne szólj semmit. Téged vonzanak a kavicsok.-válaszolta. Nem értettem, mért nem szólt semmit a belevésett sárkányról.

Mikor megérkeztünk Szolnokra, találkoztunk Atival meg Szonjával, akik szintén most érkeztek meg, Romániából (ha-ha). Üdvözöltük egymást, és hamar két részre oszlottunk. Brigitta Szonjával kezdett beszélgetni, én meg kimentem Atival az utcára. Mondtam, hogy mondani akarok valamit, de nem tudtam hogy mondjam hogy ne nézzen hülyének. A Zagyva parton voltunk a sétányon, és leültem a kőre. Elkezdtem mesélni, hogy mi történt. Elővettem a követ, és megmutattam Atinak.
-De hát erre nincs vésve semmi!-mondta értetlenül. Ez is váratlanul ért, és visszavettem tőle, de én láttam rajta a sárkány rajzát.
-Nem értem, Brigitta sem látta, és te sem.
-Elkéne menned pszichológushoz.-javasolta megértően Ati.
-Várj, találtam a bűnözőnél egy másik követ.-folytattam. Elővettem, és odaadtam Atinak.-De ezen nincs semmi.-tettem hozzá átnyújtás közben. Ati szemügyre vette a követ, de ő meglátta mi van belevésve: Egy izmos nagymacska rajzát látta, miközben a nagy fogai is látszódnak morgó arckifejezésétől.
-Szóval azt mondod, a kő életre kelt..-mondta már kicsit visszafogottabb hangon. Erre felálltam a helyemről, és gyanakodva kédeztem: -Ugye te látod mi van rajta?-Azt mondta, igen, és elmondta hogy mit lát. Közös véleményünk volt, hogy elmegyünk egy oylan helyre, ahol nem látnak meg, és teszteljük a köveket.

Így is lett, a Zagyva mentén volt egy elhagyatott síkság, ahol egy ház sem volt. Figyelmesen körültekintettünk, de nem láttunk senkit és semmit. Elővettük a köveket.
-Sárkány, gyere elő!-ordítottam, amitől kicsit megijjedt Ati. A srákány azonban nem jött elő.
-Ez mi volt?-kérdezte
-Nem tom, csak próbálkozok.-És innestől minden félét kipróbáltunk, hogy előjöjjön a nagymacska és a sárkány, de mindhiába. Fél óra próbálkozás feladtuk. Ati leült a fűre, a Zagyva felé fordulva, én meg elmentem, mondta, majd ő is jön később.
Mikor már nagy távolságra voltam tőle, megláttam 4 14 év körüli cigányt szemből jönni. Persze nagy zajt csaptak, hangosan beszéltek és káromkodtak. Az utam az ő útjuk is volt, tehát előbb utóbb egymás mellé érünk. Nagy levegőt vettem, és próbáltam csak az utat nézni. A cigányok, mikor elhaladtam mellettük, valamit odaszóltak, de nem figyeltem rájuk, csak mentem tovább. Aztán kifújtam magam, de éreztem valami vibrálást a zsebemben. Aztán amikor elhagytam őket, a vibrálás abbamaradt.
Ati ült a Zagyvánál, és nézte a követ amit neki adtam. Azon gondolkozott, nem-e csak átbasztam. Ekkor megszólalt mögötte egy cigány hang:-Kurva anyád.-Ati hátrafordult, és ott volt a 4 cigány. Az egyik, vörös fejkendős előrelépett, és a zsebéből kivett egy bicskát, amit kinyitott. Ati ereiben megfagyott a vér (nem szó szerint).
-Add ide a pénzsed!-mondta a késes cigány.
-Nincs nállam pénz.-felelte Ati.
-Ákkor májd elvesszük erővél!-és három cigány rátámadott. Az egyik neki akart ugrani, de Ati hasba ütötte, majd képen a másodikat. A harmadik hasba térdelte, de Ati ellökte magától. Ekkor kettő a földre dobta, és a késes fölé hajolt, majd le akarta szúrni. Ati elkapta a késes kezét, de nem bírta volna sokáig tartani. Ekkor fény tört elő a füvön lévő kőből, és a fény helyén egy oroszlánnál kicsit nagyobb macska jelent meg, nagy fogakkal. Azonnal nekiugrott a fejével az egyik cigánynak, majd róla át a másikra, kiütve mindkettőt. A harmadikra is odaugrott, és a karmával suhintott egyet. A cigány véresen a földre került. A macska a talpára érkezett. A késes cigány és Ati csodálkozott, de a cigány észbe kapott, és ismét erőt vett, le akarta szúrni Atit. Ám a macska gyorsan odaugrott, és leteperte Atiról a cigányt. Nem bírt kimenni a macska alól, és az megvillantotta a hegyes fogait, mérges tekintettel. A cigány ettől elájult. Ati remegve felállt, és összenézett a macskával. Egy szempillantás alatt visszament a kőbe. Ati egy darabig nem tért észhez, de aztán szétnézett a kifeküdt cigányokra. Megfogta a kövét, és sietett utánnam.

A buszpályaudvartól nem messze találtam meg Brigittáékat. Utóbbi kérdőre vont, hogy hol voltam, én meg azt mondtam hogy megöltem Atit. Szonja azt válaszolta, hogy hazamegy, és mondjuk meg ezt Atinak. Aztán elment. Mi is mentünk hazafelé, először átmentünk a zebárn a piac előtti buszmegállóhoz, hogy várjuk az 1-es buszt. Feltűnt nekem, hogy 4 fekete öltönyös, fekete napszemüveges férfi rajtunk tartja a szemét. Mindig próbáltak észrevétlenek maradni, de ez valahogy nem jött össze (bénán csinálták). Kis idő múlva megjött a busz, és felszálltunk. Érdekes mód a négy úriember is felszállt a hátsó ajtón, miközben minket figyeltek. Nem szóltam Brigittának, nehogy kiverje a frász. Egészen a végállomásig kísértek bennünket. Leszálltunk, és mondtam Brigittának hogy bemegyek a 100-as boltba. Odasúgtam neki, hogy vigyázzon hazafele menet. Elment, és megnyugodtam hogy az öltönyösek őt nem követik. Bementem a boltba, azok meg kint maradtak egy padnál.
Bent megkérdeztem az eladót, hogy van-e hátsó kijárat. Megmutatta hogy hol van, én megköszöntem és kimentem. Itt elvesztették a nyomomat az öltönyösek.

-Vasárnap-
Brigitta korán költött, és azt mondta hogy menjünk el gyorsan Szonjáékhoz, mert felhívta és azt mondta hogy valakik megtámadták tegnap.
Odaértünk, és Szonja elkezdte mesélni, hogy 2 fekete öltönyös férfi támadta meg, leütötték, és mikor felébredt a zsebei és a táskája át volt kutatva, de semmit sem vittek el. Ekkor már kezdtem sejteni hogy mi lehetett a szándékuk. Atival négy szem közt megbeszéltem, hogy arra gyanakszom hogy nálla keresték a köveket. Megkérdeztem, hogy vigyáz-e a sajátjára, és azt mondta igen. Elővettük mindketten kint a konyhában, hogy még megvan. Véletlenül Ati az ablak felé fordult, és meglátott a szemben lévő ház ablakában egy embert, aki távcsővel minket figyel.
-Hé!!-kiáltotta, amire én is odafordultam, és megláttam. A távcsöves észlelte hogy észrevettük, ezért gyorsan eltűnt az ablakból, és rohant lefele a lépcsőn. -Kapjuk el!-mondtam Atinak, és indultam volna a bejárati ajtó felé, de azt mondta, tud egy rövidebb utat. Kinyitotta az ablakot, ami mellett volt egy vízelvezető cső, ami leért a talajig. Kiugrott az ablakon, megfogta a csőt, és lecsúszott rajta. Ekkor jöttek be Szonjáék, én meg mondtam hogy majd jövünk, és kiugrottam az ablakon, és szintén lementem a csövön. Az ember kinyitotta a szemben lévő ház ajtaját, és futásnak eredt, mi meg utánna. Pár utcán át kergettük, míg végül egy füves területre értünk, ahol megállt. Mi tartva a távolságot pár méterre tőle. Azonnal a zsebéhez nyúlt, és egy őskövet vett elő, majd lehajította maga elé. Fény kiséretében az őskőből hirtelen egy két lábon álló farkas szerű lény lett. Nagy fogai voltak, két lábon állva volt vagy két méter magas,izmos volt és szürke a szőre.

« előző bejegyzés