Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
jövő
"A legfontosabb dolgokat a legnehezebb elmondani. Ha ezekrõl beszélsz, nevetségesnek érzed magad, hiszen szavakba öntve összezsugorodnak - amíg a fejedben vannak, határtalannak tünnek, de kimondva jelentéktelenné válnak. Ám azt hiszem, többrõl van itt szó. A legfontosabb dolgok túl közel lapulnak ahhoz a helyhez, ahol a lelked legféltettebb titkai vannak eltemetve, irányjelzõként vezetnek a kincshez, amit az ellenségeid oly szívesen lopnának el. Ha mégis megpróbálsz beszélni róluk, a hallgatóságtól csak furcsálló tekinteteket kapsz cserébe, egyáltalán nem értenek meg, nem értik, miért olyan fontos ez neked, hogy közben majdnem sírva fakadsz. És szerintem ez a legrosszabb. Amikor a titok nem miattad marad titok, hanem mert nincs, aki megértsen. "
/ Stephen King /
× Nem várok szülinapomig... gondoltam akkor írok ide hiszen akkor válok nagykorúvá. (hehh... az is még a jövő) Számomra jelentéktelen a születésnap. 18 év... semmit nem jelent >_<" De így... felelősség hárul rám. Már nagyon vágyok arra hogy együtt éljünk. Ahogy anuy mondta "még saját magadat sem tudod feltartani, nemhogy egy családot." Szóval egy komoly, önbizalommal teli férfira van szükség... /nah és persze végzettségre/ nem egy gyerekre. Megint tanácstalan vagyok. Soha nem is sok saját döntéshozatalom oO ebből látszik hogy még éretlen kiskölyök vagyok... -.-' Tanácsot várok. A legjobbat ami a leg el fogadhatóbb és a legjobb.
Lehet fel kellene nőni... lehet végre nem a karavánmeghívókat kéne nézegetnem... xD Hanem tenni is valamit. Meg kell alapozni a jövőt... érzem, vagyis gondolom... nem tudom. Azt tudom hogy egyre komolyabb lesz minden, és ha nem alkalmazkodunk akkor egyre nehezebb lesz. Nem lehet így... össze kell szednem magam... rajtam van a teher. De valahogy nem merem válalni a kockázatot... hiszen a közös éltünk minősége múlik rajta. Tudom hogy meg kell alapoznunk a jövőnket... de hiányziiiik. Szeretnék már előre menni az időben, mikor már együtt élünk x). Könnyű lenne kihagyni a nehezét. Talán... ezen túlesni jó dolog. "Megformál". Az ember a hibákból tanul nem de? De ebbe inkább nem megyek bele...
Tanulnunk kell... azt nem tudom hogy hol, és miként, mennyit. De a részletek kidolgozását válalom. Szünetek: Nyarakat együtt tölthetjük =) telet is x) és ha minden jól megy ősszel is és tavasszal is együtt lehetünk :P 2 hónaponta látni egymást... hát azért így kibírhatóbb az idő. :) Esetleg a határ mellé mehetnék továbbtanulni. 1-2 óra és már találkozhatnánk. :) Külföldi tanulás... hát azt nem tudom mennyire lehetséges-e. De azt tudom hogy nem hiába fog eltelni az idő... kínzom magam szinte a tanulással... bevágom ezt a hülye elektrot akárhogy is máár!! Be kell végre bizonyítanom hogy nem csupán egy "vicces fiú" vagyok. Sokan ostobának bánnak velem... azt hiszik hogy soha nem tudok komoly lenni... ez már nagyon rég problem hogy soha nem vesznek komolyan. De ez az én hibám :D mindent elviccelek. De most már egyre viccesebb lesz az élet. Persze azért megmaradok "bolondnak" :D csak a lustaságot kellene már hanyagolni... és ez a folytonos elégedetlenség. Jól van.. nem is érdekel hogy mit gondolnak rólam. Valahogy belövöm a hajam és nagyon nem érdekel kinek hogy tetszik. :P Csak a belső érték ami nagyot nehéz kialakítani.. és ezt szeretném elérni. Úgy sem akarok nekik tetszeni... csak neki x$ xPPP Kihozok mindent magamból. Megpróbálok végre... nem magam miatt. Nem is saját erőből. =)
Tudom hogy jönnek még fájdalmas percek mikor el fog hagyni a remény és a "nem bírok már várni" érzés eluralkodik. Rájöttem hogy ez csak tőlünk függ... most azért pazarolnánk el az életünket hogy aggódjunk azon hogy vajon mikor már mikor már... a többi ember nem aggódik és lám.. ukk-mukk-fukk benne van az életbe. Kritikusan és negatívan nézve mindent? Nem szabad.. mert ilyenekké formálódunk. Mindent utálva egyszercsak hipp-hopp csak(??) a szeret uralkodik bennünk? Én már unom.. meguntam már teljesen a sírást, az átkozódást... az érzéseim tesznek rommá, nem a világ. Mert hagyom hogy ennyire befolyásoljanak... Idegeskedni ... Utálni... annyira felesleges dologok... különben is, ez igazságtalan. Hogyan szeressen vki vkit, ha az csak utál? Nincs esélye. Persze ritka aki szeretni akar... -.- de én nem akarok "ők" lenni, akik utálnak. Nem is várom el hogy szeressenek. Csak Ő. :) <3 Benne bízok. Bízni fogok.:) (hülye voltam hogy nem='[[[ ) Remélem Ő is bennem :( és remélem nagyon ... nagyon, nagyon hogy valóra fog válni egy álmom. Bízok benne. Benne. =S =(
Jah és persze... úgy sem érdekel senkit de ez van. xD én naplóm. ^_^ Szóval Jehova Tanúi. Hmm. Most kicsit vissza a múltba... =)
>>>Június 16.a. Állomás. Mikor Timi lepattant a vonatról :/ csak egy "szia". =( jó lett volna újra azt hallani hogy "szeretlek" de rövid volt az idő =( a találkozás sem volt vmi felejthetetlenül szép.. nah de jól van.. nem leszek ennyire maximalista xD -.-' az extrémen romantikus elmém.. >_<" ez is baj... mindig csak a legjobbat akarom és nem értékelem a tökéletest sem :o Egyébként csodálatos volt, és ez marad életem legszebb 2 hete. :) Csak jó lett volna "megfűszerezni". Mert én extra csípősen szeretem. :) Mert kicsim megérdemli hogy a legjobbnál is jobbat kapja... Ez csak úgy kijött :D a lényeg hogy a búcsú után, a vonaton "boldog" [fejemben csak Ő járt, és szőttem a közös jövőt :)] voltam mivel tudtam hogy legközelebb hibátlan lesz a tali mivel tudom milyen hibákat követtem el, és télen mit fogok tenni hogy csodaszép legyen :) megint az hülye elképzelések -.-' persze tél sem sikerült úgy. De tökéletes volt :)))) Mert Vele lehettem <3 [ I Love U 4eva ajj =') ] Persze a vonaton lévő tervezgetés elvonta egy kis időre a hiányt. De utána csend. Egyedül voltam. Éreztem a hiányát mintha a levegőt vették el volna hirtelen. Nem is hittem el, csak akkor hogy NEM VAGYOK VELE. :| Nagyon fájt ='s Szegény kicsim :(((( Mennyit kell szenvednia miattam... :S<<<
És más ember lettem. :) Sokkal nyíltabb, és boldogabb. Megnyította a szívem x) talán az Ő szíve kiegészítette az én lyukas, kicsi szívem. :) A szívem az ővé, és a szíve az enyém. És "csak úgy" (?) úgy éreztem hogy ilyen szerencsém nem lehet. :) Tökéletességet találni ebben a világban? Mégis megtaláltam. :) Véletlen. =) És hogyan lett netem? Véletlen. És miért jártam csetre? Véletlen. És vajon egy antiszoc gyerek miért akar csetelni? Mikor nagy játékkocka? :) Sőt le is mehetett volna focizni a köpésre lévő focipályára. De nem. Vannak véletlenek. De az ajándékok nem azok. :) Az éjszakai ég sem véletlenül olyan, amilyen: millió csillag, és egy nagy folyton változó Hold ékesíti =) gyönyörű.
Úgy éreztem hogy Ő, és az ott kapott szeretet, ami felbecsülhetetlen, egy ajándék. :) Mert hiába vannak véletlenek, ez több volt mindennél. [Ez hülyének fog hangzani picit .. xD] Éreztem egy erőt, mintha hívna valaki... és meg szerettem volna ezt hálálni valakinek. Hogy Vele lehettem. =) (És a többi dologról az életembe amik csodák voltak). És elkezdtem csakúgy tanulni a Bibliát. :) Június 17.én azt hiszem. Eleinte is odaültem, hallgattam hogy miről van szó, mert érdekelt. De semmi sem maradt meg bennem. De az élet lángja, ami nyáron gyújtódott meg bennem, hogy értelme van az életnek, az nagyon sarkalt arra hogy megismerjem Azt/Őt akinek mindent köszönhetek. És telt múlt az idő. Napról napra fejlődtem szellemileg, és több tudásom lett. De ami a legfontosabb hogy reményt kaptam, életcélt, értelmet az életemnek és igazságot. És hogy mi ez?? Ezt leírni lehetetlen. Mint ahogy a szerelmet sem. Ez egy érzés. Hogy végre élsz, és reménykedhetsz nem hiábavalóan. Aminek meg kell történnie annak meg kell történnie. [Nevess csak] Hiszem hogy ez az élet, nem élet. Nem az igazi.. hogy lehetne mááár? Mindenki öngyi lenne xD csak túl egosok h megtegyék vagy félnek. :D Jó azért nem... Hiszem hogy nem hiába szenvedünk, nem hiába küzdünk, mert a világ alapból jó. Ez a természetből is látszik. Mikor minden a legrosszabb lesz, akkor egyszercsak csend lesz. Sötétség. És meglátjuk a felkelő Napot, ami beragyog egy új földet amit még elképzelni sem lehet annyira csodálatos. És az érzések, a gondolatok amik bennünk voltak, hirtelen kiszélesednek és minden haszontalan gonoszság eltűnik belőlünk. Elképzelhetetlen lesz. Nem lesz többé sírás, csak madárcsicsergés. Közönyös emberek helyett barátok lesznek. És a legszebb, amit az elejétől fogva remélek...: Timivel együtt ÖRÖKKÉ :) TÖKÉLETESEN x) meg tudnám adni neki a tökéletes törődést, és minden mást amit adni szeretnék neki. Örökké, ez egy nagy szó amit nem lehet felfogni. :) Jó persze ezt így leírva nem jó... mert ezek a saját érzéseim és a más. x) blablabla ... :D és meg van az az áldás hogy már most lelkibékét kaphatunk. =) " Amikor az Úr imáját vagy a Miatyánkot imádkozod és azt kéred, hogy jöjjön el az Isten Királysága, tulajdonképpen azért könyörögsz, hogy az ő mennyei kormányzata szabadítsa meg a földet a gonoszságtól és uralkodjon az egész új világ felett." [
»Égi Atyánk, szenteltessék meg a neved. 10 Jöjjön el a királyságod. Legyen meg az akaratod, mint az égben, úgy a földön is. /Máté 6:9,10/ ] Az Öngyilkos gondalatok eltüntek... :D:/ byebye depi. És észrevettem hogy régen mennyire sértődékenyebb voltam :D most csak azért "depizünk" mert nem lehetünk együtt :( de régen :s áááhh... szeretet fejlődött ki. nagyon nehéz ezt kifejleszteni :S de igyekszek... nem féltékenynek lenni, és minél többet megtenni szeretően édesemért hogy jól érezze magát :)
Nem volt nehéz a tanulás. Minél többet olvastam annál jobban fejlődtem. És a beszédhibám is enyhült a sok olvasástól x'D régen annyit gyakoroltam rappelni... semmi javulással. Most kereszteletlen hirnök vagyok. x))) Vagyis "érdeklödő" aki már hirdeti a Királyság jóhírét. Nem is tudtam hogy ennyire jól el lehet beszélgetni az emberekkel a hitről. Órákat egy emberrel. És mintha értelmesen... bár sok önző, makacs és ostoba gondolatokat táplálnak. Szeretnék fejlődni, hogy jó tanító lehessek. :) Ezt is elhatároztam. Minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk. És cserébe ráadásul megkapunk mindent az életbe. (sőt még egy örökéletet is:)). Kicsit azért félelmetes hogy nem sokára itt a vég. De ez csak a "gonoszok"nak rossz hír. Az ítélet. Számunkra örömhír. Megszabadítás Sátán világától. Jó, kicsit fura dolog hogy nem akarok szinte itt élni, pedig vágyok rá hogy éljek. De félek... kételkedek hogy ITT valóra tudom váltani a legszebb álmaimat. Mert kiszámíthatatlan ez a világ... -.-' :@@ Nah és eszembejutott vmi x') az hogy az Újvilágban találkozhatok mamámmal :))) aki szintén kutyabolond volt x'). :'( Hiányzik. Félek mert nem tudom hogy Isten mennyire tart engem odavalónak. De ez is csak rajtam múlik. Lehetnék Tanúi is ( = teljesen átadva magam Istennek). Bár az sem egy biztosítás. Bár én nem a saját (önző?) jólétemért csinálom (mint mások?:D csak természetes hogy örökké akarnak élni nah... xP). De hát sokan akarnak jót, de nem értékelik semennyire és csak később veszík észre hogy úgy mennyire jó lett volna... ez van. Ez már nem az én hibám. :/ Én megteszem amit lehet, ezzel tiszta a kezem. Megpróbálom megtenni...
Rajtam múlik...
Haggyá békén :DDD nevess ki. de utána nézz magadba.
u.i.: magamnak -> ez egy üzenet a múltból xDDD legyél tökösgyerek :DD váltsd valóra az álmaidat! meg kell tenned >_<" légy bátor, higgy és remélj. :) Szeresd úgy Timit ahogy eddig =) Örökké.
|
