TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Dragon Ball Duplavé

-Ragacsbolygón-
Gergő holttestét eszik a férgek. Mögötte egy furcsa lény jelenik meg. Teste nyálkaszerű, a végtagjait alig lehet kivenni. Ha megy, maga mögött nyálkalenyomatokat hagy. A férgek e lényt látván elhagyták Gergőt és sokfelé szaladtak. A szörny rámászott Gergőre, és egybeolvadt a testével. Ekkor kinyílt a szeme, vörösen izzott. Felállt. Teljesen normálisnak tűnt, úgy nézett ki, mint korábban. A szörnyet nem lehetett látni, mert a testében volt. Most ő irányította Gergőt, aki már meghalt. Minden korábbi emléke a szörny emlékévé is vált, ahogyan minden fájdalma stb. Annak ellenére, hogy sosem látta Gergőt, és sosem látott minket, tudta, hogy mi vagyunk az ellenségei, és tudott a Föld nevű bolygóról, és annak lakóiról. Az ereje hatalmas.
Terpeszbe állt, és elkezdett erőlködni. Az erei kidudorodtak, a kövek körülötte elkezdtek lebegni. A közelben lévő férgek hanyattfeküdtek és elpusztultak. Aztán ordított egyet, a bolygó szétrobbant, és a darabjai az űrbe szóródtak szét.

-Földön, a házunk szigetén-
Gergő a semmiből megjelent egy dombon, a háztól úgy 100 méterre, szemben vele. –Szóval itt vagyok.. ez a Földbolygó!- mondta, miközben az emlékeiben kutatott. Mögötte volt Ricsi, aki teljesen értetlenül állt az eset előtt, hogy egyszer csak ott termett Gergő. Ő hátrafordult, és azonosította Ricsit. –Egyike azoknak, akiket meg kell ölnöm. –mondta. Közelebb teleportált Ricsihez, és egy bal köríves ütéssel elütötte őt. Aztán sugarat formált a kezében, és Ricsire lőtte, aki próbált egy kisebb sugárral visszatámadni, de Gergőé legyőzte az övét, és Ricsit eltalálta. Nagy robbanás volt, Ricsi a földre esett. Gergő nevetett, a benne lakozó szörny örült ennek a nagy erőnek. –Ez hogy lehet? –Szólalt meg mögötte Boldi. –Téged legyőztek a többiek! A szörny emlékeibe benne volt ahogy a Ragacsbolygóra csaltam, és ahogyan megölte pl. Atit, ezért tudta miről van szó. –Visszatértem! - válaszolta, és rátámadt Boldira, aki elteleportált az ütés elől, de máris arra ütött Gergő, így megint el kellett teleportálnia. Egy fa tetejére esett a választása. Gergő amint meglátta, lőtt felé egy sugárgömböt, Boldi leugrott a fáról, és az égbe repült a lövés. Gergő mögött megjelentünk mindannyian. –Ez nem igaz!- mondtam én, teljesen ámulatba esve. Gergő nem is törődött velünk, hanem ránklőtt egy újabb sugarat. Meglepett, de sikerült elugranunk. A magasba teleportált, és sok kis sugárgömböt lőtt ránk. Kivédtük őket, Viktor a szörny mellé teleportált és bemosott neki egyet, ezért abbahagyta a lövöldözést. Visszaütött, és eltalálta Viktort. Ekkor Boldi hátulról leütötte a földre. –Gergő.. Miért kellett ellenünk fordulnod?- kérdezte Ati. Mellé leszálltak Viktorék. Gergő szeme vörösen izzott, ami feltűnt nekem. –Ez nem Gergő.- mondtam. –Mi?- néztek rám kérdően a többiek. –Nem tudom, de ez nem ő!- folytattam. -Elég! - ordította, és elrepült Boldi mellett, meg akart ütni, de felrepültem, így elment alattam. Fellökte magát utánam, és sugarakat lőtt, de visszaütöttem rá. Elteleportált előlük, és ott termett mellettem. Elkezdett ütögetni, de kivédtem, és elhajoltam az ütések elől. Hasba rúgott, így egy kicsit hátrébb sodródtam, majd egy sugárnyalábot eresztett meg. Kitértem előle, de a házunk felé tartott, amiben ott volt Chi-Chi és Bulma. Ati átalakult SSJ1-be, és a ház elé repült, a kezében ő is sugarat formált, és belelőtte Gergőébe, így semlegesítette azt, és mentette meg az anyját meg Bulmát. Én is Ati akcióját figyeltem, így a közelembe tudott jönni Gergő. Yamcha mondta, hogy vigyázzak, de már hasba ütött, aztán elkapta a torkom, és elkezdett fojtogatni. Viktor elővette a újjáépített kardját (a robotoknál tönkrement a régi), átalakult SSJ1-be, és a segítségemre sietett. Gergő észrevette, és elugrott Viktor vágása elől, de a kard így is megsebesítette egy kicsit a jobb oldalán. Elengedett engem. Viktor tovább támadta, Gergő elrepült, ő pedig utána. Befordult egy domb mögé, Viktor bekanyarodott utána, és ekkor egy nagy robbanást lehetett látni a domb mögül. Aztán azon átrepülve esett földre Viktor. Gergő a domb tetejére szállt le. –Valóban, sokkal gyengébb, mint az, akiről meséltetek.- mondta Boldi, egy nagyon jó pillanatban.-de igaza volt. –Szeretném én elintézni! Úgy érzem, ez az én harcom!- szólalt meg Ati. Gergő elrugaszkodott a dombról, és csak az járt a fejében, hogy meg kell ölnie minket. Ati repült felé, és a levegőben összecsaptak. Egyikük sem tudta eltalálni a másikat, mert kivédték egymás ütéseit. Gergő elkapta Ati öklét, és hasba akarta térdelni, de a másik kezével ki tudta védeni a rúgást. Ekkor eldobta Atit, és utána lőtt pár sugarat, ami már nem is újdonság tőle. Ati két kezét a feje elé tette, és kivédte a sugarakat. Amikor felnézett, Gergő beleütötte a földbe. Ati visszatért egy ütéssel, de Gergő elhajolt, és hátba rúgta Atit, aki visszafordult és fejbe rúgta Gergőt. Odateleportált ezután Ati elé, és hasba ütötte néhányszor, mire Ati leütötte két kézzel, de nem ért el vele sokat, mert Gergő esés közben elkapta Ati lábát, magával rántotta és ledobta a földbe háttal, majd úgy érkezett rá. Elkezdtek a földön bírkózni, Gergő sugarakat termelt a két tenyerében, Ati fogta mindkét kezét a csuklóinál. Gergő próbálta eltalálni, de a sugárgömb elment Ati feje mellett, mert erősen tartotta a kezét. Gergő most már egy nagyobb sugarat termelt, mert már kezdett elege lenni. Ati alig bírta tartani. Gergő eldobta a sugarat, de megintcsak mellé ment. Most azonban robbant, és ettől az égbe repültek. Gergő ütött egyet, de Ati elteleportált mögé, Gergő máris arrafelé rúgott, de elkapta Ati a lábát, megpörgette és eldobta. Leszálltak egymás elé a földre. Ati megerősítette maga körül a fényt, és rátámadott. Gergőnek ekkor felcsillant a szeme, de inkább a benne lakozó szörnynek. A két tenyeréből furcsa ragacsot lőtt ki. Atit ez váratlanul érte, és nem is tudott kitérni előle: a ragacs beterítette a felső testét, és odaragasztotta a földhöz. Mindannyian ledöbbentünk. –Mi ez?- értetlenkedett Ati. Akárhogy próbált kiszabadulni, nem tudott. Gergő elkezdett nevetni, ökölbe szorította a kezét, és ordított egyet. A ragacs körül elkezdtek villámok cikázni, és hatalmas áramütések érték Atit folyamatosan. Ordibált össze-vissza, Gergő meg csak nevetett. Én meg Ricsi odarepültünk, és le akartuk szedni róla a ragacsot, de amint hozzáértünk, minket is megrázott, és elvágódtunk. Viktor körül is megerősödött a fény, odarepült és nagy lendülettel belevágott a kardjával, sikerült kettévágnia a ragacsot. Az akció után leérkezett a földre. Ati visszaalakult normál alakba és elájult. A ragacs újra összeállt, és Viktor felé ugrott. Pont hátrafordult, és nem volt menekülési esélye, de Boldi egy sugárral porrá lőtte a ragacsot. Gergő elteleportált Boldi mögé és leütötte. Előre cigánykerekezett, majd ellenfele felé fordult, de Gergő már ott volt előtte, és bemosott neki párat. Az egyik ütését azonban Boldi elkapta, majd a másikat is, és hasba rúgta, majd ő kezdte el pofozgatni. Gergő elteleportált, és nem tudtuk hova. –Azt hiszem, bepillantást nyertünk a valódi énjébe. – mondta Viktor, a ragacsra gondolva. Boldi a magasba repült, és onnan nézelődött, hátha meglátja Gergőt. –Srácok, megjöttem! – mondta Kovács, kezében egy Tesco-s szatyorral. Egyenesen a boltból jött. Mindenki odafordult. Gergő előlépett oldalról, és megint felcsillant a szeme. A középső és a mutató ujjából sugarat lőtt Kovács felé. Tien a barátjáért kiáltott, és odarepült. Ellökte onnan Kovácsot, őt pedig átlyukasztotta a sugár. Kifeküdt, és nagyon vérzett. Kovács odament mellé, és elkezdett könnyezni. Tien remegett, majd elfordult és meghalt. Senki nem hitt a szemének. Kovács körül elkezdett világoskék fény lobogni, ránézett Gergőre, majd rámutatott „Dodon-Pa”- kiáltotta, és az ujját elhagyta egy sárga sugárnyaláb. Gergő felugrott, alatta ment el. Odarepült Kovács elé, és fél kézzel elcsapta, majd utána szólt: -Akkor most öllek meg! – és utána lőtt egy sugarat. Kovács elé ugrottam, és elcsaptam a lövést. –Ideje nekem is beszállnom! – mondtam. A szörny emlékezetében benne volt, hogy én csaltam arra a bolygóra, ezért különösen meg akart engem ölni. –Most végleg a halálba küldelek, akárki is vagy! – zártam le, és átalakultam SSJ1-be. Ekkor lőtt felém egy sugárgömböt, ugyanezt tettem én is, majd elugrottam az övé elől, ő pedig visszaütötte rám az enyémet, ami elől elteleportáltam, és az ütésem beleállt a hasába, majdnem kiszakadt a háta, és felrepült az égbe. Odateleportáltam fölé, és visszaütöttem a földre. Boldi oldalról elrúgta, és azt mondta nekem, hogy ő nem akar kimaradni a buliból. A földön csúszott Gergő, de megállt. Mögötte nyöszörgött Kovács az erőlködéstől. Hátrafrodult. Nagyon ideges volt azért, mert megölte Tient. Felnézett. „Dodon-Pa” – kiáltotta, és egy szokatlanul nagy sugarat lőtt ki. Eltalálta Gergőt, és nagy robbanás volt.
Mikor elmúlt a füst, a teste szét volt égve. –Rendben van! - mondta, és egy nagyot befeszített, a bőre lehullott a földre. Sárgán elkezdett világítani, amitől nem láttunk semmit. Aztán amikor újra láttunk, az tárult a szemünk elé, hogy a teljes valójában áll előttünk: ember nagyságú, csöpög a teste, mocsárszerű. Mint már említettem, alig lehetett látni a végtagjait, mert egybeolvadt a testével. Már meg sem lepődtünk. –Honnan jöttél? – kérdeztem.
Elmondta, hogy a Ragacsbolygóról származik, és hogy ott találta ezt a testet. –Gratulálok! – mondta Boldi, elrepült mellettünk, és beleütött a szörnybe. A keze elmélyedt a mocsaras testben. Nem tudta kihúzni. A szörny elkezdett terjeszkedni rajta, már az egész keze a szörnyben volt. Yamcha is rá akart támadni, de rászóltam, hogy ne tegye. Boldi félig a szörnyben volt, majd teljesen elnyelte őt. A szörny külseje átváltozott Boldi testévé. Megropogtatta a nyakcsontjait. –Sejthettem volna.. – mondta Yamcha. Boldi elmosolyodott, és kinyújtotta a bal kezét. „Big Bang” – kiáltotta, és a sugara jött felénk. Yamcha meg én elugrottunk, a domb szét lett lőve. Boldi hátrafordult Kovácshoz, odaugrott elé és felrúgta a levegőbe. Elkapta a lábát, visszarántotta, és beleverte párszor a földbe. Ekkor két oldalról támadtuk Yamchával. Boldi elteleportált, egymás alá csúsztunk be, majd újra megjelent, és kigáncsolta Yamchát, engem meg hasba akart könyökölni, de kivédtem. Elkezdett ütögetni, de kivédtem minden ütését. Egyre erősebbeket ütött, végül eltalált, és leütött a földre. Yamcha odaugrott, és meg akarta ütni, de hátrahajolt az ütés elől, és közvetlen közelről egy sugat lőtt Yamcha hasába. Leesett a földre és elájult. Boldi megnézte a tenyerét, majd Yamcha felé nyújtotta, és még egy Big Banget akart lőni, de oldalról képen ütöttem. Visszafordult egy sugárral, és lőtt, de a lövés elment mellettem, én pedig ismét bemostam neki. Hasba térdelt, erre én hasba könyököltem. Felütötte az államat, és hasba rúgott. Nem tudtam visszatámadni, mert már ott volt és ismét ütögetett, majd elcsapott magától. A házunk közelében landoltam.
Ati kezdett ébredezni, és felült. Még egy kicsit fájt a feje. Boldinak felcsillant a szeme, már sokadjára, és leszállt elé. –Mi történt? – kérdezte mit sem sejtve Ati. –Sikerült legyőznöm a szörnyet, a többiek elájultak. – mondta. Nyújtotta a kezét, hogy felsegítse Atit. Megfogta a kezét, Boldi pedig felhúzta. Viktor ordított úgy 20 méterre, hogy „Vigyázz!”. Ati ránézett Boldira, és látta a vörös szemét. Egy ütésből elcsapta őt. Viktor rátámadott, egy sugarat lőtt, Boldi elteleportált a repülő Viktor felé, és lerúgta, ő pedig arccal a földbe csapódott. Ati ülő helyzetben körbenézett, és látta a halott Tient, meg Gergő szét mált holttestét, a bőrdarabokkal. Nem értette, hogy mi folyik itt. Ekkor ott termett előtte Boldi, és leütötte. Mögötte csatakiáltással megérkeztem, és képen ütöttem. Majdnem kitekeredett a nyaka, a levegőben megállította magát. –Csak hogy tudd, minden ütésed a barátodnak is fáj! – mondta. –Semmi baj, úgy is tartozom pár pofonnal Boldinak. – válaszoltam, és nekitámadtam. Elugrott az ütésem elől, és két kézzel támadott vissza, de elteleportáltam, és lerúgtam a földre, ahonnan rögtön visszalökte magát, és hasba ütött, majd jobb körívessel képen. Most bal kézzel ütött, de jobb kézzel kivédtem, megfogtam a kezét és eldobtam magamtól, majd utána repültem és hasba rúgtam. Megfogta a lábamat, közelebb rántott magához, és képen ütött a másik kezével. Az egyikkel visszarántott, a másikkal képen ütött, és ez így ment 4-5 ütésen keresztül, aztán amikor újból visszarántott, egy ütéssel tértem vissza, és elvágódott tőlem és vért köpött. Odateleportáltam elé, és beleütöttem a földbe, a por felszállt a levegőbe. Megerősítette maga körül az SSJ1 fényét, és idegesen rám támadott. Váltogatta a jobb- és bal egyeneseket, amik elől alig tudtam kitérni, de egy ügyes húzással kirúgtam az egyik lábát maga alól, ezzel egy kicsit vesztett az egyensúlyából, és elkezdtem ütlegelni. Mikor már agyonvertem, a bal kezemmel megfogtam a nyakánál, a jobb tenyeremben sugarat formáltam, és közelről rálőttem. Leesett a földre háttal. Kimászott a testéből fényjelenség kíséretében a szörny. Boldi az ugyanolyan összevert volt, és visszaalakult normál alakba. A szörny megrázta a fejét, aztán felnézett rám, én pedig kiáltottam, hogy „Káméhámé-há!” Nagyra meresztette a szemét, a sugaram eltalálta, majd elrepült tőle. A földön feküdt egy darabig, aztán felállt, és látta, hogy le van szakadva a testéből egy darab. Odament hozzá, a darabka elkezdett mocorogni, majd ráugrott a szörnyre, és visszaállt a helyére. Magyarul regenerálta magát. Ricsi egy fa mellett fogta a fejét, és ült fel. A hangjára figyelmes lett a szörny, felé fordult, és a levegőbe ugrott, Ricsi felé. Ő azt sem tudta kivel áll szemben, mivel eddig eszméletlen volt. De azért volt veszélyérzete, és elugrott, a szörny meg nekicsapódott a fának. Máris Ricsi felé fordult, és a testéből nyálkákat lőtt rá, de Ricsi elugrott előlük, egyet pedig kilőtt. Aztán felrepült mellém, és kérdezte, hogy mi ez. Röviden elmondtam, aztán a szörny a szájában lilás sugarat képezett, és közénk lőtte. Elugrottunk két oldalra. Viktor a kardjával ismét támadott, és kiszakított egy darabot a szörnyből, ami rátekeredett a lábára, és egy kis szára a nyálkának összeköttetésben maradt a szörnnyel. Viktor nem tudott tovább repülni, mert tartotta a nyálka, és rugós állaga miatt visszarántotta őt. A szörny szélesre húzta ki magát, és elnyelte Viktort. Egy kis öklendezés után Viktor teste jött elő a szörnyön. –A francba, őt is elnyelte .- mondtam. Felvette a kardját, és nézegette. Ránk nézett, rám meg Ricsire. Azt gondoltuk, támadni fog, már fel is készültünk. A kardját maga elé emelte, de váratlanul megfordította azt, és hasba szúrta saját magát. A kard kijött a hátán. Olyan mélyre szúrta, amennyire csak lehetett. Le voltunk döbbenve. Viktor felnézett, és nevetett, majd a szörny kijött a testéből, ő pedig ott állt, átszúrt hassal. Visszaalakult normál alakba, és kifeküdt. Meghalt. –Kettő kipipálva. – mondta a szörny. Idegesek lettünk ezt látván, milyen alantas módon ölte meg Viktort. Boldi is épp elkapta ezt a pillanatot, a földön fekve szétverve. Elkezdett sírni, majd minden erejét összeszedve egy sugarat lőtt a szörnyre, aki a szájából a saját sugarával válaszolt Boldi gyenge lövésére. Eltalálta, ő pedig odébbrepült és kifeküdt. A szörny Kovács felé fordult, és rá akart vetődni, de oda teleportáltam, megfogtam őt, és eltűntünk onnan, a szörny meg a földre ugrott. Mondtam Ricsinek, hogy vigyázni kell, ne támadhasson meg senkit. A szörny egy ragacsot lőtt rám, amit megpróbáltam egy sugárgömbbel hatástalanítani, de a sugaramat elnyelte a nyálkás dolog. Nem erre számítottam, ezért nem is voltam rá felkészülve. A ragacs eltalálta az arcomat, és ráragadt a fejemre. Két kézzel próbáltam leszedni magamról. A szörny felrepült az égbe. Ricsi rátámadott, tudta, hogy nem érhet hozzá, ezért próbálta sugarakkal lövöldözni. Minden lövését elnyelte a szörny, amikor már nagyon közel volt, azt kiáltotta, hogy „Destructo Disc!”, és egy spirál alakú sugarat lőtt ki, ami kettévágta a szörnyet, és az alsó darabja leesett a földre. A szörny lenézett az alsó végtagjára, ami visszaugrott, és újra eggyé vált vele. Aztán a hasából kilőtte Ricsi azon sugarait, amiket az előbb elnyelt. Ricsi leesett a földre. Én még mindig nem tudtam leszedni magamról a ragacsot, a szörny pedig ismét koncentrált, a ragacs pedig elkezdett villámlani, és rázta a fejemet. Jobbra-balra vergődtem, ekkor Ati oldalról belesüvített a szörnybe, elég gyorsan ahhoz, hogy ne tudja magába szívni. A szörnyből kiszakított darabokat, és abbahagyta a rázásomat. Leestem a földre, de még SSJ1-ben voltam, mellettem feküdt a ragacsa, amit azonnal visszahívott magába. Ati visszafordult a támadása után, a két kezét kifelé nézve a homlokára tette, és kiáltott egy „Mazenkó”-t. Sárga sugár hagyta el a kezét, a szörnyet teljesen beterítette. Amikor abbahagyta a lövést, a szörny darabokban hevert a földön.”Ezaz!"- mondta Ati. Leereszkedett, és kérdezte, hogy jól vagyunk-e. Boldi kicsit távolabb a csapattól ütötte a földet szomorúságában, meg a dühében, amiért meghalt a fia. Ati figyelte, ahogy Tien meg Viktor teste elhalványodik. Közben a szörny darabjai elkezdtek mocorogni, amit senki sem vett észre. A darabok a fekvő testemre másztak, és a szörny ezúttal belém költözött. Felálltam, Ati felém fordult, és megörült, hogy jól vagyok. Jobb kézzel elkaptam a torkát, és felemeltem talajtól, elkezdtem fojtogatni. Ekkor vette észre a vörös szememet, és tudta, hogy a szörny lakozik bennem. –Sajnálom. – nyögte Ati, ökölbe szorította a kezét, és hasba ütött, amire elengedtem őt. A másik kezével képen ütött, amitől pár métert elszálltam. Aztán mögé teleportáltam, és rúgtam, de fordult és kivédte, majd oldalba rúgott, de én egy sugárral eltaláltam, és hátrébbcsúszott, aztán elkezdtem újabbakkal lövöldözni százszámra. Nem győzte kivédegetni őket, a sokadik már eltalálta, aztán egyre több találta el. Amikor befejeztem, térden állt és sok sebből vérzett. Odateleportáltam elé, és felütöttem az égbe, utána repültem és a földhöz vágtam. Oldalról ekkor Boldi nekem jött, és elkezdett ütögetni. Egy erős ütéssel leküldött a földre. –Akkor most én jövök! – mondta, és lerepült hozzám egy rúgással. Eltleportáltam előle, majd újra megjelentem, és elkezdtük ütögetni egymást. Ricsi tudta, hogy nem szabad hagynia hogy sok ideig uraljon engem a szörny, mert a végén még megöl, ezért egy nagy lövésre kezdte gyűjtögetni az erejét. Boldi ki akarta rúgni a lábamat, de felugrottam és felrúgtam Boldit, aki hanyatt vágódott. Yamcha hátulról megütött, de fordulásból elütöttem. Aztán láttam, ahogy Ricsi gyűjti a sok erőt, és rá akartam támadni, de Ati rám ugrott, és elkezdett ütésekkel sorozni, amiket ki kellett védenem. Vissza is ütöttem, de azt meg ő védte ki. –Ezt muszáj lesz, bocs Máté! – mondta Ricsi, és egy hatalmas sugarat lőtt rám. Ati a sugár felé lökött, hisz ő is tudta, hogy csak így tudok megszabadulni a szörnytől, majd elteleportált a sugár útjából engem meg eltalált. Ezután félájultan feküdtem a földön, mellettem a szörny, de ő már fel is állt. –Sosem tudtok elpusztítani engem! – mondta a maga földönkívüli hangján. Kovács agyában kibontakozott az egyetlen lehetőség, Tienre is gondolt, és meg akarta őt bosszulni. A szörny ismét rám akarta vetni magát, de Ati gyorsan odarepült, és elvitt az útjából. A szörny utána eredt volna, de Kovács megszólalt, hogy „Te rohadék”, és sugarakkal lövöldözte, ezért nem tudott tovább haladni. Már kezdték idegesíteni Kovács próbálkozásai, ezért rátámadott, de ő repült hátrafelé, és közben tovább lövöldözte. A szörny egyre idegesebb lett, és gyorsabban repült. Kovács kirepült a szigetről, (egy tenger vette körül), ahol aztán a szörny utolérte. „Most megvagy!”- kiáltotta, és ráugrott Kovácsra, aki ebben a pillanatban telepatikus úton mondott nekünk egy „Viszlát”-ot. A szörny elnyelte, ekkor elkezdtek a nyálkái furcsán rezegni, és egy vékony fénycsóva tört elő a testéből. Nem értette mi ez, aztán belülről Kovács hangját lehetett hallani, ahogy ordít egyet, és egy hatalmasat robbant –ez volt az önmegsemmisítő robbantása. A szörny is kiáltott egy utolsót, aztán teljesen porrá őrölte őt a robbanás, semmi sem maradt belőle. A lökéshullám (!) (ebben a regényben ez az első, hogy ezt említem! xD) még így is elért minket, hogy nem a szigeten történt a robbanás, és elvágódtunk tőle.
Pár perc múlva konstatáltuk csak, hogy mi történt. Mindenki némán meredt maga elé, Ati meg én visszaalakultunk normál alakba. Ati próbált valami bíztatót mondani Boldinak, de ő felállt, letörölte a könnyét, körülötte fellángolt a sárga fény, és elrepült sebesen a szigetről. Mi felnéztünk az égre, és a halottainkra gondoltunk, köztük Andrisra, aki most találkozhat velük. (XD)

The End

« előző bejegyzés