TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Univerzum Bajnokság II.

Elérkezett a nap, hogy a bolygók legjobbjai összecsapjanak. A megrendezésre a Vénusz bolygón került sor, hiszen itt a legviszontagságosabbak a körülmények. (Állandóan lávák csapnak fel, és villámlik az ég de keményen). Megkaptuk a bíztatást a Földiektől. Én, Ati, Gergő, Zeusz, Andris és Viktor vagyunk a kezdőcsapat, de tartaléknak minden csapat vihetett magával egy embert, és mi Hegedűst vittük.

-Megérkezés-
Megérkeztünk a bolygóra, de az űrhajónkat majdnem szétlőtte egy villám, csak Zeusz eltérítette. A rendezvényszervezők mesterséges levegőt teremtettek, hogy mi is részt tudjunk venni. Ugye ez a más bolygóról jövőknek nem lett volna gond. Az űrhajónk automata pilótán volt, vagyis egy kijelölt helyre érkezett. Az űrhajóból egy furcsa szerkezet jött ki, és a földbe fűródott. Az volt az alagutunk a föld alatti váróterembe. Kimentünk a furcsa szerkezeten, és az máris visszahúzódott az űrhajóba, ami vele együtt felszállt, és elhagyta a Vénuszt.
Mikor lent, a fedett helyen voltunk, felnéztünk, és a fejünk fölött láttunk egy elzárt kör alakú ajtót. Gondoltuk, hogy valószínűleg ott jöttünk be a csövön keresztül.
Egy négyszögletű, fehér falú teremben voltunk. Volt a fal mellé, egymással szemben kettő, három személyes kanapé. +külömböző dísztárgyak, pl. vázák, és hervadt virágok. -Na ez vár ránk ezen a bolygón.-mondtam, miközben a virágra néztem. Kintről ugyanis hallani lehetett ahogy a villámok a földbe csapódnak, és a vulkánok hangját is lehetett hallani.

30 perc várakozás után a terem egyik falán megjelent egy hatalmas kivetítő, amin két oszlop volt. Az egyik oszlopban a mi neveink, a másikban az ellenfél csapaté. Mindanniyan tudtuk, hogy itt a sorsolás ideje. Azt viszont nem is sejtettük, milyenek az ellenfelek, hiszen sohasem láttuk őket. A nevek elkezdtek keveredni olyan gyorsan, hogy nem tudtuk követni. Aztán egyesével eltűntek, és végül maradt két név, ami szép lassan a helyére állt a kivetítőn. Ez állt rajta: Viktor - Zwaghon. Viktor nagyot nyelt, mi egy kicsit megkönnyebbültünk. Aztán egy piros lámpa a kivetítő fölött elkezdett világítani, és egy ajtó kinyílt, ami mögött láttuk, hogy egy lépcső van. Megveregettük Viktor vállát, hogy mindent bele, erre ő csak annyit mondott, hogy buzik vagyunk. Bement az ajtón, ami bezárult mögötte. A kivetítő ekkor a csatateret mutatta már: Egy nagy tér, aminek a négy sarkában négy vulkánt lövellő hegy van.

Viktor egy kis helyen várt, egy ajtó előtt, ami lassan elkezdett kinyílni. Aztán kilépett a Vénuszra. Fújt a szél, a homokot felverte, és az égben állandóan villámok sokasága tűnt fel. Az egyik épp nem messze tőle csapódott be a földbe. Viktorral szemben, a tágas pálya másik felénél egy másik alak tűnt fel, Zwaghon. Távolról nem nagyon látták egymást.

Zwaghon: Átlagos magasságú, ezüstös vállnál kicsit hosszabb tüsis haj, sárga szűk trikó és fekete koptatott farmer. A haja a szemébe lóg, a bőre színe lila, és a bal kezén nem ujjak vannak, hanem a keze végén két vastag, elágazó csáp, ami gyorsan mozog.

Viktor elővette a botját, ami a hátára volt rögzítve. Felhangzott egy hang, ami a csata kezdetét jelenti. Mindketten elkezdtek egymás felé rohanni. Mikor egymáshoz értek, Viktor meglátta a kezét, és a bőre színét, de nem hátrált meg. A botját két kézzel fogva ütött jobbról balra gyorsan, de Zwaghon a bal kezével kivédte, és a jobb kezével mellkasba ütötte Viktort úgy, hogy nem volt ökölben a keze, hanem ki voltak feszítve az ujjai. Viktor a lökés erejétől hanyattesett, de amint észbe kapott, máris hátrabukfecezett, és felállt. Ekkor máris ott volt Zwaghon, és a bal kezével ütött, de Viktor elhajolt jobbra. Ám rögtön ekkor Zwaghon egyik csápja oldalra ment, és pofán ütötte Viktort. Fordult egyet, de még talpon volt, és ütött a botjával fordulás közben. Hasbatalálta Zwaghont, de ekkor megfogta Viktor botját, majd az öklével képen ütötte őt. Viktor majdnem elesett, de fogta a botját, így nem. -Tehát most Zwaghon az egyik, Viktor a bot másik végét fogja.- Viktor a bal (szabad) kezét ökölbe rakta, és Zwaghonra célzott, de kivédte fél kézzel, majd magához húzta Viktort és hasba térdelte. Mielőtt visszatámadhatott volna, beleütött a fejébe, és ő a földre repült, mellé a botja. Zwaghon örömmel vette tudomásul, hogy erősebb Viktornál a jelek szerint. Ám ekkor Viktor kigáncsolta a földön fekve, de ő a két kezét rakta le hamarabb a talajra, aztán kilökte magát, és újra talpra érkezett. Viktor felállt, felvette a botját, és Zwaghonra célzott, de ő hátrahajolt, és miközben ezt csinálta, hasbarugta Viktort. Mikor újra visszaegyenesedett, egy jobb egyenest indított, amitől Viktor hátraesett egy kicsi repülés után.
Mi a váróteremben aggodalmasan néztük a meccset, hiszen az senki se jó ha Viktor kikap. Persze a testi épsége senkit sem érdekelt, csak az volt a fontos, hogy győzzön. Ati már nem bírta a feszültséget, ezért kiment egy ajtón hogy kiszellőztesse a fejét. Volt egy nagy folyosó az ajtón kívül. Elkezdett menni egyenesen, közben gondolkodott, hogy ő miylen technikát használjon majd az ő meccsén. Ebbe annyira belemélyült, hogy már nagyon messzire került tőlünk, és sokat kanyarodott. Nézte a földet, amikor meglátott egy árnyékot. Megállt, és felnézett. Giga állt vele szemben, az ellenfél csapat egyik tagja.

Giga: 1 m magas, sötétzöld színű a bőre, dagadt, és kemény anyagú harci ruhát visel. A kezei rövidek, és fehér könyökig húzható kesztyűje van.

-Hová hová?-kérdezte sejtelmesen, és rekedt hangon.
-Ki vagy te?-reagált a kérdésre Ati. Ekkor egy lépést hallott maga mögül. Hátrafordult, és ott is egy Giga állt. Nem értette, mi ez. Aztán visszanézett az eredeti Gigára, de addigra ott is 5 Giga volt.
-Mi ez?!-kérdezte Ati, és rosszat sejtett. Egy izzadságcsepp legördült a homlokán. Az egyik szemben lévő Giga szupergyorsan, a másodperc töredéke alatt egy sugárgömböt formált a két kezében, és mellkasi dobással eldobta Atira, ami telibe is találta. A háta mögött lévő Giga elment az útból, Ati meg a folyosó végében a falnak csapódott a kanyarban, füstölögve. Lecsúszott a fal mellett, és elájult.

Közben Zwaghon éppen bemosott hármat Viktornak, majd hasbaütötte változatosságképp, aztán kamehamehá tartásba rakta a kezét, és úgy ütötte mellkason. Viktor pár métert repült és a földre esett. Zwaghon átugrott a felülő Viktor felett, és közben fejberugta, amitől visszaesett. Zwaghon leérkezett, majd visszafordult, és megvárta míg nagy nehezen Viktor felkel. Így is tett, és fáradtan Zwaghon szemébe nézett. Megpillantotta mögötte pár méterre a botját. Ökölbe tette a kezét, és Zwaghonra támadott. Jobb egyenessel próbálkozott, de kivédte, majd hasba térdelte őt. Ám ekkor hirtelen Viktor fejbe könyökölte, és ellökte magától, ezzel a botjához közelebb sodródva. Zwaghon felmérgesedve utánna vetette magát, de Viktor megkaparintotta a botját, és az utolsó pillanatban Zwaghon felé fordította, aki beleugrott fejjel nem számítva rá. Az állkapcsában roppant egy csont, és a földre esett. Viktor kifújta magát.Zwaghon felállt, és a helyére illesztette az állkapcsát a jobb kezével, a bal kezén pedig elkezdtek mozogni a csápok. Villámgyorsan odaugrott Viktor elé, aki persze erre reagált, és megpróbált beleütni, de Zwaghon cselesen átugrotta őt, kikerülve az ütését. Olyan gyorsan történt, hogy Viktor alig tudta felfogni mindezt, de hamar hátrafordult, csakhogy Zwaghon csápjai fogadták. A két csáp két irányba elágazott, és köztük valami lyuk féleség volt látható, ami eléggé ronda volt. Abban a pillanatban ahogy Viktor hátrafordult, Zwaghon azzal a kezével a feje felé célzott. Itt nyíltak szét a csápok, és a lyuk egyenesen Viktor arcára tapadt, majd ezután a két csáp körbetekerte a fejét, odaszorítva azt a csápok közti lyukhoz. Viktor elengedte a botját, és két kézzel megfogta a csápokat, és Zwaghon karját, de nem tudott a szorítástól szabadulni. "Megvagy!"-gondolta a saját nyelvén magában Zwaghon, és a boldogság látszott az arcán is.
A váróteremben mindannyian meghökkentünk ezt látva, nem tudtuk mi lehet ez. Viktor hirtelen fájdalmat érzett, és úgy érezte, hogy az arcára tapadt lyuk elkezdi szívni. Minden erejével próbálta leszedni magáról, de nem bírta. Úgy érezte, egyre jobban fogy az ereje. Kétségbeesetten ütögette egyre gyengébben ellenfele kezét. Bár szinte az arcát teljesen betakarta a csáp, és a lyuk, levegőt azért kapott. Ez az állapot eltartott még vagy 3 percig. Mi a teremben feszülten figyeltünk. 3 perc után hirtelen a csápok elengedték Viktor fejét, és egy lökéshullám (!) ami a lyukból irányult, ellökte Viktort, és a földre esett. A csápok rögtön betakarták a köztük lévő lyukat, és mi nem láthattuk meg. Tekintetünk Viktorra irányult. Zwaghon már el is indult a csapata váróterme felé. Viktor csukott szemmel mozdulatlanul feküdt a földön, miközben felette villámok cikáztak, amik bármikor belecsaphattak volna. Az egyik vulkán a pálya szélén működésbe lépett, és elkezdett remegni a föld. Közben a bemondó is kijelentette földi nyelven, és az ellenfeleink nyelvén, hogy Zwaghon nyert. Mi pár pillanattal később vettük észre, hogy a vulkán mindjárt kitör, Viktor pedig eszméletlen. Elindultunk az ajtó felé, de zárva volt, és nem bírtuk kitörni, hogy kimenjünk a pályára (küzdelem alatt zárva van.) Zwaghon hátranézett a válla felett, és megállt. A vulkán ekkor a magasba lövellt nagy földrengések közepette. Mi félve néztünk a kivetítőre. Zeusz hátrébb intett minket, és villámot formált a kezében, majd ráirányította az ajtóra-mindhiába. Néztük a kivetítőt tehetetlenül, ahol a láva az égben haladt Viktor felé. A fejünkhöz kaptunk. Ekkor a képen feltűnt Zwaghon, aki villámgyorsan felemelte Viktort, és elfutott a láva elől, ami csak a helyüket égette ki. A lávadarabkák mindenfelé estek, Zwaghon kikerülte mindet, majd beugrott a saját csapatának a várótermébe, és mögötte bezárult az ajtó. Nem hittünk a szemünknek. Mivel szünetet csak a 3. meccs után rendelnek el, nem mehettünk át Viktorért. Hanem jött máris a következő sorsolás.

A vetítő újra bekapcsolt. Kiírták a két csapat bolygójának a nevét, és megkezdődött a sorsolás. Mindannyian lélegzetvisszafojtva figyeltük. Először az ellenfél sorsolója sorsolt ki valakit, akinek aképe alatt ez állt: Usfath. A név nem sokat mondott nekünk, a képen pedig egy sötét alak volt, akinek nem volt arca. Máris megjött a mi sorsolásunk, Andrist választotta ki a gép.

Ő is megtette azt az utat, amit anno még Viktor. Kinyílt az ajtó, és ott volt teljes valójában a Vénusz. A túloldalt állt Usfath. Andris most nem bízott annyira az éles szemében, mintha azt látta volna, hogy Usfathnak nincs arca.

Usfath: Lila öltönyben volt, lila nadrág, amin függőleges fekete csíkok vannak. Fehér kesztyűje van, lila kalapja.

Andris haját fújta a szél. Egy villámcsapás jelezte a csata kezdetét. Andris lépett egyet előre, közben pislantott. Mikor kinyitotta a szemét, Usfath jó 20 méterrel előrébb volt, mint korábban. Andris nem értetter mi volt ez. Aztán újra elkezdett futni, nem vette le ellenfeléről a szemét. Usfath nem mozdult. Szépen ölte a távolságot Andris, végül egy ütéssel akart célba érni. Usfath hirtelen valami bűvészmutatványt hajtott végre a két kezével. Kezei közt egy világos burok keletkezett, Andris abba ütött bele. A burok elnyelte. Abban a pillanatban ugyanilyen burok keletkezett a föld felett 15 méterrel, és kiesett belőle az ütő Andris. Ordított egyet, majd arccal a földre zuhant. A váróterembe nagy lett a csönd. Nem láttunk életjeleket Andristól. Pár másodperc után végre megmozdult. A villámok a feje fölött szüntelenül csapdostak. Kinyomta magát lassan, közben egy fonálhoz hasonló vér csurgott ki a szájából a földre. Felült, majd felállt, és Usfath felé fordult. Idegesen tekintett az arctalan ellenségre.
- Jófej gyerek vagy, hallod-e! -viccelődött Andris. Usfath bal kezében hirtelen egy varázspálca szerű dolog jelent meg a semmiből, vízszintesen rámutatott Andrisra. A pálca végét rózsaszínes-lilás fénysugár hagyta el, mellkasba találva Andrist, aki pár méter repülés után hanyattvágódott. Ezután Usfath kezében eltűnt a bot. Andris felült, a pólója ki volt égetve. Gondolt egyet, felugrott és rátámadott Usfathra. Ütött bal kézzel elszántan. Ám érthetetlen módon nem találta el a célszemélyt. Usfath ruhája a földre hullott, de neki semmi nyoma sem volt. Andris a lábával igazgatta a ruhát, de nem volt ott Usfath. Megérezte a veszélyt, balra nézett. Egy világos sugárgömb jött felé. Időben felugrott a levegőben egy balerina mozdulattal, és elkerülte a támadást. A sugárgömb egy idő után lentebb ereszkedett majd a földbe csapódott. Jó 50 méterre állt Andristól Usfath. Andris megtörölte az orrát, mint a vagányok, és elindult felé. Egy lépésénél azonban nem vette észre Usfath trükkjét: megjelent a földön a világos kör alakú átjáró, amit egyszer már használt. Andris belelépett, és elsüllyedt benne. Rögtön ekkor kifutott egy másik ilyen átjáróból, közvetlenül usfath előtt, háttal neki. megállt, nem tudta mi történt. Fordult volna hátra, de Usfath egy akrobatikus mozdulattal a levegőbe emelkedve fejbe rúgta. Andris oldalra szaltózott és a földre esett. Fájdalmaival küszködve újra talpra állt, és mint aki nem ismer lehetetlent, Usfathra rontott. Próbálta eltalálni 4-szer az ütéseivel, de Usfath elhajolt előle. Andris 5.-re már rúgott, de Usfath ez elől is kitért, majd egy jobb körívest ütött. Andris leérkezett a földre, és bal kézzel kivédte Usfath ütését, majd jobb egyenest ütött, de Usfath a bal kezéből megint egy átjárót hozott létre. Andris beleütött. Mellette kinyílt az átjáró, ahonnan kijött az ütő keze, és fejbe vágta saját magát. Usfath oldalba rúgta, Andris pár métert csúszott de még lábon volt. Usfath kezében ott termett a varázspálca, és ismét rálőtt egy sugarat Andrisra. Ő félreugrott, majd rohant a sugár útjából. Usfath követte a pálcájával, amiből szüntelenül áramlott a sugár. Andris megállt, majd felugrott magasra. A sugár átment alatta, így időt nyert és Usfath felé vette az irányt, aki ezt látván át-teleportálta a pálcát a másik kezébe, és kilőtt egy sugarat. Andrisnak arra maradt ideje hogy becsússzon, a sugár elment a feje fölött. Odacsúszott Usfath elé, és kigáncsolta. Usfath két kézre érkezett, majd fellökte magát és ismét talpon volt. Közben a pálcáját eltüntette. Andris felállt egy felszedett, fél tenyérnyi nagyságú kődarabbal, és Usfath felé hajította. Az arca előtt átjáró keletkezett, belement a kő, a következő pillanatban pedig tarkón vágta Andrist. Usfath levette a kalapját (a feje teljesen sima volt és kopasz), majd frizbiszerűen elhajította. A levegőben haladva a kalap tényleg frizbi alakot vett fel, elrepült Andris elé és megvágta a jobb combjánál. Vér csordult ki belőle, Andris fél térdre ereszkedett. A kalap visszafordult, és sebesen közelített. Andris bal oldala mellett süvített el, ismét hátrahagyva egy vágást Andrison. Usfath elkapta a kalapját, ami újra kalap-formájú lett, és feltette a fejére. Andris talpra állt, de a jobb lábára egy kicsit sántított, és fogta az oldalát. Usfath hihetetlenül gyors mozdulattal odaért elé, és visszakézből orrba verte Andrist, akinek hátra kellett lépnie az ütés erejétől a fájó lábára, amiből ekkor újra kiömlött a vér. Usfath odaugrott és jobb lábbal fejberúgta Andrist, aki oldalra repült. Usfath még a levegőben világos sugárgömböt képzett a kesztyűs tenyerében, és Andris után dobta. A vérző oldalán érte a sugár. Andris a földre esett.

Ati ájult volt, de közben hallotta Giga hangját:
- Ha 2 tag hiányzik a csataodból, kizárnak benneteket! -erre a mondatra emlékezett Ati a legjobban, miközben ájult volt. Felébredt. Valami sötét helyen volt, nem látott semmit. Nem tudta megmozdítani a végtagjait, érezte, hogy le van kötözve. A mondat járt a fejében, tudta, hogy Giga tönkre akarja tenni a csapatunkat. Nem tudott kiszabadulni. Kifeszítette a jobb tenyerét, és elkezdett erősen koncentrálni. Vagy 2 percig tette ezt, már locsakosra izzadt a hónalja. Ekkor a tenyeréből egy világoskék gömb jött elő, ami bevilágította a helyiséget. A gömb fél méter magasba emelkedett, lámpaként szolgálva. Ati kilihegte magát, és körülnézett. Egy ágyhoz volt kötözve mindkét csuklója vassal, és a lába is. Nem volt semmi más a szobában, csak az ágy, meg Ati. Alaposan szemügyre vette a jobb kezét lekötő vasat. Ismét koncentrált, és a világító gömb lerepült, és nekiütközött, szétrobbantva azt. A jobb keze kiszabadult, de semmit sem látott. Kifújta magát, majd odahajolt a bal kezéhez, és 3 ütéssel kiszabadította azt. A lábait is kiszabadította kis szünetekkel egybekötve. Sok erejét kivette ez a gömb, most sikerült neki először. Felidézte magában a szobát, és nagyjából tudta hol az ajtó. Leesett az ágyról, majd odament hozzá. Kitapogatta: tényleg ott volt. Hátralépett 4-et, majd nekifutásból ki akarta törni, de rosszul számította magát, és a falnak ugrott. A következő próbálkozásra sikerült kitörnie, és kiesett a fényes folyosóra. Egy meglepett Giga fogadta. Ati pont mellette landolt. Amint észrevette, köszönt neki, majd félig fekve oldalba rúgta. Giga a falnak csapódott, ahol szétpukkadt. Ati felállt, és meg volt lepődve, hogy ilyen könnyedén legyőzte. Aztán hátra fordult. Ott állt vele szemben újabb 2 Giga. Az egyik ugrott felé. Ati kitért előle, majd hátba rúgta a leérkezett Gigát. A földön csúszott majd kipukkadt. Az utolsó Giga egy sugarat akart formálni a kezében, de Ati nem engedte, és leütötte. Szintén kipukkadt.

-Gyerünk! -bíztatta Gergő Andrist a váróteremben.
Andris még mindig a földön feküdt, egy tenyérnyi vértócsa volt az oldala mellett. Usfath megfogta az öltönyének a legfelső gombját, majd kitépte a helyéről. Miközben a tenyerében tartotta, a gomb változatlan méretű lila sugárgömbbé formálódott. Usfath a mutató ujjával elpöckölte, és a gömb megállt Andris felett 3 méterre. Aztán Usfath leszakította a következő gombot, az is sugárgömbbé változott, majd odapöckölte az előző mellé, szintén Andris fölé. Ugyanezt tette mind a 6 gombjával -ezek mostmár Andris fölött lebegtek. Usfath levette az öltönyét, és egy újabb bűvésztrükköt mutatott: az öltönye alatt egy újabb öltöny volt rajta. Andris is sejtette, hogy Usfath végezni akar vele. Nagyon fájt az oldala, sokáig azon a véleményen volt, hogy megadja magát. Kitisztultak a gondolatai. Arra gondolt, hogy mi hogy tudjuk majd legyőzni Usfathot. Miközben a feje fölött lebegtek Usfath sugárgömbjei, próbálta ösztönözni magát: "Nem kaphatok ki! Még csak meg sem sebeztem." Eszébe jutott az is, hogy Viktor kikapott, így a csapat hátrányban van. Ha most ő is kikap, akkor ki tudja, hogy sikerül majd felhoznunk a két vereséget Zwaghon és Usfath ellen. "Ezt nem hagyhatom"-gondolta magában, és összeráncolta a szemöldökét. Usfath kinyújtotta a bal kezét, és a keze mozgásával megegyezően mozogtak a sugárgömbök is. Egy kicsit magasabbra vitte Andris feje fölött, majd hirtelen lerántotta őket. Hegedűs felpattant a kanapéról, és kiáltott egy "ne"-t. Andris ekkor ellökte magát a talajtól minden erejét összeszedve, és hátralépett nagyokat. Egy sugárgömb a földbe vágódott, de Usfath nem engedte, hogy a többi is erre a sorsra jusson, és Andris felé irányította őket. - Legyőzleeek! -kiáltotta Andris, a jobb ökle körül kékes láng keletkezett. Usfath meglepődött Andris felszólalásán, bár mivel nem volt arca, ezt nem lehetett látni xD. Andris lépett egyet előre a sugarak felé, majd behajlította a térdét. Usfath lefelé irányította a sugárgömböket, Andris ekkor fellökte magát, és átugrotta őket. Két sugárgömb belecsapódott a földbe. Andris leérkezett, és elkezdett rohanni Usfath felé, közben vér préselődött ki az oldalából, d enem törődött a fájdalommal, rohant tovább. Usfath visszafordította a megmaradt 3 sugárgömböt, amik Andrist követték. Andris ott volt már Usfath előtt, aki egy újabb kis dimenzió átjárót nyitott maga előtt védekezésképpen. " Adj bele mindent!!!"-bíztatta gondolatban magát Andris, megerősödött az ökle körül a kék láng. Az egyik sugárgömb utolérte Andrist, és a hátába mélyedt, majd felrobbant pár centi mélyen, ez előre repítette Andrist. Mint a sugárhajtású repülőgép úgy nézett ki, csak sugár helyett vér jött ki a hátából. Odarepült Usfath elé, és beleütött a dimenzió átjáróba. Egy pillanatra elmélyedt benne a keze. Andris felordított, és hirtelen a dimenzió átjáró kettétört, áthatolt rajta Andris kék lánggal égő ökle, és egyenesen fejbetalálta Usfathot. Ekkor Andris hátába csapódott a másik két sugárgömb is, és 1 mp eltéréssel robbantak fel a hátában. Mindketten a földre estek, Andris még mocorgott, Usfath nem. A váróteremben csak néztünk magunk elé, olyan gyorsan történt minden. A kép először mutatta Usfathot, aki nem mozdult, aztán Andrist. Sok sebből vérzett, és remegett az erőlködéstől, ugyanis megpróbálta kinyomni magát. Visszafojtott lélegzettel figyeltük, és szurkoltunk neki. Andris egy utolsó mély lélegzetet vett, de nem sikerült a kísérlet, és visszaesett a földre ájultan. A meccs döntetlennel ért véget.

A kivetítőn megláttunk 4 fekete öltönyöst, akik a személyzet voltak. Kettő megfogta Usfath-ot, és kettő Andrist, majd a csapatuk váróterme felé vitték. Kinyílt az ajtó, és a személyzet meghozta Andrist. Átvettem, majd lefektettem a kanapéra Hegedűs közreműködésével. Ekkor a kivetítőn megjelent a 3. kör sorsolása. A sorsológép gyorsan mutogatta egymás után a neveinket, majd egyre lassult, végül megállt, és ez állt rajta: Máté. Elfogott a félelem és az izgatottság egyben. A többiek kicsit megkönnyebbültek, hogy nem ők vannak soron. Feszülten figyeltük a másik csapat sorsolását, ahol végül ez jelent meg: Giga.

-Ellenfél várotermében-
(a többi ellenfélről még stílusosan nem írok). Giga éppen ki akart menni a folyosóra, megnézni mi van Atival, de Zwaghon megszólítota: "Te jössz." Giga megállt, és bár nem akart, de kénytelen volt kimenni a pályára. "Gyorsan végzek, aztán megnézem azt a másikat."

-Küzdőtér-
Ott álltunk tisztes távolságban egymástól. Kicsit meglepett, hogy Giga ilyen alacsony. Egyáltalán nem űnt veszélyesnek. A többiek is nézték bent a kivetítőt. -Háh, ki ez a nyomi? -kérdezte Gergő nevetve. Zeusz azonnal rászólt, hogy ne becsülje le. -Reméljük, Máté sem fogja.-tette hozzá.
Giga beállt harci pózba, ahogyan én is. Elkezdett sebesen lépkedni, megindult felém. Én egy helyben maradtam. Giga nagyon gyorsan odaért elém, és felugrott 5 méter magasba, majd felülről indította támadását. Hátraugrottam, így páros lábbal a földre érkezett, de mintha rugó lett volna a térdében, olyan gyorsan visszalőtte magát a talajtól, mielőtt még a földre érkeztem volna, és hasba fejelt. Most értem földet, kicsit hátracsúsztam és ellöktem magamtól. Giga amint földet ért, kinyújtotta felém a rövid jobb kezét, és kifeszítette a tenyerét. Rögtön kilőtt egy zöld sugárnyalábot, ami elől épphogy el tudtam hajolni. Oldalra léptem kettőt, de Giga máris nyújtotta a másik kezét, és ismét egy sugárnyalábot lőtt ki. Ezelől is kitértem, de Giga folytatta a lövöldözést. Egyre hátrébb ugorgatva kerültem ki a sugarait, egyiknek se kellett volna sok, hogy eltaláljon. "Ez nem cicózik" -gondoltam magamban. Miközbe lődösött, ő is gondolkodott: "Gyorsan végeznem kell vele, mert Attila bármikor magához térhet" -és még gyorsabban lövöldözött. Azonban váratlanul megmutattam neki a gyorsaságom: kibújtam az egyik sugárnyalábja alól, egy szempillantás alatt előtte termettem és orrba térdeltem ugrásból. Még a levegőben jobb lábbal belerúgtam, ezért Giga 4 méter repülés után esett a földre. - Szép! -mondta bizakodva Hegedűs. Letöröltem az izzadságcseppeket a homlokomról. Közben Giga talpra állt. Folyt a vér az orrából, de csak mosolygott. Éppen kérdőre akartam vonni emiatt, amikor valaki hátba rúgott. Odarepültem Giga elé, aki már egy sugarat formált a tenyerében, és rámlőtte. Kikerülni nem tudtam volna, hiszen felé repültem, de magam elé tettem a kezem, hogy védjem magam. Belémcsapódott a sugár, de fel tudtam fogni. Seggre estem, de gyorsan fel is álltam, és magam mögé néztem. Ott állt Giga. Visszanéztem magam elé, és ott is ott volt. Giga elkezdett nevetni, azt várta, hogy teljesen összezavarodom, de nem így lett. Rögtön odaugrottam a mögöttem lévő elé, és habozás nélkül pofon vágtam. Giga elterült a földön, és kipukkadt. Most a valódi Giga szemébe néztem. -Ezek szerint a másolataid nem valami erősek.-jegyeztem meg. Giga idegesen összeráncolta a homlokát. - Majd meglátjuk! -mondta, és sokszorosította magát. Jobbra is és balra is kijött belőle 4-4 Giga, így összesen 9-en voltak. - Támadás!!-adta a parancsot Giga, és 8-an támadtak rám. Az első kettő, aki elém ért elkezdett ütésekkel sorzni, de kivédtem mindet, majd egy gyors súlypont áthelyezéssel egyszerre hasbatérdeltem őket. Kipukkadtak. A kezem szabadon maradt, és az érkező Gigát homlokon ütöttem ököllel. Hanyatt vágódott, és az is kipukkadt. A földre érkeztem. Öten egy 3 méter átmérőjű kört alkottak körülöttem, és elkezdtek egy irányba mozogni, a távolságot megtartva. Végig követtem őket a szememmel. Hirtelen kettő kivált a sorból, és rám támadott, a másik három pedig hátrébbugrott, és sugarat formált a kezében. A kettő kiváló ütését felfogtam, majd felugrottam a levegőbe, és azok kilőtték a két Gigát. - Még szerencse, hogy sokkal gyorsabb vagyok nállatok -mondtam, és leérkeztem a 3 Giga elé. Kettőt lepofoztam, a harmadikat elrúgtam, mind kipukkadtak. Ismét az eredetivel álltam szemben, aki tovább idegeskedett az iménti akciómat látván. - Mi van, Te nem mersz kiállni ellenem? -kérdeztem mosolygva. Giga ökölbe szorította a kezét és elkezdett vicsorogni. Morgott, körülötte a kis kavicsok elkezdtek remegni, neki meg egy nagy ér jött elő a homlokán. Pár méterre tőlünk egy villám csapott a földbe, de őt ez sem tartotta visza, erőlködött tovább. Végül felhördült, és két oldalra belőle előjött 20-20 másik Giga. Nagyon elfáradt, de még így is maradt ereje nevetni, biztos volt a sikerében. Én beálltam harci pózba, Giga pedig intett a másolatainak, akik felkészültek a támadásra. Végignéztem rajtuk, elég sokan voltak. Giga aztán rámmutatott, és az összes elindult felém. Én azonban szemberohantam velük, két ugrás után már ott voltam a meglepett Giga előtt. Egy jobb egyenessel belerepültem az arcába, majd elkezdtem püfölni, végül fordulásból, visszakézből a földre ütöttem. A többi Giga éppen fordult volna vissza felém, de ekkor egyszerre kipukkadt az összes. Pár másodpercig még néztem, de nem mozdult meg: nyertem, kiegyenlítve az állást.

« előző bejegyzés