Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Madra király
RÉGI ÉNEM (újabb)
Irasi elvitt a palotába, ahol elvezetett azokon az ismert folyosókon keresztül, a király fogadótermébe. Az ajtó előtt még megálltunk egy szóra.
-Figyelj! Bármi is van, ne nézz a szemébe. Még akkor se, ha kéri. Ha esetleg kérné, fuss, ahogy csak bírsz.
-Miért?
-Majd elmondja, ha arra kerül a sor. És nehogy feleselj vele, mert a nyakadat veszi.
-Szóval itt én leszek a kicsi.
-Hát, durván szólva igen.
Kinyitotta előttem az ajtót és beterelt, majd utánam jött. A szoba nagyon kicsi volt. Akkora se volt, mint Dansza szobája. Nagyon kevés volt a fény, itt-ott rajzolódott ki néhány alak. A fél teret egy csomó lepedő, takaró, párna, ruha textil, szőnyeg és egyéb puha anyag töltötte ki. Két oldalon egy-egy őr állt. Madrák. A lepedő és párna között pedig, egy dagadt valami feküdt, aminek volt keze meg lába és kis eséllyel még feje is, de ezeket leszámítva egyáltalán nem volt emberi. Mikor Irasi bezárta az ajtót, a lény megmozdult.
-Fenség, Toi Merodi jelen van –mondta Irasi, gusztustalanul nyájasan.
Az a valami megmozdult. Hájas testéből mintha, valami fejszerű akarna elő jönni. Hirtelen fény áradt ki a nyúlványból, ami baljósan bevilágította az egész szobát. Irasi oldalba lökött és a fülembe súgta.
-Ez a szeme.
Rögtön leszegtem a fejem.
-Toi? –a szörnyetegnek mély rekedt hangja volt. –Mit akar?
-Munkát keresek! –vágtam rá, de a szörny nem figyelt rám. Újra megismételte a kérdést.
-Mit akar?
Irasi gyorsan észbe kapott.
-Munkát keres –mondta kissé bizonytalanul, de nem értettem miért fél ettől a háj pacnitól, annyira.
-Miféle munkát?
-Velem szeretne dolgozni. Bérgyilkosként.
Legszívesebben most jól leüvöltöttem volna a fejét. Mi az, hogy vele? Legfeljebb álmában.
-Aha. Engedélyezem. Elmehet.
Irasi nagyot sóhajtott a megkönnyebbültségtől, mikor kiléptünk az ajtón.
-Ez mi volt? –kérdeztem.
-Munkát kaptál –felelte Irasi az előző állapotához képest vidáman.
-És most veled kell dolgoznom?
-Ja. Gyere. Elmegyünk a szobánkba.
-Mi? Mi? Mi? Itt fogok laki? Veled? EGY SZOBÁBAN?
-Aha. Kérlek, ne ordíts.
„Nem igaz.” Ennél jobb már nem is lehetett volna. Repdestem az örömtől. Csak úgy felvesznek a kastélyba egy undorító munkára, ráadásul egy szobában kell aludnom… ezzel.
Elindultunk a folyosón. De sehol sem láttam egyetlen ajtót sem. Lövésem sem volt arról, hogy hova megyünk. Végül Irasi megállt az egyik falnál.
-Íme a szobánk –jelentette ki, de én nem láttam semmilyen szobát.
Végül Irasi megfogta a falat megtolta, ami ajtó módjára kinyílt, és egy disznóólhoz hasonló szoba tárult fel mögötte.
-Mi ez?
-A szobád.
Ránéztem Irasira.
-Kitakaríthatom?
-Hát, ha tudod, de figyelmeztetlek, nem fog menni. Holnapra ugyan így fog kinézni.
-Ennek egyszerű módja van, nem kell szétdobálni a cuccaidat.
-Ezt ne nekem mond.
-Miért?
-Tudod, a szobában van egy igen rakoncátlan manó.
-Na persze, jó kifogás.
-Dudly! Gyere elő te álomszuszék!
A szobában mozogni kezdett egy halom fakupac és alóla, egy igen kicsi élőlény botorkált ki a szobából.
-Szia Dudly.
Irasi lehajolt él megragadta manót derekánál fogva.
-Látod ezt a lánykát itt? –a manó bólintott. –Mostantól ő is szobatárs.
A manó vigyorogni kezdett a sárga fogaival és előre láttam, hogy az elkövetkezendő hetek nem lesznek túl gondtalanok.
|
