TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Dragon Ball Duplavé

Dübörgés hallatszik. Sötét van. Mély, rémisztő hang. Vörös szempár a sötétségben. Láncok földre verődésének hangjai. Végül, egy hegy képe. - Ezt álmodta Ati éjjel, a házban. Felriadt, csurom víz volt. Ezt már nem először álmodta. "Mindig ugyanaz az álom.."- gondolta magában. "Ez nem lehet véletlen."

- Másnap reggel-
- Mit álmodtál?- kérdeztem Atitól. - Hagyjuk.. - felelte. Leült a kanapéra, és bekapcsolta a tv-t. Érdekes és meglepő, de a hírek mentek:
- Továbbra sincs hír az eltűnt turistákról.... További 10 eltűnt személy ebben a hónapban....- mondták a hírek. Ati már épp kapcsolt volna el, amikor a tv-ben leadtak egy képet a hegyről, amiről álmodott. Kérdezni akartam, hogy kér-e kávét, de csöndre intett, és közelebb hajolt a tv-hez, felhangosította: - Azt tartják, aki a hegy közelébe merészkedik, többet sosem tér vissza.. - fejezte be a mondatát a híradós. Ati kikapcsolta a tv-t, hátradőlt és mélyeket lélegzett.
- Mi a baj?- kérdeztem.
- Az.. az álmom.. ugyanez a hegy szerepelt benne.. Oda kell mennem!- és felállt. Bement a szobába, és már ki is jött Dragon Ballos ruhában. Szóhoz sem hagyott jutni. Azt mondta, feltétlen oda kell mennie.
- De hol van az a hely?
- Nem tudom. A helyiektől megkérdezem. - válaszolta, kinyitotta az ajtót és elrepült. Utána néztem az ajtóból, és nem értettem ezt az egészet.

Ati repült az égben, és csak az álma járt az agyában. A hangokat nem bírta kiverni a fejéből. Úgy érezte, mintha őt hívná hang, és az álom. A hegyek felé repült, gondolta, hol máshol lehet az a hegy.
Pár perc repülés után leszállt, és megkérdezte az egyik járókelőt, hogy hol van a hegy. Azt a nevet mondta, amit a hírekben hallott. A járókelő nem tudta, ahogyan a következő 10 sem. Már kezdte feladni, amikor egy padon ücsörgő öregembert is megkérdezett, akinek kalapja és botja volt.
- Elnézést.. - kezdte Ati - nem tudja, merre van a Csibe hegy? (nem tudtam más nevet adni xD). Az öreg felnézett a kalap alól, és pár másodpercig hallgatott, majd a hegy irányába mutatott. Ati megköszönte az útbaigazítást, és elindult felé. Az öregember öreges hangon utána szólt, hogy: "Nem ajánlom, hogy odamenj..". Ati hallotta ezt, de már le is kanyarodott a sarkon, ahol aztán repülve folytatta.

- Otthon-
Leültem a konyhában egy székre, és elgondolkoztam az előbbi jeleneten. Ati szokatlanul felkavart volt, zavarta valami. Én meg nem is figyeltem rá. Próbáltam felidézni, mi volt a hírekben annak a hegynek a neve, de csak kb.-ra sikerült. Leírtam egy cetlire a hegy nevét (Csibe xD), leraktam az asztalra és Ati után indultam.

- Hegyeknél-
Ati leszállt. Nem voltak házak, fű se nagyon meg fák se, csak barna színű hegyek, dombok. Felrepült az egyik tetejére, és körülnézett. Mintha senki sem járt volna itt évezredek óta. A szél fújt, és hallani lehetett a hangját. Megint eszébe jutott az álma, és erre gondolt. Ekkor veszélyt érzett, oldal irányból egy sugár közeledett. Időben leugrott a hegyről, a sugár a hegybe csapódott, és a tetejéből lerobbantott pár kőtömböt. Visszarepült az égbe, és a lövés irányába nézett. Egy 150 cm magas, vékony kék lény állt egy domb tetején. A fején volt egy nagy dudor, és furcsa volt a ruhája, lógós. Az egyik kezében egy furcsa botszerű tárgy volt. Csodálkozva nézte Atit, majd megszólalt: - Hát eljöttél? Az istenek akarata beteljesül!- váltott komolyabbra, és a botjából egy sugarat lőtt megint felé. Ati elugrott, és oda teleportált a lény elé, majd megfogta két kézzel a torkánál a ruháját, és felemelte. - Mit tudsz rólam?!- kérdezte. - Már csak rád van szüksége a hatalmas Exodiának!- válaszolta mély beleéléssel a lény, és erőteret vont maga körül. Ati hátrébbcsúszott pár métert, a lény pedig a földre esett talpra. Ati maga mögé nézett, és felismerte azt a hegyet, amit a tv-ben látott. A föld alól furcsa dübörgést hallott. A lény, felé fordította a botját, és furcsa zöldeskék anyag áramlott ki belőle, leginkább a füsthöz volt hasonló, de annál sűrűbb volt. Atit elérte a füst, és amint ez bekövetkezett, lebénult, és nem bírt elmenni. - Mi.. mi ez?- kérdezte félve. Az anyag teljesen beterítette, és látszódott, hogy visszamegy a botba a füst, de most már mozgékonyabban. Eltűnt az anyag a botban. Ati legyengülve összeesett nyitott szemmel.
Ekkor érkeztem le a dombra én is, és pont láttam ahogy Ati összeesik. Odarohantam hozzá, és próbáltam élesztgetni, de nem reagált.
- Mit műveltél?- kérdeztem az idegent.
- Már csak az ő ereje kellett.. Most beteljesül a fentiek akarata!- egyre csak ezt hajtogatta. Felálltam mérgesen, erre ő az ég felé mutatta a botját, ami elkezdett vibrálni, majd beleütötte a földbe. Az erő szétáramlott a dombon, amin álltunk. Én is meghallottam a láncok hangját, és valami erőteljesen morgott. A föld elkezdett remegni, és repedezni. A lény még mindig azokat a mondatokat ismételgette. Egy hatalmas repedés keletkezett köztünk, és hátraestünk mindketten. Sárga fénysugár tört az ég felé, amitől nem lehetett látni semmit. Mikor elmúlt, kinyitottam a szemem. Egy kéz kapaszkodott ki a kettévált földből. Majd egy másik. Végül egy hatalmas test nyomta ki magát, és állt fel. A kék lény ennyit mondott: Exodia

Exodia: 3 méter magas, széles, izmos test, fáraókhoz hasonló kék, hosszú kecskeszakáll, páncél a két vállán. A csuklóira és a bokáira eltört láncok voltak rögzítve. Karkötőhöz hasonló vastag, erős valami volt a csuklóira és a bokáira kötve, ahhoz volt kapcsolva a lánc, ami le volt szakítva valahonnan. Vörös volt a szeme.

- Exodia!!- mondta a varázsló-az izomtömeg odafordult-tedd a dolgod!- folytatta. Exodia engedelmesen bólintott egyet. - Ügyes.. - mondta a varázsló. Ekkor felnézett rá Exodia, a két tenyerében sárga sugár képződött, és összeérintette őket, majd a sugár a varázslót eltalálta. Nagy robbanás volt, és kifeküdt. Ezután a fekvő Atira nézett, és látta, hogy már semmi haszna, ezért kinyújtotta a kezét, és sugarat akart lőni felé rezzenéstelen arccal. Ekkor oldalról beleállt az öklöm az arcába. Elcsúszott pár métert, aztán én is leérkeztem a földre. - Őt hagyd békén!- mondtam. Tettem egy lépést felé, aztán ránéztem a varázslóra, és inkább odarepültem. Tiszta vér volt, és már alig élt. - Mi a célja ennek a lénynek?! Válaszolj!- kezdtem faggatni. A lény nevetett. A kezemben sugarat képeztem, és így próbáltam szóra bírni. A lény most is csak nevetett, majd váratlanul felordított: -ELPUSZTÍTJA A VILÁGOTOKAT ÉS AZ ISTENEK VESZIK ÁT A HATALMAT MINDENEK FELETT!!!!!- majd nyögött egyet és meghalt. Exodia lánca ekkor a nyakam köré tekeredett. Rántást éreztem, hátrahúzott, és elkezdett maga körül pörgetni. Nem kaptam levegőt a szorítástól, és egyre gyorsabban pörögtem körülötte. Összpontosítottam az erőmet a kezembe, és letéptem a nyakamról a láncot, megkapaszkodtam benne, hogy nehogy elszálljak, és fél kézzel magamhoz rántottam Exodiát. Mikor elém ért, a másik kezemmel bemostam neki egyet, így visszafelé repült, de nem engedtem tovább és visszarántottam a láncnál fogva, beledobtam egy dombba. Kifújtam magam, ő pedig már elő is tört, kezében egy nagy kőtömbbel repült felém. Rám dobta, én egy kézzel kettéütöttem. Ekkor már ott volt előttem, és beleütött a földbe. Gyorsan talpon voltam, visszarepültem elé, és most én akartam a földbe ütni, de kivédte, és lepattantam a védekező kezéről. A másik kezével hasba ütött, majd az előbbivel elkezdett pofozgatni jobbra-balra. A 6. pofon után elkaptam a kezét, és átdobtam magam felett, bele a földbe. Máris lőtt fölfelé sugarakat, amikre én is sugarakkal válaszoltam, azok pedig kiütötték egymást, magyarul semlegesítették. Mögém teleportált, és le akart ütni visszakézből, de előrehajoltam, és hátrafelé hasba rúgtam, majd fordulásból a másik lábammal fejbe. Egy kicsit ellökődött tőlem, de eközben máris rám lőtt egy gömbsugarat, ami elől elugrottam, és elé teleportáltam, ököllel hasba ütöttem többször is. Megpróbált két kézzel lecsapni, de mögé teleportáltam, és klasszikus pózba álltam: - Káméhámé-hááá! - Átlyukasztottam a testét, a lövésem elment a végtelenbe. Exodia leereszkedett a földre, térdre rogyott, majd összeesett. A vére egyre terjedt körülötte. A halott varázsló botja elkezdett vibrálni mellette. Odarepültem, leszálltam, és megfogtam a botot. Kis vonzóerő hatott rá, ez Ati felé vonzotta. Odaálltam elé, és rámutattam a bottal. Az ereje füstszerű formájában visszaszállt belé. Aztán elkezdett rezegni a bot, és felrobbant, kis robbanással. Benne sok ilyen üst volt még, más-más irányba szálltak, ahol végül megtalálták a saját testüket. Gondolok itt azokra, akiknek az erejét a varázsló összegyűjtötte, és akik eltűntek, pl. turistákra.
Ati kinyitotta a szemét, és megérezte, hogy visszaszállt belé az ereje. Felállt, kérdezte, hogy mi történt. Meglátta a varázslót, messzebb Exodiát. - Mi a fene.. - mondta.

Hazafelé repültünk, éppen a padon ülő öregember felett. Ati leköszönt neki, ő csodálkozva, és mosolyogva visszaköszönt. Útközben elmondtam neki, mit mondott a varázsló, de nem tudtuk, hogy ezt komolyan kell-e venni.
Otthon kidobtam a kukába a cetlit, amit hátrahagytam, és gondolkoztunk azon, hogy mondjuk el a fejleményeket a többieknek..

Folytatása következik..

MF 58o 18, 20
TK 89o 5

« előző bejegyzés