Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
3.fejezet:Büntetés
-Mit képzelsz? Én meg apád halálra izgultuk magunkat!
-Merre van apa? Én semmerre sem látom!
-Nellyne kezd megint! El kellett mennie, munkája akadt.
-Akkor nem is izgult értem!
-Mi történt a lábaddal?
-Semmi-fogtam magam és „gyorsan” bementem a szobámba.
Most először néztem meg a térdem. Nem is látszott semmi, de még mindig nagyon fájt. Nagy nehezen talpra álltam és elbotorkáltam az éjjeliszekrényhez.Elkezdtem kotorászni egy fájdalomcsillapítóért.
-Mit csináltál már megint?
Húúúú, látszik apa mennyire izgult értem.
-Semmit.
-Jaj, Nelly! Nem szeretem ezt mondani, de meg kell., hogy büntesselek. Nincs kompi,telefon és suli után rögtön hazajössz.
Ahhoz képest, hogy nem szeret dirigálni elég jól megy neki.
-Jó.
Most mit mondjak még? Hogy nem ér? Minek? Ugyis anyunak ad igazat. Azt senki sem érdekli, hogy velem mi van. Szerencsére apu két fejcsóválás között elhagyta a szobát.
Megittam a fájdalomcsillapítót és nekiültem házit csinálni. De az anyag sehogy se ment a fejembe. Azon járt az eszem, hogy kb mennyi idős leszek mire elengeddnek. Mert még a múltkor kaptam 3 hetet ez meg csak egy „kis” ráadás. Amolyan megbüntetlek, mert nincs jobb dolgom stósz. Piszokság. Hanyadika van ma? November 1. Szombaton lesz a szülinapom. Nyilván nem is tarthatom majd...
Ledőltem az ágyra és behunytam a szemem. Kezd elmúlni a fájdalom.
-Crkkop,crkop...
-Mi?! Hány óra van?- Kicsit elaludtam.
-Crkop,crkop...
Valamilyen madár már megint nekiszállt az ablaknak... A madarakat vonzza az én ablakom.
-Mennyetek már el!- Kiálltottam el mgam a nyitott ablakon.
-Héé, kiscsaj ne csináld már!
-Ja csak te vagy-mondtam unott hangon.
-Gyere már le. Hogy van a térded?
-Nem megyek. Honnan tudod, hogy mi van a térdemmel?
-Én kísértelek haza, te kis butus.
-Nem vagyok buta.
-Na gyere már le.
-Nem mehetek, mert szobafogságban vagyok.
-Na jó, akkor maj talizunk.
Túl gyorsan feladta, de fáradt voltam ahhoz, hogy ezen mélázzak.
|
