Tartalomjegyzék
A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/
|
26.fejezet:Utolsó részek
Nagyjából így érezheti magát egy másnapos, vagy hasonlóan. Nem tudom, de gondolom. Hajam csupa kóc, a sminkem szétmosódva és a tegnapi ruhámban ébredtem fel. Képtelennek tartottam a tegnap estét. Egyszerűen nem létezik, hogy ő lenne az én apám, képtelenség. A hasonlóság megvan, külsőleg. De annyi eszembe jutott, hogy tegnap este sírtam, miért? Na ez az amit még én sem tudok. Vagy túl érzékeny vagy a könnycsatornáim valahol kilyukadtak és tegnap már tele lett a tartály. Aztán meg mi ugrik be? Ma van a "várva várt" szülinapom. Anyu, apu elmentek már dolgozni, tesó suliba, Nekem ma nincs első kettő órám. Ma nincs kedvem menni-gondoltam magamban. De nagy nehezen kikászálódtam az ágyamból, megmosakodtam és kiválasztottam a ruhát amit ma fogok felvenni. Kómás arcomra megpróbáltam mosolyt csalni, de nehezen ment. Nem tudtam titkolni-nincs kedvem a mai naphoz. Nem szeretném, hogy most legyen a szülinapom. meg azt sem, hogy most jelenjen meg apám, aki nem is az akire számítottam. Feladom! Nem vagyok annyira babonás, na de ez már túlzás.... És egy hét múlva megyek a nagyihoz, ha nem előbb. És Daniel-el kevesebbet fogunk találkozni és most Jake is jobban fog figyelni rám. Visszadőltem a pihe-puha ágyikómba csak egy pillanatra becsuktam a szemem. Arra eszméltem fel, hogy csörög a mobilom, így is csak megfordultam és folytattam tovább az alvást.
--------------------------------------------------------------------------
Jake ébresztett fel, hogy miért nem mentem ma suliba. Nem, ma tényleg nem mentem, de csak azért, mert elaludtam. Erre mit kaptam? Leszedte a fejem, még annyit se mondott közte, hogy boldog szülinapot. Förtelem. Összeszedtem a cuccom és felültem egy buszra. Jó messze jártam már a várostól, de engem ez nem zavart, sőt még egy kicsit jól is esett. Habár még én sem értem, miért is jöttem el, Csak jól esik. Majd holnapra hazamegyek. Bekapcsoltam a telefonom és küldtem neki egy sms-t. Minden ok, holnap jövök. Igen a lelkiismeret szólalt meg. Bár tényleg hülye vagyok, legalább Daniel-nek kellett volna szólnom.
-------------------------------------------------------------------------
U.i: Nemsokára vége lesz ennek a történetnek. Íme egy kis ízelítő az utolsó fejezetből:" És akkor fényt láttam az alagút végén és nagy fájdalmat éreztem a bordáimnál. Szúró érzés volt. Fájt és nem tudom mi történik velem. Süllyedtem a semmi felé. A nagy üres semmi felé... Fájt....Nagyon...De tudtam nemsokára vége és akkor már nem fogok semmit érezni. Semmit, az ég adta világon semmit."
|
