Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Vetélytárs
RÉGI ÉNEM (újabb)
Több falun keresztül mentem már is mindenütt Madrákat találtam. Nem sokkal később a Madrák hivatalosan is elfoglalták az országunkat. A kezükbe kerültünk. De, én nem adtam fel. Néha úgy éreztem, hogy csak én vagyok az, aki szembe mer szállni velük. Eddig minden Madrát gond nélkül meg tudtam ölni. Nem voltak túl jó katonák, ezért sem értettem miért nem lázadoznak az emberek. Nemsokára sikerült a vágyam és hirhett lettem a Madrák korében.
Egyszer, ahogy mentem, megláttam egy újabb Madra csoportot. Arra gondoltam ezekkel is gyorsan végzek, de az utolsó elugrott előlem. Ez nem vallott a képzetlen Madra katonákra. A Madra levetette a köpenyét.
-Szia kislány –köszöntött az alak. A köpeny alatt nem egy Madra volt, hanem egy ember. Szürke haja és szeme volt, ami ijesztően csillogott és alig-alig pislogott.
-Te meg ki vagy?
-Fogalmazzunk érthetően: a halálod vagyok –és már elő is vett egy hosszú láncot, ami majdnem eltalált engem. Megint támadott. Rájöttem, hogy nincs ellene esélyem. Túl hosszú volt a lánc. A közelébe se tudtam kerülni. Tudtam, ha nem teszek valamit ez az ember tényleg a halálom lesz. A következő támadásánál kiugrottam előle és szaladni kezdtem.
-Hova futsz? Állj meg, még nem végeztem.
Áll a fene. Futottam, ahogy tudtam, de zsákutcába mentem.
-Megvagy! –nekem dobta a láncát, ami úgy körbe csavart, hogy elejtettem a kardomat. Odajött hozzám és hátulról megfogta a hajamat.
-Nincs itt senki? Elfogyott a közönség.
Ah, milyen beképzelt, kedvem lett volna azt mondani neki, hogy: Mi van, csak nézőkkel a hajlandó megölni? De, ahogy elnéztem a helyzetet, nem lett volna okos húzás. Ezért inkább befogtam a szám. A szorítása kezdett enyhülni. Lehet, hogy nem is volt hülyeség, amit gondoltam? Végül elengedett. Rögtön felpattantam, és a kardomhoz siettem, de ő megelőzött. Rálépett és nem tudtam felvenni. Az ujjával intett nekem, mintha valami rossz csínyt követtem volna el. Hátra léptem, de nem mentem el. Magam sem tudom miért.
-Te ki vagy? –kérdeztem.
-Már mondtam.
-Akkor miért nem ölsz meg?
Vett egy mély levegőt és gondolkodni kezdett. Aztán kis idő után megszólalt.
-Nem tudom.
-Akkor? Mi a neved?
-Hm, elmondom, ha leveszed a sáladat az arcodról. Nem értem miért takarod el, ha valakinek ilyen szép szeme van nem kéne titkolnia az arcát.
Jó, hogy rajtam volt a sál, mert teljesen elpirultam. Irtó dühbe gurultam, és hirtelen elfelejtkeztem, hogy itt sajnos ő parancsol.
-Add vissza a kardomat.
-Ah, persze, hogy megölj vele. Amúgy, hogy a fenébe tudod felemelni? Látszik rajtad, hogy nagyon keveset eszel.
Betelt a pohár. Már-már ordítottam vele, úgy kérleltem.
-Add már ide.
-Na, jó.
Felvette a kardot és a mögöttem lévő falnak hajította. Odaszaladtam, hogy felvegyem és mire megfordultam a fiú már nem volt ott. De a helyén találtam egy cetlit:
Nem szabadulsz tőlem. Kosi Irai
Lökött. De vigyáznom kell magamra.
|
