Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
23.fejezet:Utálatból szerelem?
Ennél láthatatlanabb nem lehettem.... Egész nap csak ültem az épp aktuális helyemen és mindenkinek jó pofit vágtam. Megjegyezni: Sok jó pofizás = izomfájdalmak. Na jó ez merő túlzás, de most istenem.
Egész nap azon ügyeskedtem, hogy nehogy Dee területére repüljek. Így tévelyegtem el a munkahelyemre. Mivel lekéstem a buszt, egy óra gyaloglás elé néztem. Útközben vettem egy újságot, amiben mi volt a téma? Na miii? Igeen, pont az. Ami velem történt, Megcsókolt, de semmi? ez állt a címlapon.
-Értem a célzást!-Kacsintottam az ég felé.
Gyorsan odalapoztam, hátha lesz valami használható... Nem, mielőtt még azt hinnéd, engem ugyan nem izgat ez az egész, de lányból vagyok az Isten szerelmére. Egyáltalán Istennek volt vagy van szerelme? Na mindegy is. ...És amikor megcsókol...blablabla....Mit tegyünk ha tudomást sem vesz rólunk?...blablabla... Csupa baromság. Ugyan ezeket már eddig is tudtam. Hogy hogyan csókoljak, meg ilyenek. Minek írják le azt amit biztos tudunk? Mi van azzal, amihez nem is konyítunk? Gondolataimból egy koccanás ébresztett ki.
-Vigyázz magadra kis...Ó Ros!-Kapott a fejéhez az illető.
-Ö...ö...ö. Ó Daniel. Szia!-CIKI!!!!!!!!
-Szia! Szép idő van ma....
-Ja, kifejezetten napos-MI? KIFEJEZETTEN?!!-De esőt mondanak..-Hol van már az a rohadt újság? Körbe tapogatóztam, mintha legalábbis vaksötét lenne, de sehol sem találtam. Hahó,Ro! Talán nem ártana leszedni a szemed Dee-ről....De akkor miért nem teszed? Újság,újság, rohadt újság...Ez már nagyon, de nagyon kínos helyzet, még fel sem segít. Bezzeg a XIX.században. Még a zsebkendőt is uriemberek vették fel. Manapság nekünk kell még ajtót nyitni is. Szégyen a másik nemre nézve.
-Ezt keresed?-Ó, eszem azt a boci szemeit!Meg azt a gyönyörű haját, meg azt a gyönyörű csókolni való száját!
Még csak a nyálam nem csorgott. Komolyan, ha még az is elkezd akkor az emberek nyugodtan mutogathatták volna, "látod lányom, ilyen leszel majd ha nem mész apácának". Haha, mekkora egy poéngép lettem. szinte gyártom a poénokat...Heh.
-Ro, jól vagy?
-Ö.Igen persze, ezt kerestem-azzal kiráncigáltam az újságot a kezéből, feltápászkodtam és emelt fővel távoztam, volna, ha (!) nem bukok fel egy kisebb vájatban ami a betonban volt lelhető. Megbotlottam és szabályosan előre buktam.
-Úgy látszik, én vagyok az őrző angyalod-nevetett fel és átkarolta a csuklómat.
-Nagyon vicces-duzzogtam és kihúztam csuklómat és mostmár tényleg távoztam.
-Ma este szeretnék megnézni egy filmet, ha esetleg...
-Este kilenckor nálad-mosolyogtam magamban és mos már egyre nagyobb léptekkel sürgettem magam.
-Csak harminc perc késés-kiáltottam a pult mögé ahonnan egy új velem egy korú csaj pillantott fel-Khm, Szia Rose vagyok!
-Szia-mosolygott a lány.-Julian vagyok. De csak Ju. Akkor én mehetek is?
-Persze-mosolyogtam vissza és beálltam a helyére.
Totál készen léptem be az előszobába ledobtam a cuccaimat és felráncigáltam magamra a kedvenc cipőm.
-Jöttem-egy kis smink.-Mentem!
Azzal átrohantam a szomszédba. Az ajtó már nyitva állt és Dee állítólag engem várt. Én ezt betudtam egy mosollyal és becsusszantam az ajtót.
-A sajtosat szeretem-mondtam kajánul és szemeim ide-oda röpködtek.
-Hm, micsoda véletlen, képzeld nekem is. Kérem hölgyem fáradjon utánam a konyhába.
-Ó uram, minő megtisztelő- itt valami bűzlik és én biztos nem vagyok, az előbb fújtam magamra parfümöt.
-Ülj ide, vagy a kanapéra, nekem mindegy.
-Ok-sziszegtem kábultan. És ledobtam magam a kanapéra.-Mit nézünk?
-Még nem döntöttem el. Hogy őszinte legyek nincs nagy kedvem filmet nézni, inkább dumáljunk.
-Nekem nyolc.
Az ember jó társaságban nem veszi észre az idő múlását, ez igaz. Minden egyes mondat után közelebb ültünk és mindig egymás szemét néztük. Kezdtem parázni, és megint megtörtént. De ez kellemes élmény volt és tovább folytattam volna, ha nem húzódom el és nem nézem meg az órám.
-Te jó ég! Mennem kell,bocs!
-Várj!- Húzott vissza és egy puszit nyomott az arcomra.
Egész úton (még ha nem is volt hosszú) kábultan mentem végig. A szobámat bevilágították a csillagok a szobámat. Gyönyörű volt. A tükör elé libbentem és nézni kezdtem magam. A hajamat levágatom, legalább nyakig. Döntöttem. A világ legszebb pasijával járok, aki gyönyörű.
Letussoltam és bebújtam az ágyamba.
Rosszul kezdődött a napom, de a végére kellemesen csalódtam.
Azt, hogy anyuék mint szólnak a késői hazatérésemhez, annyira nem is izgat.
|
