Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
2009-08-04
És minden megy tovább,
Mintha 'misem történt volna!
Az árvaság vak rémület.
Büntetés a felnőtt élet.
A sorsomat most hogy vonszoljam én,
Egymagam?
Egy láthatatlan villanás
Nem vezet már kézen fogva az éj sötét
És félelmes ölén.
Most hogy nőjek fel én?
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A sorsom ellen mit tegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
És felnőtt már is hogy legyek?
Kérdezni, hogy kell, annak,
Ki sejti önmagát?
És hogy lesz szabad,
Míg a saját árnyát sosem lépi át?
A szép üveggömb összetört,
Nem véd többé gyermek álom
És száz cserép közt sebzett szívvel állsz
Tétován.
Ha rád zuhan egy zord világ,
Hogy bírnád el gyönge vállal?
Átkozódhatsz
Senki nem felel, de érzed: menni kell.
A kérdés csak az:
Az árnyékom hogy lépjem át?
A múlttól búcsút hogy vegyek?
Hogy törjek szét egy glóriát?
Miért bánt a lelkiismeret?
Hogy száll az ember,
Ha földre rántja önmagát?
És hogy lesz szabad,
Míg a saját árnyát sosem lépi át?
|
