Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
emlékül_
Peregnek a homokszemek, megint elmúlik egy nap,
az érzések egyre erősebben dúlnak,
az idő belülről felfal, a szívembe harap,
a könnycseppek a kopott útjukon elindulnak.
Minden éjszaka megjelenik az arcod, mely álomszép,
ez mindent megér, él a remény,
egy örök emlék, mint egy álomkép,
művészként a vászonra varázsolt festmény.
Ez emlékeztet arra,
hogy mindig harcoljak a világgal és magammal,
ne adjam fel soha a reményt a harcban,
de hiába küzdök harag ellen haraggal.
Álmokba rejtőzve, újralátom,
átölelem, ízzik a vágy,
egy elképzelt álom
színhelye az ágy.
Minden pillantot féltve őrzöm mélyén,
a sötét világban, emlékét tartom
magam elött világítva fényként,
soha, soha nem hagyom hogy elaludjon.
Az utolsó lélegzetemet is odaadnám,
letépném szívünkről a bilincset,
ha egy percre visszakapnám
a boldogságom,Téged a legdrágább kincset.
Ábrándozva azon, hogy máshogy is lehetne,
elfeledve mindenki ostoba szavát,
együtt a múlton nevetve.
együtt eltöltve, mind egyes éjszakát.
|
