Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
vélemény
Fekszek betegen.. fejem fáj, hányinger, enyhe láz… Nem bírok felkelni nagyon könnyen, aludni is csak szenvedve. Ezt a nyavalyás tollat is csak nagy erőfeszítéssel bírom fogni. Jót tett ez a kis alvás azért ^.^ És unalmamba elkezdtem gondolkodni és rá … (és itt kifogyott a toll, halk segélykiáltás öcsémnek, haldokló hanggal, mert csak ez jön ki belőlem.. hogy hozzon egy új tollat) rájöttem hogy mennyire szerencsés vagyok. Annyi mindenem van ( csodás, tényleg felbecsülhetetlen szerelem =), van a fejem felett tető, élelem, gép.. stb.) ami másoknak luxus lenne. És annyi mindent felsorolhatnék ezzel szemben hogy ha … pl.: mi lenne ha árva lennék, vagy egy éhező kisgyermek Afrikában, vagy épp egy fizikai vagy szellemi sérült. És mi lenne ha… egy vakon egy tolókocsiban gitározva próbálnák pénzt szerezni hogy ne haljak éhen. Észre sem venném ahogy egy BMW-és pasas aki ellopná az addig összekoldult pénzem mivel nincs aprója a parkolóórába… (megtörtént eset) Vagy pl. a rákos kopasz kisfiúk a korterembe, egyetlen öröm az életükbe mikor bejön néha egy bohóc és szórakoztatja. Látja ahogy a családja sír, és belőle 100 cső áll ki. És ezt nem értem… hogy bírják ezt ki mások? Honnan vagy ennyi erejük? Boldogok tudnak lenni pedig tudják h rövidesen meghalnak és semmit nem csináltak az életben. Van aki egy kis rövid életnek is tud örülni. Persze az ilyen „depressziós” (ami egy komoly betegség nem egy sima nagyon rosszul lét érzet… -.-) [emo?] tizenévesek már öngyilkosok akarnak lenni. Elhiszem hogy rossz életük van, de mit tudhatnák, komolyan, pár év alatt a világról? Meg sem ismerték rendesen, mert ahhoz kevés lenne egy életöltő… jött az emo irányzat és megsokszorozódott az öngyilkosságok száma. Most az előtt jó volt nekik? Magukba fordulnak és csak egy utat látnak… Biztos nehezen bírják hogy nincs nője vagy pasija akit 12 évesen felcsinálhatná… mert mi joguk ahhoz is egyáltalán? Gyerekek… kb. 25 év alatt szinte gyerek az ember. Mind önállóak akarunk lenni, mert hátha a dugáshoz értünk akkor már felnőttek vagyunk. =) Később meg jön a kötél, a penge … Vajon miért írom ezt le? Hiszen nekem nincsen semmi komoly betegségem. Akkor vajon miért irogálok? Ez az én bajom… =) Egy kritikus sohasem lehet boldog. Vajon hasznos dolog annyit gondolkodni? Van aki egyáltalán nem gondolkodik. És ez mennyire hasznos? Itt a sok kérdés és mindig más a válasz. Mindenkinek más a véleménye… de az a röhej hogy szilárdan ahhoz is ragaszkodik. Mert mi az hogy a másiknak van igaza?? Nem képes senki sem beismerni hogy nincs igaza… és ez gyűlöletet szül sokszor. ”Én úgy hiszem…”, „szerintem…” ez csak mind feltételezés, saját kitalált dolog. Sokszor alapja sincs… mind-mind csak feltételezés. Ezért ostobák az emberek. Hiszékenyek és befolyásolhatók. Jót röhögtünk régen hogy mennyire ostobák voltak az emberek… egy eléggé primitív példát hozok fel (a mondanivalója a fontos): Régen azt hitték hogy a Föld nem forog, és lapos, a szélén pedig leesnénk. =) Hát igen, elképzelhetetlen ma már ezt hinni. Pedig régen ezt hitték, de nem azért mert iskolázatlan primitív emberek voltak… Hát ja, azoknak persze nem volt annyira vicces, akik gondolkodtak, bizonyítékaik voltak hogy mindenki más téved és a jutalmuk kivégzés lett… lassú kivégzéssel, máglyahalál. A király meg a pap azt mondta hogy az nem úgy van, akkor nép is elhitte. Jött a csőcselék, elvitt és megsütöttek… :D Sokan azért haltak meg mert eltérő nézete volt. Bolondoknak tartották pedig zsenik voltak. És ezért haltak meg sokan… mert gondolkodtak. Hiába volt bizonyítékuk rengeteg, nem figyelt rá senki. Még meg sem hallgatnak senkit az emberek… elkezd valamit és rögtön „NEM ÉS KÉSZ”. Manapság is ez a helyzet… nem meglepő dolog hogy az emberek nem „látnak”… annyi a változás hogy már nem jár a különböző nézetek miatt halál. Csak teljesen bolondnak tartják. :D Ostobák sokan… nem mintha én annyira okos lennénk… áh dehogy, csak felismerek dolgokat. Nem tudom hogy ez átok vagy áldás. Inkább átoknak tűnik jelenleg… Vajon én merném az életemet áldozni elvekért vagy valami másért…? Vajon úgy jobb meghalni hogy tudod, hogy mindig is igazad volt, és talán ért valamit a halálod, vagy úgy hogy ostobán meghalni, egy szűklátókörű (nem sokkal intelligensebb az állatoknál) típusú marha társadalomban. Mind, mind önző. Mindenki szinte csak a saját jólétével törődik. Ez hatalmas hiba. Mi lenne ha csak a másikra gondolnánk? Talán(?!) boldog lenne és jólétben élne, mivel ha bajban lenne, ott lenne a sok IGAZI barát, aki kisegítene. Persze miért is adna valaki a feles 1000-jéből 1-et is. Persze ha véletlen ő kerül bajba akkor elvárja természetesen hogy segítsenek neki. Önző, önimádó, érzéketlen világ ez. De mégis küzdünk, de miért? Nem tudjuk mi sem, csak ott van a boldogságra törekvő vágy a szívünkben. De sokan már szívtelenek lettek… kiégett belőlük ez az érzés. Néha-néha még van pár kósza álmuk, de el is felejtik nyomban, mivel a világi szórakozás elhomályosítja azt. Mennyi életcél nélküli ember van? Régen még „mi leszel ha nagy leszel?” kérdésre „tűzoltó, vagy űrhajós, vagy orvos hogy segítsek mások”… ez már csak a múlt. Már nincsenek ilyen álmok, mert szinte már reménytelen álmodozni (ebben a világban ne csodálkozz…) . Ezért csak olyan munkát akar szerezni, amiből meg lehet gazdagodni a másikon... itt sokat számít az ismeretség, nem a tudás. A többi meg arra kényszerül, hogy prostituált, drogkereskedő, betörő vagy tolvaj legyen… De így sem lesznek boldogak. „Együnk, igyunk, holnap úgy is meghalunk” felfogással élnek. Miért is menne gyalog a közeli boltba, ha van kocsija? Úgy sem árt… hiszen nagy a világ és ő csak egyedül szennyez. Az a baj hogy nem csak egyedül van. Megint itt a hiba hogy csak magára gondol… persze a szmogtól tüdőrákos unokájára nem gondol -.- … nem lehet meggyógyítani és végül a saját tüdőjét darabokban köhögi ki =) Férgek…! Haragomba minden ilyen embert egy jó kis kínzó munkatáborba küldeném, egésznap a tűző napra, korbácsolással… :@ Mert nem érdemlik meg a halált… pedig ők milliókat ölnek meg. Hosszú és sok kínszenvedés után TALÁN, talán megengedném hogy meghaljanak. Utálom az embereket… jó azért nem mindegyiket, mert vannak rendes emberek is. És nem is vagyok ennyire szadista sem… :D csak a sok szenvedés látványa és az átélése haragot gerjeszt bennem. Amúgy én is megérdemelnék pár korbács ütést legalább… :/ A lustaság határtalan nálam. De nem kapunk büntetést… igaz itt a sok pofon az élettől. De azok semmi ahhoz képest hogy mennyi „ajándékot” kapunk. Ezeket sajnos természetesnek vesszük egy idő után. Pl. ahogy egy embernek aki egy völgyben él, körülötte szép havas hegyek, zöld rét, madárcsicsergés, patakcsobogás, béke és nyugalom van, az neki már természetes. Ő boldog is, de persze ő is idegeskedik sok dolgon. De ha egy városi ember egy ilyen környezetbe kerülne, el sem hinné, csodának tartaná hogy ilyen szép is lehet a természet. Rögtön elfeledné kis időre a gondjait. A falusi ember meg lehet megőrülne a városi zajtól és a tömegtől. Az ember csak akkor értékeli a szépet, a jót vagy a kellemeset, ha tapasztalta már az "élet sötét" oldalát is. A tökéletlenség... Ezek után persze nem vesszük észre hogy mi magunk, emberek, rontjuk el a saját életünket… Ujjal mutogatni a másikra könnyebb mint felemelni a nagy seggünket, a tükörbe nézni (most az egyszer ne a külsőt nézzük csak) és rájönni hogy MI vagyunk a hibásak. Minden embernek ezzel szembesülni kellene. Az élet szinte minden területén pl.: család. Persze másik is befolyásolják az életünket. Nah meg a sors (az hisz benne aki akar) vagy a véletlen. Persze kevesen látják meg saját szemükbe a gerendát, inkább a másikéban a szálkát. Önzők vagyunk és elrontjuk az életünket. Ez nem fog megváltozni egy hamar. Ezért az a kérdés… „ez vajon élet?” Persze szinte mindenki azt felelné hogy „ nem, de sajnos ez a valóság”. Mindenkinek magának kell eldöntenie hogy miben hisz. Vannak szűklátókörűek (akik szerint a Föld nem forog és lapos), kevesen vannak akik szerint az igazság más és persze sokan vannak akiket nem érdekel és nem foglalkoznak vele. :D Csak az a baj hogy csak egy igazság van és mindennek van következménye. Néha nem jó gondolkodni. Tudod miért? Mert annyi minden van a világban amit nem ismerünk. Tudás nélkül hogy lehet tudást létrehozni? Csak feltételezni lehet. Sokszor saját magunknak sem szabad hinni. Hogy mit hiszünk és mit nem annak a jó része hamis. Észre sem vesszük mivel soha nem tudjuk meg az igazságot. Ezért az okos ember (nincs olyan :D) nem mond olyat hogy „szerintem” vagy „talán”. Csak a biztosban kell hinni. Az már csak rajtunk múlik hogy mit hiszünk el. Persze ez az egész is csak az én véleményem… Én is csak egy vagyok a sorban. Lehet szakadék felé sétálunk, de az mit is számít már… Jobban vagyok, megyek msn-re =D
Majd úgy is kiderül egyszer mindenről az igazság.
|
