Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2
A történetének szerelmi részét olvashatod itt. Már ha érdekel.
"
-1450 március.
Hideg éjjel volt. Fiatal, 25 éves fejjel rótta a sötét utcákat. Elkóborolt otthonától, nem is sejtve, hogy tiltott terület határát súrolják léptei. Szőke haja akkor még alig ért válla alá, kék szemei pedig koránt sem voltak olyan komolyak, mint a jövőben lesznek. Még az éretlenség tükröződött bennük, a kalandvágy. Egy fal mellé állt és várt. Nem sokára jött is az első áldozat. Torkát kiharapta, hogy ne tudjon kiáltani, majd elfogyasztotta a vérét. Élvezte minden percét a vadászatnak. A megpillantástól kezdve a becserkészésen át a zsákmány haláláig. Ám nem vette észre, hogy túl messzire ment már. Idegen helyen nézett körbe. Hangot hallott, majd egy éles csata kiáltást. A sötétben nem látta támadója arcát a köpeny miatt. De érezte édes, finom parfümjét. Már tudta, hogy nővel van dolga. Még hozzá nem is akármilyennel: Képzett volt. Mozdulatai kecsesek és gyorsak. Egy ember számára halálosak lettek volna, de minthogy ő nem ember, csak némi sérülést szenvedve hátrált támadójától. Mikor átlépte a varázslatos határt, a támadó megállt. Vörösen izzó szemeit szinte belefúrta Lucio kék tekintetébe. Majd megfordult és eltűnt. A fiú még nézte egy ideig a helyet, ahol a nő állt, majd ő is hátra arcot vágott és elindult sietve haza.
-1450 április.
A történtek után persze sokáig büntetésben volt és nem hagyhatta el a kastélyt. Apja kioktatta, hogy a szomszédos klán területére hatolt be, akik viszont nem szeretik a konkurenciát és szerencse, hogy él. Az esze viszont még mindig az ellenséges területen járt. Még mindig érezte az édes illatot. Még mindig látta maga előtt a vöröslő szemeket. Elhatározta hogy vissza megy meg tudni ki az a nő, aki képes volt őt meghátrálásra késztetni. Esős volt az az éjjel. Villámlott, és úgy esett az eső, mintha dézsából öntötték volna. Kabátot kapott magára és elindul korábbi vadászatának helyére. Ott ismét elkapott valakit, vérét vette, majd kidobta az utcára és megbújt. Örült, mert rejtve tudott maradni, nyomát és szagát elmosta az eső. Ám igy a nőt se lehetett könnyen megérezni. Még is kitette a csalit és várt. Alig telt bele egy óra és feltűnt egy sötét árny. Az izgalomtól még fázni is elfelejtett. Hideg tekintetét az alakra szögezte, aki lassan oda sétált a hullához és szétnézve letérdelt mellé. Nem kellett érezni az illatokat, felismerte a köpenyt. Lopakodni kezdett, majd mikor beérte rövid dulakodás vette kezdetét. A fiú végül egy erős csapásával eldöntötte a küzdelmet: A lány ájultan esett össze. Az egész úgy ahogy csendben folyt le, a kiáltásokat elnyomja a villámcsapás. Letérdelt mellé, és figyelte egy darabig, majd lehúzta a lány arcát rejtő csuklyát. Szinte a lélegzete is elállt a szépségétől. Ezüst haja lágyan omlott a földre, vörös ajkait kiemelte hófehér bőre. Nem tudta, hogy mit tegyen. Csak térdelt mellette percekig, elmélyülve figyelve a tüneményt. Csak akkor zökkent ki gondolataiból, mikor a lány kinyitotta vörös szemeit és kába tekintettel nézett fel rá. Magában elcsodálkozott, hogy hogy nem ölte meg. Egy ideig nézték egymást, majd a távolban fáklyák fénye látszott és kiáltások. A lányt keresték. A fiú egy utolsó pillantást vetett a gyönyörű arcra, majd már el is tűnt a sötétben.
Alig párnap telt el, de megint úgy érezte, hogy megőrül. Most már nem csak a szemeket látta maga előtt, hanem a lány egész arcát. Meg őrjítette az érzés, melyről azt sem tudta valójában hogy mi lehet. Sejtései voltak, de nem merte bevallani magának. Nem bírta ki. Másnap éjjel újra elment a két klán területének határára. Mintha gondolatban olvasott volna, a lány is ott volt. Mikor meglátták egymást, percekig csak szemeztek, majd végül a fiú megtörve a csendet bemutatkozott.
Hónapok teltek, és ők egyre közelebb kerültek egymáshoz. Először barátok, majd legjobb barátok lettek. Gondolhatnánk, hogy ez olyan, mint a Rómeó és Júlia féle szerelem. De itt szó sincs ilyesmiről. Mikor a szülők megtudták, milyen kötődés alakult ki a klán vezérek gyermeki között, béke lett a vége, sőt a végén ők erőltették azt, hogy legyenek együtt minél többet. Számukra ez csak vagyoni gyarapodás volt, de a fiataloknak több volt ennél. És ha bár eleinte barátság volt a lány miatt Lucio minél inkább próbálta elcsábítani.
-1452
Alig két év telt bele és elérték a célt. Sikerült meghódítani a lány szívét. Hónapok teltek el, fürödtek a boldogságban. Úgy tűnt, ez így marad örökre, legalább is így kívánták. Ám a sors mást szánt nekik. Még most sem tudják,miért történt, miért kellett úgy lennie. Egy seregnyi démon tört a városra, ahol a laktak. Embert, vámpírt, senkit se kíméltek. Lucio és a lány együtt menekültek ki a városból, de mindenhol démonok voltak, rövid úton csapdába ejtették őket. A fiúnak végül sikerült kiszabadulnia és elrohant segítségért. Még az nap éjjel visszatért a csapattal, de minthogy a démonok észre vették szökését, a lányon töltötték ki dühüket. Meggyalázták, majd egy súlyos követ kötöttek a lábához és levetették egy hídról. A család többi tagja végig nézte, ahogy a lány lezuhan a mélybe, majd eltűnik a vízben. Semmit se tehettek a túl erő miatt. Ezen a napon született meg a mai Lucio. Ezen a napon vált komollyá. Aki inkább burkolt, visszahúzódó életet él, semmint valakihez is ragaszkodjon családján kívül.
"
|
