Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
A gyenge oldalam
RÉGI ÉNEM (újjabb)
Irasi egy kis házhoz vezetett a falu szélén 10 Madra társaságában. Elképesztő vágy tört rám, hogy azonnal kinyírjam őket, de ebben a helyzetben az én oldalamon álltak.
-Azaz –mondta Irasi. –Elintézed Merodi?
-Nem! –Vágtam rá határozottan.
-Akkor te és én?
-Ne legyél ennyire félre érthető.
-Jó akkor mindannyian megyünk. Vagy… Nem, az enyém.
Irasi szemében megjelent, azaz őrült tekintet, amit az első találkozásunknál láttam benne. „Az a szem. Nem tudom elfelejteni. A vér összefut az ereimben, mikor erre gondolok.” Irasi elindult a házikó felé, mi pedig követtük. Irasi berúgta a ház ajtaját. Sikítást hallottam. Irasi gyorsan végzett. Egy perc sem telt bele, már jött ki a házból tetőtől talpig vérben. Hányingerem lett. Utoljára a lepratelepen voltam ennyire véres, de nem gondoltam volna, hogy ilyen szörnyen néztem ki. Irasi észre vette rajtam a döbbenetet.
-Akiket utálsz eleve könnyebb megölni. De, nyugi. Én ezt élvezem.
Elfogott a félelem. Úgy éreztem, hogy még soha nem rettegtem ennyire valakitől. „Hogy lehet ennyire gonosz?”
-Na menjünk haza. Mára végeztünk.
A Madra katonák megkönnyebbültem felsóhajtottak. Én még mindig „sokkos” állapotban voltam. Irasi odajött hozzám.
-Számodra még van valami.
Irasi elindult és visszanézett.
-Gyere.
A földbe gyökerezett a lábam. A fejemben tudtam, hogy okosabb lenne követni, de a szívem azt mondta: Fuss! És mivel én a szívemre hallgattam, elkezdtem az ellenkező irányba futni. De Irasi gyorsabb volt. Beugrott elém én meg egyenesen a kezébe rohantam.
-No-no. Ne fuss el. Még vár rád valaki.
A szemébe néztem. Teljesen kétségbe voltam esve. És kimondtam az első szót, amit ki tudtam ejteni.
-Nem akarom.
Irasi mosolygott. Kedvesen.
-Jó. Akkor menjünk haza. Na?
Habozva válaszoltam neki.
-Ühüm.
Irasi Megfogta a vállamat és az útra irányított. Onnantól együtt mentünk a palotáig.
Út közben nem szóltam semmit. Úgy éreztem még egy szó, és hullani kezdenek a könnyeim. „De miért is sírnék én? Több dolgot is túl éltem már, láttam, ahogy embereket ölten, láttam őrülteket. De nem az ő oldalukon harcoltam. Megőrített az a gondolat, hogy megölnek valaki, én, pedig csak nézem, ráadásul még segítek is benne. És… Irasi… egy hidegvérű gyilkos. Mostanában állandóan ezt gondolom, de mégsem gondolom ezt. Már a gondolataimat is összezavarja. Irasi, jó fej, velem mindig kedves, barát. De nem. Nem tudom őt barátomnak tekinteni, de mégis.”
A szobához érve kinyílt az ajtó, és az ágyak ugyanúgy álltak, mint mikor először láttam a szobát. Odamentem az enyémhez és beledőltem. Mára már nem akartam több gondot. Irasi odajött az ágyamhoz és elhelyezte mellette a kardot, amit út közben elhajítottam. Aztán betakart. Nagyon kedves volt.
-Kérsz valamit enni?
Megráztam a fejem.
-Oké, akkor aludj jól.
Odament az ágyához és ő is eltette magát holnapra.
|
