Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
11.fejezet: A lányom

Ui: Mától kezdve csak és kizárólag Nelly lányáról lesz szó. Rövid történet mi történt Nelly-vel: Miután nem sikerült leugrania, hála egy arra közlekedő biciklistának elkötöztek annyával egy másik sokkal kisebb lakásba. Miután befejezte a középiskolát teherbe esett, de az apuka nem vállalta. Anyjától segítséget nem kapott. Munkát keresett és elköltözött otthonról. A kis Rosi ma már 15 éves, bátyjával (Jake) és mostohaapjával boldogan élnek Susentvilley-ban.

-Rosi, drágám el fogsz késni a suliból- kiáltotta anyu a szokásos már-megint-el fog aludni- ez a gyerek hangjával.
-Még csak 10 perc-szóltam le.
Épp megigazítottam a párnám mikor imádott bratyóm benyitott az én kis magánszférámba. Leült a fotelomba és dumálni kezdett. Mindig ezt csinálja. Szerintem anyu fizet neki, hogy engem cseszegessen.
-Rosi, ma én viszlek. Ja és ugye tanultál?-blablabla...
Én meg persze mivel az idegeimre megy nekidobok egy párnát és megfordulok.
-Na jó! Anyu nem sikerült!-kiált le Jake anyunak és kimegy a szobámból.
Ekkor én felkelek, fáradtan előszedek valami ruhát bevonulok a fürdőbe és elkezdem bámulni magam a tükörbe. Egyáltalán nem hasonlítok anyura. Anyunak hosszú gesztenyebarna haja és szeme van. Nekem szőke göndör vállig érő haj és kék szem. Szemüveget is hordok amiben annyi előny van, hogy a nagy kerek szemeim sokkal kisebbnek tűnnek. Anyu magas én pedig mondhatni a legalacsonyabb vagyok, na jó ez túlzás, de akkor sem vagyok magas. Anyunak már 13 évesen volt mobilja nekem még az sincs.
Miután minden érvem elfogy fogat mosok, felöltözöm kis sminket dobok fel és sietek enni.
-Jó reggelt Ros! Van egy jó és egy rossz hírem. Melyikkel kezdjem?
-Mindegy anyu. Apu merre van?-tudom most mindenki nagyot néz, hogy mi van? De hát úgy volt, hogy... Már a mostohaapámat sem hivhatom apunak?
-Dolgozik. A rossz hír: ha nem indultok 20 percen belül el fogtok késni. A jó... A jó pedig az, hogy elköltözünk...
-Oh-csak ennyit nyögtem, már hozzászoktam az örökös költözéshez kiskoromban 5 évig mindig máshol éltünk.-Hova?
-Portland-be- ezt haláli nyugalommal állította.
-Anyu! De hát Dilan is ott él-tudtam, hogy ez fáj neki a legjobban, de én abba a városba be nem teszem a lábam, úgy hallottam, hogy annak a Di-nek egy annyi idős fia van mint én. Hát,hogy fogom ezt túlélni? No és mi van ha megtámad és nem tudom majd magam megvédeni? Erre senki sem gondol?
-Tudom drágám, de az már régen volt és túl fogod élni, ha egy osztályba kerülnétek amit kétlek. No siess, mert el fogsz késni!
-Jó, szia anyu!
Hát elbúcsúzni nem lesz kitől, mert itt mindenki olyan plazacica féle volt. Kivéve Julie-t ő tőle muszáj lesz. De ez akkor sem ér, Jake-nek nem is kell majd ilyen problémáktól szenvednie.
-Milyen szótlan vagy ma reggel, minden rendben?
-Persze, csak elgondolkodtam. Mondd te hallottál a költözésről?
-Igen, én mondjuk örülök neki, mert ez a város eléggé fura hely...Na és te?
-Én nem igazán, emlékszel mesélt anyu neked meg nekem egy Dilan fickóról?
-Ja,miért?
-Ő is ott él és van egy fia aki annyi idős mint én.
-Ne félj nem fogom engedni, hogy bántson-mondta és megpuszilt.
Juliean már várt és nagy örömmel fogadott. Oó ezt nehéz lesz elmondani, gondoltam.
-Szia Ju! El fogunk költözni Portlandbe-hadartam és figyeltem a reakcióját. Egyáltalán nem erre számítottam. Átölelt és valamit gügyögött a fülembe aztán bementünk órára.
-Mikor költöztök?
-Nem tom, anyu csak ma szólt.







TeveClub a facebookon

© Napfolt Kft. - Médiaajánlat

 

TeveClub a facebookon
© Napfolt Kft. - Médiaajánlat