Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
Szorongás(Gábor műve)
Szorongás
Épp akkor léptem be a sírkert kapuján
Mikor Nóra és Ági a falnál sírván
Könnyeznek, és átkarolják egymást- s vétek,
Vétek oldozásnak- megtört ölelések.
Kiosonnak a kapun a sötét utcára
Mikor Áginak fájni kezdett a lába.
"- Jól van. Hozok kötszert! Várj meg itt!"- szól Nóra
S elindul futva, mikor üt templomóra.
Lélekszakadva, egyedül a sötétben
Nincs mellette Ági, szorong mindenképpen.
A bolt kapuján lakattal lezárt lánc
Látja ezt Nóra, és homlokán lett egy ránc...
Sírva elindul vissza a temetőhöz
Hol Ágit leülteté egy lapos kőhöz.
El is érkezik oda, hol lányát hagyta
De ott nincs senki, így lett szíve megfagyva.
"- Ági! Édes lányom! Hol bujkálsz? Merre vagy?"-
Sírja búsan Nóra, arcán könny nyomot hagy.
Leül, sír tovább, abbahagyni nem tudá
Így válik szorongó, megrémült anyává.
Szél suhog az utcán, lágy szellő, mégsem jó
Mivel Nóra könnye még el nem apadó.
Később megnyugszik, hogy megkeresse Ágit
Meghal, ha nem találja- ettől nem tágít.
Csöndet! Halk, bánatos, keserű zokogás...
Hallja ezt Nóra, szíve merő aggódás.
De meglátja Ágit útszélen...vagy az más?
Nóra kideríti, hogy legyen megnyugvás.
Ági fekszik ott, keze, lába jéghideg
Nóra halántékán félőn ver egy ideg.
Felülteti lányát, arcát megsimítja
"- Ágim, térj magadhoz..."- félénken ezt sírja.
_________________________________________
köszönjök Gábor, ügyes rimes vagy!
|
