TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Nyers Erő

-Raktárépület-

Beszélgetés hallatszik:
-Itt a pénz, most mutassátok az anyagot!
-Tessék. Napi 3 alkalommal adjátok be magatoknak, és garantáltan ti lesztek a legerősebbek.

-1 héttel később, Tesi óra-
Visszaváltózunk a nagyteremben. Én, Andris, Ati és Viktor egy csapatba kerültünk, a másik csapatban ott volt Zoli meg Dávid.
Elkezdődött a játék. Két labda került hozzánk, kettő az ellenfélhez. Zoli megfogott egy labdát, és máris dobott. Rékát fejbe találta, hátraesett három métert, a szemüvege eltört, és sírt. Rebeka és Yvette letámogatta a pályáról. Gergő a felezővonalig elfutott, és Dávid felé dobott, akinél volt egy labda. Egy kézzel kivédte a saját labdájával Gergő dobását. Gergő futott hátrafelé, Dávid dobta is a labdáját. Hasba találta, és Gergő 2 méter repülés után a földre esett, és ott fetrengett a fájdalomtól. Máris jöttem én, és dobtam Dávidot, de egy kézzel elkapta a labdát, és visszadobta rám. Lendületben voltam, és sikerült elugranom, nekiestem a padnak a bordásfal előtt, a labda meg nekivágódott az egyik bordának, és eltört a fa. Gräff és Nedda támadott a két labdával, velük szemben Zoli. Egyszerre célozták, ő a levegőbe ugrott, és kikerülte mindkettőt, majd hozzávágta Neddához a labdát, akiről átpattant Gräffre. Mindketten kifeküdtek, és nem bírtak felállni. Ati előlépett, és közelről megdobta Zolit, aki a fehér vonalon állt. Eltalálta, de visszapattant róla a labda, és fejbetalálta. Ati hátralépett, és majdnem hanyatt esett, de kitartott, és visszanézett. Jött Armand dobása, ami harmat gyenge volt, és kikerülte. Aztán egy süvítő labdát látott, amit Dávid eresztett meg, és eltalálta. Hátrarepült és a szőnyegbe ütközött, aztán letérdelt. Odafutottam a labdához. Zolinál is volt egy, és nállam is. Egymás felé rohantunk, és eldobtuk mindketten. Félúton köztünk összecsapott a két labda, és Zolié előrenyomult, erősebbet dobott mint én. Mindkét labda felém jött, én nem bírtam őket kikerülni, és már a földön is voltam. Viktor egy labdát megtartott magának, és egyet átpasszolt Andrisnak. Egy labda volt a túloldalon Nórinál. Ádám, Andris és Viktor dobtak. Kettő labdát elkapott Dávid és Zoli (már visszajött), Andris kiütötte Nórit. A két labdával máris eltalálták Andrist, Viktor próbált elugrani, de amerre ugrott, arra csavarodott Zoli labdája, így ő is a földre került. Gergő visszajött, de rosszkor. Viktorról visszapattant egy labda Dávidhoz, aki azonnal megdobta Gergőt. A levegőbe emelkedett, majd nagyot esett. Ádám rohant a labdához, de Adrienn kidobta őt. Egyedül Kovács meg Ricsi maradt bent nállunk, a túloldalon mindenki. Ricsi próbálkozott egy gyenge dobással, de Zoli elkapta. Mind a négy labda Zolinál meg Dávidnál volt. Odamentek a felező vonalhoz, Ricsiékkel szembe. Ők tétován álltak, nem tudtak hova menni. Máris eldobták a labdát Dávidék, ami egy szempillantás alatt előttük volt, és Ricsiék a földre estek. 2 perc alatt vége lett a játéknak. Sziszi néni most jött vissza a Tanáriból, és körülnézett. Mindenki a földön fetrengett, Zolit meg Dávidot ünnepelték a csapattagjaik.

Az öltözőben mindenkin sok véraláfutás volt, akik velünk voltak. Zoli meg Dávid egy szót sem szólt. Teli voltak erekkel, amikor levették a pólóikat, és többszörösen izmosak voltak. Az erek lassan összehúzódtak, de még láthatóak maradtak.
Felsántikáltunk a terembe, és kezdődött a következő óra. Az óra első pár pecében észevettem, hogy Zoli izzad mint egy ló. Aztán Ati súgta, hogy nézzek Dávidra. Ő is izzadt szintén, és fújt a pólójába, hogy hűtse magát. Ez így volt az óra végéig, és ahogy kicsöngettek, ők kimentek a teremből.
- Láttad Zolit? -kérdeztem Atitól.
- Ja. Lehet rákosak Dáviddal. -válaszolta.
A következő óráról lekéstek mindketten, kb. 2 perccel később értek vissza. Elnézést kértek, és folyt tovább az óra.

-Két nap múlva-
A tízórais szünetben Dávid és Zoli felállt két padra, félmeztelenre vetkőztek, és mutogatták az izmaikat, amik egy felnőtt gyurmaemberhez hasonlóak voltak. A lányok gyönyörködtek bennük gondolkodás nélkül, és Boldi is. Mi, az értelmesebb réteg azonban gyanút fogtunk, és nem értettük ezt az egészet.
Még aznap Boldi elment pisálni, és visszafelé jövet látta Zolit meg Dávidot lemenni a lépcsőn, közben gondosan körülnéztek. Boldi úgy döntött, követi őket. Lementek a nagyteremhez közeli fiú WC-be, és becsukták az ajtót. Boldi odalopakodott, és a kulcslyukon leskelődött.
- Ideje beadni az erőnövelőt! -hallatszott Dávid mondata. Az látszott a lyukon, hogy egy injekciós tűt beleszúrnak a karjukba. A tűben zöld folyadék volt. Boldi nem hitt a szemének, és nem bírt uralkodni magán: benyitott. Zoliék megijedtek, de megnyugodtak, amikor Boldi is kért a szerből.
- Légyszi, légyszi nekem is adjatok!
- Nem lehet!-mondta Dávid.
- Hát jó. Akkor kénytelen leszek beköpni titeket az igazgatónak. -és el akart menni Boldi, de Zoli megfogta a kezét.
- Rendben. -suttogta- megkapod a szert. -Boldi behajtotta a WC ajtót. Zoli a hátsó zsebéből elővett egy másik tűt, amiben világoskék folyadék volt, és átnyújtotta Boldinak, egy kis zárt üvegcsével, amiben ugyanolyan színű folyadék volt.
- Minden este adj be magadnak egy tűnyivel. -mondta Dávid.
- De ez mért kék? -kérdezte Boldi. Egy másodpercre elbizonytalanodtak, de aztán Dávid kihúzta magát a csávából, és azt mondta, hogy mindenkinek más. Boldi megköszönte, és zsebre rakta a szert.
- Aztán egy szót se! -mondta Zoli, miuán a terem felé vették az irányt.

-Este-
Boldi lezuhanyozott, és pizsomában bement a szobájába. Mielőtt becsukta az ajtót, körültekintett. Senki nem volt a környéken. Bement a szobába, és leült az ágyára. A kiterített farmerjéből elővette a tűt, felhúzta a bal kezén a pizsoma szárát. Örömmel töltötte el, hogy olyan izmos és erős lehet, mint Zoliék. Beadta magának a szert, teljesen kiürült a tű tartalma. Kicsit furán érezte magát, de azt gondolta, hogy a sikerért meg kell szenvedni.

Másnap az anyja holtan találta az ágyában Boldit.

-Temetésen-
Az osztályból mindenki jelen volt, Csizmadia Csenge hófehér ruhában jelent meg. Eszünkbe jutott a 7 év amit Boldival töltöttünk. Ezeket az emlékeket nem mindig kisérte vidámság.
Eltemették Boldit, én, Ati, Andris és Ádám odamentünk a családjához vígasztalni őket. Azt mondtuk, hogy hazakisérjük a családot.
Mikor már az emberek mentek hazafelé, és mi is kimentünk a kapun, megláttam Dávidot és Zolit. Feszült rajtuk a fekete öltöny az izmaiktól. Láttam, hogy Zoli odamegy egy kukához, és egy üres injekcióstűt beledob. Rámnézett, én meg gyorsan elnéztem másfele, de szerintem észrevette hogy láttam mit csinált. Még utánunk nézett, aztán elmentünk a látóhatárából.

-Sötétedés-
Felmentünk az emeleten, majd be Boldiék lakásába. Ati és Ádám leült az asztal körül egy-egy székre, és beszélgettek Boldi testvérével. Én meg Andris felmentünk Boldi szobájába. Nézegettük a játékokat a polcokon. Andris kezébe vette a fecskendőt, amivel Boldi megölte magát. - De furcsa játék.. -jegyezte meg Andris. Odanéztem, és kivettem a kezéből. Rögtön berémlett, hogy Zoli is pont ugyanilyen injekcióstűt dobott a kukába. - Na, mi van? -kérdezte Andris. - Nem gondolod, hogy valami mostanság nincs rendben Dávidékkal? -kérdeztem, miközben a fecskendőt néztem és forgattam a kezemben.
Nagyon sokat beszéltünk a szobában, ezt nem hallották Atiék. Aztán felszóltak, hogy ideje menni. Kijöttünk a szobából, elraktam a fecskendőt. A háztól pár méterre elköszöntünk, mindenki ment másfele. Andrissal kezet fogtunk, és komoly tekintettel néztünk egymás szemébe..

A következő napon nem volt tanítás, csak a mi osztályunknak a haláleset miatt. Reggel 7 óra körül ott voltam Dávid háza előtt, és egy bokorból figyeltem az épületet.
Már jóideje ott voltam, amikor kinyílt a folyosó ajtaja, és kijött Dávid. Elindult az úton, én meg követtem észrevétlenül.
1 km után megállt Zoli háza előtt, aki lejött, és ketten mentek tovább, a ház mögé. Egy fa mögül kukucskáltam, és egy kis fa raktárépületbe mentek be. Odalopakodtam a fal mellé, és benéztem az ablakon. Bent nem volt semmi modern cucc, csak két-három fa polc, amik pókhálósak voltak, egy asztal és két szék, amik szintén azok voltak. Az asztal mellett álltak, és rajta volt két injekciós tű. Egyre jobban dobogott a szivem, már biztosra vettem hogy közük van Boldi halálához. Megdörzsöltem a szemem, mert azt hittem, rosszul látok, mintha izmosabbak lennének mint legutóbb. Ekkor már nagyon izgatott voltam, és odamentem az ajtó elé, majd benyitottam.
Mindketten rámnéztek, és mielőtt megszólalhattak volna, én szólaltam meg: - Tudom, hogy benne vagytok Boldi halálában! -Egymásra néztek, majd elmosolyodtak. - Okos, nagyon okos. -mondta Dávid. - És tudja ezt más is rajtad kívül? - Meg fogják tudni, ne aggódj. -válaszoltam, miközben majd beszartam. Zoli elindult felém, Dávid meg odalépett az asztalhoz, és megfogta a tűt, és odatartotta a karja fölé. Zoli odament mellém, és megállt. Egymásra néztünk. Ekkor oldalra erőteljesen kinyújtotta a bal kezét egyenes vonalban, és a tenyerével elütött engem. Belerepültem a 4 méterre lévő fa kerítésbe, ami átszakadt. Megütöttem magam, kinyitottam a szemem, és láttam hogy Zoli jön felém. Felálltam nagy nehezen, és ő már máris felugrott másfél méter magasba, és el akart csapni, de elugrottam. Leérkezett, és fordulásból a másik kezével eltalált, és visszarepültem a kertbe, a faház mellé. - Nem kellett volna beleütnöd az orrod! -mondta Zoli, miközben felvett egy darabot a széttört kerítésből. A kerítésdarabban volt pár szög, azzal jött felém. Felültem, és a ház falának támaszkodva felálltam. Mikor már nagyon közel volt, oldalra léptem, és el akartam futni, de oldalról, a házból kijőve felöklelt Dávid. Az izmai a kétszeresére nőttek, az előbb adta be magának a szert. Nekirepültem annak a fának, ahol az elején elbújtam. A bal kezem tiszta vér volt, mert a fa felsértette. Még mindig talpra bírtam állni, elállták az utat. - Pá-Pá -hallottam Zolit, akinek a kezében most egy szék volt, amit bentről hozott, majd pofán csapott vele. Kifeküdtem.

Másnap már volt tanítás, de nem mentem be. Andris 10 perccel az első óra előtt sejtette, hogy valami nincs rendben, és próbálta rajta tartani a szemét Dávidékon. Udvaros szünetben aztán félrevonult Atival, Gergővel és Viktorral.
- Máté azt mondta nekem tegnap, hogyha nem jön iskolába, akkor Zolinak meg Dávidnak köze van Boldi halálához.
- Mi van? –kérdezte értelemmel feltöltődve Gergő.
- Zoliék ölték meg Boldit! És talán Máté a következő áldozatuk! –nem akartak hinni Andrisnak, de ő elmagyarázta az injekciós-tű történetét, a hirtelen izomnövekedést stb. Végül meggyőzte a többieket.
- Szóljunk a zsaruknak! Vagy apám majd elveri őket! –mondta Ati.
- Nem lehet, amíg nincs bizonyítékunk. –válaszolta Andris.
- Mi a terved?
…
Azt azonban nem sejtették, hogy Ricsi és Kovács kihallgatja őket, egy tuja mellett guggolva.

-Egy másik szünetben-
- Dorottya, nem tudod, Dávid mikor megy edzésre? –kérdezte Viktor Gräfftől.
- Azt hiszem iskola után fél órával. Miért?
- Á semmi.. –mondta Viktor.
Mikor vége lett a tanításnak, Dávid meg Zoli együtt akartak elmenni, de Ricsiék eléjük vágtak, még a tornaterem lejárója előtt. – Ti öltétek meg Boldizsárt? –tette fel az egyszerű kérdést Ricsi. Dávidék egymásra néztek.
– Ezt meg honnan vetted?
- Először mutasd meg, hogyan lehetünk ilyen erősek, mint ti! –fenyegetőzött Ricsi. Kis tanakodás után Dávid elhívta őket magukhoz.

-Dávid lakása-
Felmentek a 2. emeletre, be a lakásba. Zoli is velük volt. Kulcsra zárták az ajtót. Bementek a nagyszobába, Dávid ment legelöl, mögötte Ricsi, Kovács, leghátul Zoli.
- Most pedig kivele, kitől hallottátok ezt? –kérdezte Dávid.
- Előbb a titkotokat! –mondta Ricsi. Dávid hirtelen megfordult, torkon ragadta Ricsit, felemelte, és nekinyomta a falnak. Kovács ijedtében el akart futni, de mögötte állt Zoli, egy hangtompítós pisztollyal a kezében, és rászegezte. Kovács felemelte a kezét.
- Most pedig mondd meg, kitől hallottad, vagy szétloccsantjuk a barátod agyát! –mondta idegesen Dávid. Ricsi nem tudott kiszabadulni a szorításából, alig kapott levegőt. Aztán kinyögte, hogy Andristól. – Nagyszerű.. –engedett egy kicsit a szorításon Dávid- mondd el, mit tudsz még. Ricsinek nem volt választása, elmondta, amit hallott Andris szájából: „Mikor Dávidék edzésen vannak, két-két fő elmegy mindkettő lakásába, és keres bármit, ami bizonyítja bűnösségüket. Nem lesz sok időnk, siessetek!” Dávid ezen nagyon meglepődött. – Szóval szervezkednek a rohadékok. – Most már elmehetünk? –kérdezte félve Ricsi. – Hát persze! A másvilágra! –válaszolt Dávid, és jelet adott Zolinak, aki fejbe lőtte Kovácsot. Ricsi felkiáltott, és tett egy futásnak tűnő lépést, de Zoli őt is célba vette, és lelőtte. Meghaltak.
- Nem tudhatjuk, még hányan tudnak rajtuk kívül erről. –mondta Dávid. Egy kis fiókból előhúzott egy másik hangtompítót, ugyanolyat, mint Zolié. – A legjobb lesz, ha itt maradok, te pedig menj haza. Tudod, mi a dolgod! –Zoli elindult, Dávid pedig figyelt az ablakon keresztül.

Ati és Gergő akkor érkezett meg, amikor Zoli elhagyta a helyszínt, és pont nem látták meg. Elbújtak egy bokor mögött.
- Szerinted már elment? –kérdezte Ati. Gergő az órájára nézett, és bólintott. Odaszaladtak a kapucsengő elé. Dávid minden lépésüket látta, és kibiztosította a pisztolyt. Odament a kaputelefonhoz, és felvette, hogy hallja, miként akarnak bejutni. Gergő csöngetett egy lakásba, és elváltoztatott hangon beleszólt, hogy hirdetéseket hoztak. Szerencséjük volt, beengedték őket, és letették a telefont. Mielőtt Ati is bement volna, hallott egy halk lélegzetet, majd egy másik telefon-lerakást. Gergő sietett volna fel a lépcsőn, de Ati utánaszólt, hogy valami nincs rendben. Gergő beszarinak nevezte, de Ati elmagyarázta, milyen furcsa érzése van. Gergő morfondírozott magában, aztán ezt mondta: „Majd óvatosak leszünk.”

-Zoli háza-
Ő már családi házban lakott. Viktor meg Andris odalopóztak az ablakok elé, és bekukucskáltak. Nem volt otthon senki.
- És mégis hogy akarsz bejutni? –kérdezte Viktor.
- Sok betörős filmet láttam. –mondta Andris, és tapogatta az egyik ablakot. Egyszer csak alányúlt, majd felnyitotta. – Segíts már! –sürgette Viktort, aki segített neki tartani az ablakot. Bemásztak mindketten. Az első lépéseik óvatosak voltak. Aztán elkezdtek kutakodni, de ügyeltek arra, hogy mindent az eredeti helyére rakjanak vissza. Kis idő múlva Viktor szólt Andrisnak, hogy talált valamit: Egy polc tele volt injekciós-tűkkel. – Hát igaza volt Máténak! –jegyezte meg Andris, miközben kipillantott a kertbe, ahol látott egy faházat. Közelebb lépett az ablakhoz, és látta a kitört kerítést, már megjavítva, de azért látványos volt a javítás rajta. A fantáziája rögtön beindult.
- Maradj itt, figyeld az utat. –kérte meg Viktort, hogy őrt álljon. Andris kiment egy szúnyoghálós ajtón a kertbe. Óvatosan közelített a faház felé. Már messziről látta, hogy sötét van odabent. Odaért, és benézett. Nem látott semmit, aztán az árnyékával adott látóteret magának, és meglátott engem egy székhez kötözve. Vérzett a homlokom bal felső része, a karom, és ájult voltam. Viktor eközben megpillantotta Zolit, aki gyors léptekkel közeledett. Egyből észrevette a pisztolyt a kezében. Kirohant ő is, és szólt Andrisnak.

-Dávid-
Atiék megtalálták a lakás ajtaját. Gergő bekopogott.
- Te hülye vagy? –kérdezte Ati.
- Ha itthon van, ez az egyetlen megoldás. –mondta Gergő. Többszöri kopogás ellenére sem nyitottak ajtót. Gergő lenézően tekintett Atira. – Még sincs itt. Csak paráztál. –mondta. Elővett egy erős drótot, és azzal kezdte piszkálni a zárat. –Hol tanultad ezt? –kérdezte Ati. –Az egyik haverom tanította. –válaszolta Gergő. Alig egy perc alatt sikerült kinyitnia az ajtót. Bementek. Látszólag nem volt bent senki, Kovácsék holttestét már persze eltakarították. Ati nem hitt a látszatnak, még mindig kétségei voltak Dávid honléte felől. – Légy óvatos! –mondta Gergőnek. – Jó-jó, ne idegeskedj már. –nyugtatta Gergő. Ekkor egy másik szobából megszólalt Dávid: „Kezeket fel!” Megfagyott a vér Gergőék ereiben, de úgy tettek, ahogy mondta. Dávid közelebb sétált, a pisztollyal a kezében. – Erre nem számítottatok, igaz? –kérdezte magabiztosan. Ati egy kicsit megmozdult, Dávid rögtön ráfogta a fegyvert.
- És most mit fogsz csinálni? Lelősz minket? –kérdezte Gergő.
- Attól tartok, nincs más lehetőségem. –válaszolta Dávid. Gergő ekkor hirtelen nekiugrott, és próbálta a föld felé nyomni a pisztolyos kezét. Dávid a nagy izmaitól kétszer akkora volt, mint Gergő, és nekilökte a falnak. Ati is próbált segíteni neki, elindult Dávid felé, aki éppen készült lőni, de Gergő félrelökte a kezét, és Atit lőtte jobb lábon. Ati elesett. Dávid hasba térdelte Gergőt, majd nekidobta a falnak, az ablak mellé. Ráfogta a fegyvert, de Ati megfogott egy vázát (éppen volt ott egy xD), egy lábra állt és eltörte Dávid fején. Akármennyire is erős a teste, az ütés nagy volt a fejére. Elájult. Gergő nagyokat lélegzett, majd odament Atihoz.
- Hívd a rendőrséget! –mondta neki. Gergő odament egy fehér vezetékes telefonhoz, és hívta a rendőröket meg a mentőket is.

-Zoli-
Zoli meglátta a felnyitott ablakot, amit szerencsétlenségükre nem csuktak be Andrisék. Ebből tudta, hogy már itt vannak. Halkan bemászott ő is az ablakon. A pisztolyát maga előtt tartva ment előre. –Gyertek szépen, had lőjem le a heréteket! –mondta gyilkolásra éhesen. Körülnézett a lakásban, de sehol nem találta őket. Ekkor a faház felé nézett, és elmosolyodott. Kiment a kertbe. Benézett a faház ablakán, és látott engem eszméletlenül. Nyúlt a kilincs felé, ám ekkor bentről Andris nekirontott. A terve nem vált be: ki akarta törni az ajtót, és azt remélte az ütés leteríti Zolit. De a teste olyan erős volt, hogy az ajtó visszapattant róla, és megütötte Andrist. Seggre esett. Az ajtó kinyílt, Zoli pedig belépett, és Andrisra célzott a pisztolyával. – Ég veled! –mondta. Ekkor oldalról Viktor kirúgta a kezéből, és a kis faház másik végébe csúszott a pisztoly. Aztán Viktor fordult egyet, és be akart ütni Zolinak, de megfogta az öklét, és elkezdte szorítani. Viktor könnyeivel küszködve borult térdre a fájdalomtól. Andris felállt, és a pisztolyért rohant. Zoli elengedte Viktor öklét, majd visszakézből leütötte. Andris után futott, aki felemelte a pisztolyt, és fordult volna menetirányba, de Zoli ráugrott. Áttörték a faház falát, Andris kiejtette a pisztolyt. Zoli a földre teperte, és bemosott neki kettőt. Andrisnak vérzett már az orra. Zoli felemelte, majd a kerítésnek dobta. Elővett egy zsebkést és kinyitotta.
- Állj meg! –szólaltam meg mögötte. Zoli félig-meddig hátrafordult. A kezemben volt a pisztoly, és ráfogtam. – Ilyen csomót csak a lányok tudnak kötni! –utaltam arra, hogyan szabadultam ki a székből. Zoli otthagyta Andrist, aki egyelőre a talpraállásért küzdött.
- És most mi lesz? Talán megölsz? –kérdezte felém közeledve. Hirtelen ugrott egyet, de lefelé céloztam, és lábon lőttem. Összecsuklott, és letérdelt. – Ezt a székért kapod! –mondtam, még vérző homlokkal, és leütöttem a pisztollyal. Térdre rogytam, forgott velem a világ, és fájt a fejem. Andris köpött egy kis vért, és odatámolygott hozzám.
Nem sokkal később megérkezett a rendőrség, Gergő ide is ideküldte őket, ő is velük volt. Boldogok voltunk, hogy mind megúsztuk. Elmondta, hogy Ati kórházban van, és nemsokára találkozhatunk vele, hisz minket is kezelésbe kell venni.

-2 héttel később-
Az egész iskola, legfőképp az osztály hősként ünnepelt minket. Viktornak eltörtek a csontjai a kezében, ezért gipszet viselt. Atinak a lába be volt kötözve, és mankóval járt. Be volt gipszelve a karom, tapaszok voltak a homlokomon, ahogy Andrisnak a szája környékén. A rendőrség elfogta azokat, akik a szerekkel üzleteltek. Rengeteg csajunk lett, országos hírnévre tettünk szert.

Vége

« előző bejegyzés