Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
10.fejezet:Rossz hír
-Nelly! Kelj már fel!
-Még korán van, anyu.
-Egyáltalán nincs korán. Mindjárt 10 óra.
-Ok, akkor kelek is.
Nagynehezen rászedtem magam a mai nap kezdetére. Habár inkább maradtam volna a tegnapi napnál. Megkerestem a benti papucsomat, összeszedtem a ruháimat és felöltöztem, aztán elmentem fogat mosni.
Az embernek nagy haszon a fogmosás és itt nem a fogak egészségére gondolok. Gondolkodhat egy csomó dolgon.Pl. tegnap anyuék hogy rám hozták a frászt, miközben csak meg akartak lepni. Kiderült, hogy anyu ismeri Dilant és amire a kocsiban jöttem rá: Anyu nem tudja, hogy én meg Dilan együtt vagyunk. Mármint remélem, hogy együtt vagyunk.
-Nell, drágám gyere le! Beszélnünk kell veled!
Ó, most meg mit tettem?
-Megyek már!
Lassan húztam magam és minden egyes lépcsőfok között háromig számoltam. Gondoltam hátha majd valamit hallani fogok. Nos ez az állításom igaz is lett.
-Toni, ezt el kell mondanunk neki!
-Na de pont a szülinapján?! Hisz olyan boldog... Minek rontsuk el? Mondjuk egy hét múlva? Addigra úgyis szabad lesz a lakás.
Hm, veszünk új házat? Minek hisz ez is elég nagy....
-Nem Ton, ezt tudnia kell, te pedig mi előbb el kell, hogy tünj innen.
Mi? Mi a francról beszélnek ezek???
-Na de An, úgy volt, hogy addig maradok amig meg nem lesz a lakás.
-Ahogy mondod! Úgy volt. Múlt idő. Azt szeretném ha még ma elmennél. Nell ha nem jössz le most rögtön,akkor, akkor nem teszek jót magamért.
Anyu tényleg kikészült és még azt sem tudom mitől, de ha apu miatt szétrugom a seggét.
-Megyek.
-Nell beszélnünk kell veled.
-Igen kincsem, apáddal úgy döntöttünk, hogy elválunk.
-Jó-per pillanatban lefagytam, így semmi más nem jutott eszembe.-Apu miatt? Vagy anyu?
-Mindkettőnk miatt, már egy ideje külön vagyunk, de most találtam helyet ahova költözhetnénk.
-Nem! Én ebben a házban nem maradok!-üvöltöttem és egy csepp legördült az arcomon.-Szép kis szülinapi ajándék, mit mondjak?
Gyorsan felmentem elvedtem a motyóm a mobilommal együtt és elrohantam.
Végig abban biztam, hogy majd Dilan megvigasztal. Legalább tíz sms-t irtam neki.
Gyere ide! Szükségem van MOST RÁD!
Szerencsére ott is volt.
-Nell beszélnem kell veled.Nell mi történt miért sírsz?
-Semmi! Mondd csak-gondoltam ennél rosszabb már ugysem lehet.Tévedtem.
-Nell, el kell, hogy mondjak valamit. Szóval, izé. Szakítanunk kell.
-Egy másik lány miatt?-higgadt voltam, talán túl higgadt.
-Nem, vagyis majdnem.
-Jó-mondtam ma már másodszorra bedugtam a fülembe az mp3-t lehajtottam a fejem és biztam.
Bíztam abban, hogy ez egy álom, bíztam abban, hogy ez egy szürkület ami majd elmúlik és itthagy nyomot sem hagyva maga után.
És hirtelen ez az ének hangzott fel:
-Az első és az utolsó lépés neked fáj és ez engem is bán, szívünkben ott lapul az érzés soha semmi nem lesz ugyanúgy már...
-"A fene egye meg"-gondoltam magamban és jó messzire eldobtam a kis magnót.
-Nell jó vagy?
-Nem, nem vagyok jól és ne szólits soha többé Nell-nek!
-Mi a baj?
-Azonkivül, hogy hülyét csináltok belőle, hogy semmibe vesztek? Semmi!-ordítottam és elkezdtem szaladni. Azt sem néztem merre megyek.
Haza sem mehetek, vissza se, akkor meg hova a francba mennyek?
-Nell,Nelly! Várj már!-Dilan szaladt utánnam, de én már messze jártam.
És rájöttem, ez a világ üres és itt én is egy nagy üresség vagyok, a szürkület nem fog eltünni s nyomot is hagy majd maga után. S akkor jöttem rá arra is, hogy ebben az életben senki sem törődik mással csak magával. És még valami: Lehet, hogy az élet fájdalmas, s lehet, hogy ezért választjuk sokszor a halált, most én is így döntöttem.
Talán az majd segít mindenkit észhez tériteni, de hány halál eset kell ahhoz, hogy az ember magába szálljon? 10?20? Esetleg 1000? Eldöntöttem én is segítője leszek ennek az úgymond akciónak.
-Ne! Nelly ne tedd!
U.i: Bocs a késésért! Komikat!
|
