TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Múzeum

-Helyszín: Budapest-

Megérkeztünk az osztállyal a kirándulásunk helyszínére, de hála Aranka néni csodálatos szervezőképességének, a legszarabb szálloda egyikében kaptunk csak helyet. 3 emeletes volt, de a vakolat kicsit omladozott róla. Leraktuk a cuccainkat. Volt egy szoba a fiúknak, és egy a lányoknak egymással szemben, de ez most lényegtelen. A kirándulásunk célja az volt, hogy megnézzük a fáraók kiállítását egy múzeumban, a külvárosban, nem messze a hoteltől. De oda is csak estére tudunk bemenni (hála Aranka néninek), ezért a napot azzal töltöttük, hogy kipakoltunk és néztük az omladozó falat. Meg beszéltünk róla, hogy láthatjuk-e a fáraó belső szerveit, amiket kis valamikben tárolnak.

-18:00-
Elérkezett az idő, hogy elinduljunk a múzeumba. Mindenki ment az osztályból.
Nem részletezném, hogy miket nézelődtünk a múzeumban, hiszen ez senkit sem érdekel, még engem sem.
A lényeg az, hogy szólt a bemondó a múzeumban, hogy zárnak befele. Én, Ati, Andris, Viktor, Gergő, Hegedűs, Ádám, Ricsi és Kovács (tehát nem olyan sokan...XD)azonban ellógtunk, hogy nézelődjünk még egy kicsit. Gondoltuk, ez még belefér az időbe. A többiek viszont elmentek, és Aranka megbízta Armandot és Dávidot, hogy szedjenek össze minket és hozzanak vissza a hotelbe. A többiekkel elment Aranka. Armand és Dávid furcsállta, hogy nincs már egy dolgozó sem a múzeumban. Mivel a kulcs nálluk volt (hogyha elmennek be tudják zárni) kitalálták, hogy szórakoznak egy jót velünk. Kimentek a múzeumból, és kulcsra zárták a kemény üvegajtót (amin mellesleg nem hallatszott át a hang), és közben jót röhögtek.
A kivilágítás valami miatt nem szűnt meg, ezért kicsit elkalandoztunk, és elfelejtettük hogy már menni kéne. Mikor eszünkbe jutott, rohantunk a kijárat felé mint az őrültek. Az ajtó átlátszó volt, és láttuk hogy kint 1-2 villanyoszlop megvilágítja a füves területet. (a múzeum előtt egy út volt egyenesen, amúgy sok fa volt és fű, az úton lehetett eljutni a legközelebbi házakig). Ricsi nagyon megörült annak, hogy látja a kijáratot, azt viszont nem látta, hogy egy üvegajtó áll az útjában, így teljes erőből nekirohant, majd hanyatt esett. Megálltunk, és felsegítettük Ricsit. Ekkor előjött az üvegajtó túloldalán Dávid és Armand röhögve, meg mutogattak ránk mint akik meg vannak hülyülve. Odamentünk az ajtóhoz és mondtuk hogy ez nem vicces. Dávid forgatta az egyik ujján a kulcsot, hogy idegesítsen minket. Armand röhögött, hogy még a nyála is kifolyt, de nem hallották hogy anyázunk nekik, mert az ajtó szigetelte a hangunkat. Hirtelen Dávid ujjáról lecsúszott a kulcs, és a mögötte pár méterre lévő bokorban landolt, ami mellett volt egy világító villanyoszlop. Ezen még nagyobbat röhögtek. Aztán Dávid mondta Armandnak, hogy menjen és keresse meg a kulcsot, nehogy lebassza őket Aranka néni. Armand hátra is ment a bokorhoz, addig Dávid pofákat vágott nekünk, Gergő meg viszonozta és partnere volt a játékban. Armand derékig belehajolt a bokorba, és kereste a kulcsot. Hirtelen megláttunk páran egy elsuhanó árnyat a villanyoszlop fényében. Gergő tovább vágta a pofákat, de én meg Ádám már figyelmesen néztünk Armand felé. Mondtul a többieknek is, hogy láttunk ott valamit. Egyszer csak Ati ijedten ütögette meg Viktor vállát, és ezt kérdezte: "Az ott ki?" (mindezt remegő hangon) Viktor odanézett, és egy mumifikált alakot láttunk vöröslő szemmel Armand mellett. Az egyik kezét maga előtt tartotta, és amint megláttuk, beledöfte az éles karmait Armand hátába. Hangot nem hallottunk (még mindig szigetel az ajtó), de úgy látszik hogy Dávid se. Armand teste eltűnt a bokorban a döfés után, azonnal meghalt. Aztán már nem láttuk sehol a múmiát. -Na mi van, már nem is tetszik annyira a játék?-kérdezte mit sem sejtve nevetve Dávid. Aztán újra feltűnt valahogy mögötte a múmia. Ricsi alig állt fel, már el is ájult. Dávid ezen röhögőgörcsöt kapott, mi meg már őrjöngve próbáltuk tudtára adni, hogy vigyázzon. Mutogattunk mögé és torkunk szagadtából ordibáltunk, már aki tudott, mert többen nem bírtunk a félelemtől megszólalni. Dávid ezt már nem nagyon értette, mit akarunk. Hátrafordult, és szembetalálta magát a múmiával. Magasabb volt nálla. Belenézett a vöröslő szemébe, és a következő pillanatban már a múmia egy karomcsapással felkente az üvegajtóra őt is, és a vérét is. Hátraléptünk mindannyian, és seggre estünk páran. A múmia már nem volt ott, Dávid hullája pedig lecsúszott a földre az üvegajtón.

Annyi erőnk volt, hogy egy "basszameg"-gel tudtunk reagálni a történtekre. Büdös volt, és a szag irányába néztünk. Ádám gatyájának a hátsó részén barna folt volt. Közölte velünk, hogy befosott. De valahogy nem volt kedvünk ezen röhögni, mert mi is befosás határán álltunk. -Nyugodjatok meg! Itt bent biztonságban vagyunk!-mondta Gergő. Ám alig hagyta el a retkes fejét ez a mondat, máris zajokat hallottunk a tetőről. Andrisnak meg nekem fantáziadús agya van, ezért rögtön gondoltuk hogy az a múmia lesz. -Csak madarak..-próbált ismét nyugtatni minket Gergő. Ekkor egy mély modern épület biztonsági rendszerének ahangjához hasonló hang söpört végig a múzeumon. (Nem tudom leírni hogy milyen az a hang xD) Nem tudtuk mi volt ez. Aztán hallottunk mindenfelől mocorgásokat, amik a csövek felől jöttek (a nagy csövek a plafon mentén mentek). Mindenki nézett mindenfele, végül Ati felnézett. A fejünk fölött is volt egy nagy cső, és meglepetésére a múmia tekintetével találkozott össze. A múmia egy szellőzőnyílás fedelét vette le, így tekintett le ránk. Ati felordított, és előre rohant, mi is észrevettük a múmiát, és rohantunk Ati után, de Kovács ott maradt az ájult Ricsi mellett, és próbálta a vállára venni. A zombi leugrott a csőből, és Kovácsék mellé érkezett, majd egy ütéssel visszakézből elsodorta Kovácsot, aki a szemben lévő falnak csapódott. Mi a folyosó végén, egy kanyarban megálltunk, és néztük mi történik. A múmia ügyet sem vetett egyelőre ránk, hanem kinyitotta a száját, amiben éles, vékonyra csiszolt fogak voltak. Egy picit látni lehetett a szája szélén a bőrt, ami már fekete hamu színű volt. A szájából kifolyt a nyál, és morgó hangot adott ki a múmia. Hegedűs sírva mondta, hogy ezt nem bírja tovább, és elrohant a folyosón. Rohant, és rohant, egyre távolodott tőlünk, amikor valami érzékelőn átment. Hirtelen a falbóé, Hegedűs jobb oldalán, egy nyílvessző lövődött ki, és Hegedűs nem tudott reagálni rá. A nyílvessző a jobb vállán eltalálta, és átlyukasztotta. Fordulásból elesett. A jobb kezét nem bírta mozdítani, mert akkor fájt volna a válla. A bal kezével viszont fogta a sebet, és a testében maradt nyílvesszőt. A múmia komótosan leguggolt Ricsi mellé, miközben olyan pofákat vágott a szájával, mint mikor egy ragadozó készül megenni a zsákmányát. Szép lassan maga mellé emelte fel a két kezét, amin láttuk messziről is a hosszú körmöket, amiket a hosszú évek során növesztett. Hirtelen lecsapott mindkét kezével, felnyársalva így Ricsit. Kiszakította a belső szerveit, majd lehajolt, és bedugta a kiszakított testbe a fejét, és elkezdte majszolni Ricsit. Itt volt a mi tűréshatárunk, és megfordultunk abba az irányba, ahova Hegedűs futott. Megláttuk hogy alig 15 méterre fekszik a földön, egy nyílvesszővel a vállában. Odarohantunk hozzá. amar feltűnt, hogy hiányzik egy téglányi rész a falból. Hegedűs kinyögte, miközben vért köpött, hogy a nyílvessző váratlanul előjött a falból. Összeállt a kép a fejünkben: a hang, amit hallottunk, valami féle védelmi rendszer aktiválása volt. Kizárásos alapon a múmia indította be, ennek az áldozata volt Hegedűs. -Akkor máshol is lehetnek csapdák!-mondta Ati. Ekkor meghallottuk Kovács kiáltásait, és futó lépteket. Hátrafordultunk, és amerről jöttünk, ott feltűnt Kovács a kanyarban ordítozva. De oldalról fantasztikus gyorsasággal rávetődött a múmia, és saját testi erejével ellökte Kovácsot, és nekiestek a falnak. Felálltunk, és szó nélkül rohantunk tovább, de Gergő megfogta Hegedűst, és húzta. Kovács az ütés kövtkeztében elájult. Őrá is az a sors várt, mint Ricsire. A múmia széttépte, és pár harapásnyit falatozott a belső szerveiből, aztán otthagyta a tetemet, és kajára éhesen jött felénk.
Hegedűs vérnyomot húzott maga után, és tudtuk hogy a múmia így tudja követni merre megyünk. Kieszeltünk egy vakmerő tervet; mivel nem volt más választásunk.
A múmiát egy kiállítóterembe vezették a nyomok. Itt mindenféle váza volt, és szobrok. A vérnyom egyenesen egy váza tartója mögé vezetett. A múmia körültekintett, de nem látott semmit. Ment a nyom után. Mikor befordult a vázát tartó 1m x 1m-es kis valaminél (ennek se tom mi a neve xD), akkor meglátta Hegedűst a falnak támasztva, és hogy ott van mellette Ati meg én. Ati nem bírt megszólalni, a múmia meg lépett egyet felénk. -MOST!!!-kiáltottam, és Gergő a múmia háta mögött megjelent, és egy vázával fejbevágta. A váza darabokra tört a múmia fején, és az oldalra dőlt. Pár másodpercig mozdulatlanul álltunk, aztán egyre jobban megnyugodtunk. A többiek is odajöttek, és még egy kicsit nézték a fekvő múmiát. -Ugye, ...?-kérdezte Andris, és Gergő mondta, hogy "Biztos, ekkora ütést nem viselhetett el." Midnenki odafordult Hegedűshöz, aki már nem bírt beszélni se, és ömlött a vér a szájából. -Valamit csinálni kell!-mondta Ádám, miközben még bűzlött a fostól. Gergő meg Ati megfogták a nyílvesszőt, és elszámoltak hárig, majd letörték a két végét (Gergő azt a végét, ami a vállából, Ati meg azt, ami a hátából jött ki) Hegedűs összeszorított fejjel tűrte mindezt. Odaadtam a pulóverem, hogy bekötözzék a sebét. Hegedűs kinyitotta a szemét e közben, és nyagra meresztette. Ez egy ideig fel se tűnt nekünk, aztán végre Viktor észrevette, hogy ugyan mit bámulhat így Hegedűs, csak ugye nem bírja elmondani mer szó helyett vér jön ki a szájából. Viktor tehát maga mögé nézett, és nem feküdt ott a múmia, ahol az előbb még ott volt, csak a váza darabjai voltak ott. Vagy 5 mp-ig hallgatott, aztán kérdezte akadozó hangon, hogy "hol van a múmia?" -VIGYÁZZATOK!-ordította rögtön ekkor Andris, és arra néztünk, amerra ő. Ott állt a múmia, mellette a falból egy nyílvessző jött elő, és felénk tartott. Andris lehajolt, mert hamarabb vette észre, de ez Gergőnek nem sikerült. A nyílvessző átlőtte a nyakát, és Gergő rádőlt Hegedűs ölére holtan. Hegedűs merev tekintettel bámulta Gergőt, és így maradt. Hegedűs is meghalt. A múmia egy hullára egyáltaán nem jellemző gyorsasággal elkezdett futni felénk, és mindenki rohant amerre látott. Andris oldalragurult, egy váza tartója mögé, vele ment Viktor, és futottak tovább. Én, Ati és Ádám pedig egy másik irányba rohantunk, ahol rögtön volt egy kanyar, és futottunk tovább egyenesen. A múmia megállt Hegedűsék mellett, és gondolta, hogy majd visszajön, csak előbb elkap minket (xD) Meglátta ahogy Viktor bekanyarodik Andris után az egyik folyosón, így hát feléjük vette az irányt.
Mi közben egy másik út végénél voltunk, és készültünk bekanyarodni. Én futottam legelől, Ati mögöttem és Ádám leghátul. Egy nyílvessző azonban váratlanul előjött oldalról, de nagy reflexszel hátradőltem mátrixban, és elment előttem a nyalvessző. Ati, hogy nehogy belémbotoljon, oldalra ugrott, de felbukott, és nekirepült a folyosó végi falnak, ami 180°-ot fordult, így eltűnt a látoterünkből, és egy teljesen más helyre került.

Andris már bekanyarodott egy másik folyosóra, és Viktornak is már csak 2-3 méter volt hátra, amikor hallott egy oylan hangot, ami a filmekből már ismerős volt neki. Aztán egy zöld lézer elszáguldott előtte, és a falnak csapódott. A lézer arról jött, amerre Andris bekanyarodott. Nem hallott Viktor hangokat. Befordult. Ott feküdt holtan Andris, és a hasánál egy nagy, véres lyuk tátongott. Úgy látszik, ő is egy csapda áldozata lett.

Közben én odamentem a falhoz, ahol Ati eltűnt. Tapogattam afalat, de semmi sem történt. Ádám is odaért lihegve, és siránkozott, hogy ő már nem bírja tovább. A két vállára tettem a kezem, és mondtam, hogy túl fogjuk élni. Ekkor egy 20 cm átmérőjű tüske csapódott a vállamba, és szögelt hozzá a falhoz, ahol Ati eltűnt. Ádám oldalra nézett, és jött a múmia arról, amerről az előbb jöttünk. Úgy látszik, a múmia tudta hogy Andrisékat biztos valami csapda utoléri, ezért inkább felénk jött. A bal kezemmel próbáltam kiszedni a tüskét a jobb vállamból, de nem ment, és egyre jobban vérzett. Nem bírtam szabadulni a faltól. Ádám hátrált. Ilyenkor ahelyett hogy a klasszikus horrorfilmekből ismert szöveget mondtam volna, ezt intéztem Ádámhoz: -Segíts már bazdmeg, ne hagyj meghalni!!!!!-Ádám azonban ebből semmit sem hallott, hanem rohant tovább. Ám a múmia amint odaért, kinyújtotta felé a kezét, és kilőtte az egyik körmét, ami Ádám bal combjába fúródott hátulról, még a kanyar előtt. Ádám orra esett. A múmia a szemembe nézett, és készülte belémdöfni a karmait (már csak 9 maradt). Mozdulatlanul állt előttem. -Dögölj meg te szemét!-mondtam neki az utolsó szavaimat. Ekkor belémdöfte a két kezét, és szétszakította a hasamat. Kiestek belőlem a belső szervek, ő pedig elkezdett falatozni belőlem. Nem vette észre, hogy Ádám mászik egyre előrébb. De végül ő is csapda áldozata lett. Majdnem ugyanúgy, mint Ati, alatta a föld egy kis négyzeten átfordult maga körül 180°-ot, így Ádámot elnyelte a föld. Az utolsó pillanatai azok voltak, hogy nem lát semmit a sötétségben, csak érzi, hogy esik lefelé. És végül egy hatalmas szögekkel teli helyre érkezik, és beleesik az 1 méter széles éles szögekbe, amik felnyársalják.
A múmia engem befejezettnek tekintett, és oldalra nézett. Ott volt Viktor, az egyik kanyarban, hót izzadtan a sok futástól. Amint egymásra néztek, Viktor visszafelé kezdett rohanni, a múmia pedig otthagyott engem.

-Valakiii! Valaki segítsen!!-kiáltozta Ati, egy fáklyával megvilágított sötét helyen. Nem bírta mozdítani a végtagjait, mert ki volt láncolva egy falra, fél méter magasságban. Egy vastag, öreg ajtó nyílását hallotta, és árnyékot látott a falon (a fáklya fényében), egy emberi alakot. -Segítsen, kérem!-mondta már halkabban. Ekkor szemtől szemben találkozott a múmiával, amint ledobja Viktor holttestét a földre. -NEEEEEEEEEEEE-ordította Ati, amint a fáklyák elaludtak...

THE END

« előző bejegyzés