Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Hullócsillag
Tegnap éjjel éjfél tájban feltűnt valami furcsa: az ablakon fehér fény szűrődött be. Telihold volt, és erősen világított. Megdöbbentem egy pillanatra majd kinéztem. Gyönyörű szép és teli holdat láttam. Olyan rég is néztem az eget éjjel. És beugrottak a régi emlékek... mikor órákig néztem a csillagokat és a Holdat. Hova menekültem volna? Mindent amit láttam, hallottam, éreztem az utálatos volt. Így hát kiültem éjszakánként és az ragyogó csillagokat és a rám sugárzó Holdat nézve gondolkodtam. Bár ez látvány nem vehette át azt a szörnyű érzést ami bennem volt. Mégis megnyugtatott egy csöppet. Szinte már káprázott a szemem annyit bámultam a Holdat. Egy mozgó, mosolygó lány arcát láttam. Aztán egy bohócét. =) Nagyon érdekes volt. Ha jól gondolok vissza 3 órát voltam kint és másfél órán át a nem vettem le a szemem a Holdról. Kissé furcsának hangzik ... ennyi ideig bámulni vmit? Én már nem egy tárgyként gondoltam rá, hanem egy személyre már, aki meghallgatja a gondolataimat. Igaz csak hallgatott, de ez volt benne a legjobb... hallottam a gondolataimat. És régen még hittem egy szerencse háromszög csillagképben. Lefeküdtem a fűbe mindig és pont a fejem felett volt ez a 3 csillag, összekötve egy kis háromszöget alkotva. Azt hiszem kívántam is tőlük... nem tudom hogy valóra váltak-e, vagy javult-e vagy rosszabbodott a helyzetem...
Tegnap amikor rápillantottam, csak pár másodpercre, rengeteg emlék kavarodott fel bennem. De legfőképp érzések. Hasonló érzések vannak bennem mint akkor, 2007 őszén. És mit éreztem? Kínt, fájdalmat, megvetést és utálatot. Mintha mindent rosszul csinálnék és én lennék a hibás, vagy csak egy gyönge kihasználható senkiházi. Lehet ez vagyok... Néha egy bohócnak érzem magam: sötét a nézőtér, nem látom az arcukat, de hallom hogy a szeretteim ülnek ott. Néma csend és várják h tegyek valamit ami a kedvükre van. Meg is próbálom és nagyon tetszik nekik, szeretnek, fütyülnek, tapsolnak és éjjeneznek. De mikor kifogyok a látványosságból és szeretnék átmászni én is a nézők közé, hogy olyan legyek mint ők, visszalöknek. Csúfolni, szidni és káromolni kezdenek. Utálatos szavakkal köveznek meg. És az benne a rossz hogy megállás nélkül ez folyik, nem állhatok le, mert a gyűlölet célpontja leszek. Ez van ha nem felel meg az ember a mások elvárásainak. Folyamatos lelki sérelmeket okoznak neki, ami halálos egy idő után... nem kell sok időnek eltelnie. Először megbetegszik a lelke majd elemészti a gyűlölet mérge. Úgy érzem most hogy engem is elemészt ez a méreg és épp hogy csak alig maradt valami belőlem. Legyengültem... nem hiszem hogy egy nagyobb érzelmi válságon túl jutnék már. Egyen már sikerült. De nagy ára volt. Fizikai és szellemi roncs lettem. Átváltoztam, szinte elrohadtam oO. De hát mindig csak én, én és én... mindig erről szól a nóta hogy milyen rossz nekem. Igen, pokolian érzem magam bevallom, és a kedvem? Hmm.. magasról szarok mindenre. Nem sok minden érdekelne már. Ahogy egy ismerősömet sem. Neki is hasonló gondja volt és most ... nem akarom megsérteni, nem az ő hibája belátom, de vele együtt én sem vagyok már belül érző ember. A sok fájdalom kiidegeli a szívet. És űr marad az szeretet helyett. Mi töltheti ki ezt az ürességet? Persze csak utálatot és gyűlöletet kap az ember. Nem meglepő hogy ez fog minket irányítani.
Nem tudom ... őszintén ezek a válaszaim a nagy kérdésekre. Persze vannak még céljaim és vágyaim de... de. Nagyon vékony kötélen táncolok ahhoz hogy leesek és elveszítsem őket. Pedig hidd el, nekem szükségem van rájuk... szükségem van egy barátra, egy társa, egy jó beszélgetésre, szeretetre, szerelemre... nem azért meg megható, de amikor most ezeket írom, kicsordul a könnycseppek a szememből. Lehet mert gyenge vagyok ... egy kis vicces komolytalan kisfiú idióta színű hajjal :D. Az a sok minden ami történt velem.. már hiányzik az életemből sok minden. Ezért nagyon vááágyok a boldogságra,,, Nagyon sok mindent vesztettem el: az apukámat (már lassan 1 éve nem láttam) , a barátaimat (köztük Norbit is, aki a szomszédom volt mióta megszülettem és 10 évig minden nap együtt mentünk suliba, átmentünk egymáshoz játszani, stbiek) , az állataimat (imádtam a kutyáimat és a cicáimat. persze a halálukat ami egy mészárláshoz volt hasonló, végig kellett néznem, főleg pont a kezeim közt halt állatok/barátok! fájtak nagyon.) és még sorolhatnám de fáj erről beszélni. Persze "az emberek nem értik meg a másikat, csak akk ha ők is átélték ugyanazt mint a másik... ha nem akk nem értik meg... egyszerűen nem". De hát ez van. Amit kapok, erős szimpátiát, aztán pár nap múlva el is felejtve. Nem, bennem marad. Remélem egyszer sikerül megszabadulnom tőle, de tudom hogy egyedül fog menni. :'/
Ezeket leírva kimentem hogy ismét lássam a Holdat. Nem találtam a házaktól. Keringtem mint egy bolond a sötétségben. És egyszercsak megfordulok és ott volt ő. =) Gyönyörű volt. Látszik rajta hogy az évek alatt sok mindent látott már a földről. Ő is elszenvedett pár sebet az élettől, látszik is rajta :) De mégis dicsőn világít nekem a sejtelmes tücsökhangos éjszakában. Alig voltam kint 1 perce és a Hold mellett egy hullócsillagot láttam. Alig 1 másodpercig látszódott de nagyon hosszú volt a csíkja. Talán egy jel volt talán nem. De ha igen, akkor minek a jele? Ki tudja...
|
