Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Elhagyatva
Tárd ki ablakodat, nézd a nyíló virágokat a mezőn
Nem is látni eme szépség határát
Lábad alatt végre nem csak a gazözön
Érezheted a varázs illatát
Ahogy megcsillan a napfény a fűszállakon
Úgy villan be az emléked hirtelen elmémbe
Ahogy a kismadár ugrálgat a rügyező ágakon
Úgy gondolok vissza a búcsúnk rémképére.
Te elmentél, egyedül hagyva, csak azt remélni
Hogy jobb lesz egymás nélkül
De rájöttünk hogy lehetetlen lesz túlélni
Elmenekültünk egy mesevilágba végül
Tó vízén tükröződik a csillagok fénye
Bagoly huhugás töri meg magányom csendét
Könnycseppet hoz elő az együtt töltött szép idő emléke
Fentről a Hold szemléli ahogy egy fiú siratja szerelmét.
Rég volt mikor a fűben feküdve együtt álmodoztunk a jövőről
Elpirultam mikor gyémánt szemeivel rám kacsintott
Az angyalok néztek minket boldogan egy felhőről
Gondolták hogy az igaz szerelem kapui elöttünk kinyitatott
Vele az ég kék és nem ez a szürkeség
Rá gondolva sírok át minden estét
Gondolatom a múltba visszalép
Ahogy szellő simogatta bársony testét
Ahogy az őszi szélben zizegnek a falevelek
Úgy kapott bele a hirtelen szél a selymes hajába
Halkan süvítenek az angyali lehelletek
Elvarázsolt minden egyes lobogó hajszála
De ahogy a nyár is elmúlik
Az emlékeink is elfakulnak
A ránk mosolygó Nap is lassan elbújik
Az okozott sebek halálosan mélyre hatoltak.
Szertenézek a kopár földön, sehol sincs már az a mesés táj
Csak csontvázdombok és könnyek tengere vesz körül
Kerestem őt de nem találtalak sehol már
Feladtam hisz az Ő szíve már máséval örül
Mintha csak nekem fájna ennyire ez úgy hiszem
Elhagyatva érzem csak hogy mennyit jelentett Ő nekem
Többet jelentett számomra mint csupán szerelem
De remélem egyszer visszatér még hozzám és visszaadja az életem.
|
