TeveClub! - Az én oldalam

Az én oldalam - Naplóm

Tartalomjegyzék

A napló közvetlen linkje
http://teveclub.hu/naplo/

Dragon Ball Duplavé

- Hé, hallottátok a jó hírt? –kérdezte nagy lelkesedéssel, az ajtót kinyitva Ricsi.
- Milyen hírről beszélsz? –reagálta Boldi, és mindannyian Ricsi felé fordultunk. Én, meg Ati épp tv-t néztünk a kanapén, Boldi gameboy-ozott Yamcha pedig nézte a játékát, amíg meg nem jött Ricsi.
- Hamarabb feléleszthetjük a barátainkat, mint gondoltuk! –folytatta.
- Mi?? –kérdeztem én és odaugrottam elé. Boldi is letette a játékát, addig Yamcha felvette és játszott vele.
- Tudjátok, Károly mester említette, hogy egy közeli naprendszerben van egy Földnél sokkal kisebb bolygó, a neve Bezut. Ezen a bolygón szintén vannak kristálygömbök, sőt, még légköre is van!
- Azt mondod, hogy egy kisebb bolygón könnyebben megtalálhatjuk a kristálygömböket? –kérdezte Ati. Ricsi bólogatott. - És mégis hogy akarsz eljutni, egy fényévekre lévő bolygóhoz? – kérdezte idegesen Boldi.
- Hát, nem akartam ilyen hamar lelőni a poént, de Bulma épített egy űrhajót. De nem akármilyet! Ez az űrhajó képes meghajlítani a teret és az időt az űrben, ami azt jelenti, hogy könnyedén annál a bolygónál lehetünk! –Ettől mindannyian padlót fogtunk. Bulma a tudtunk nélkül épített űrhajót. - Na, mi lesz? –kérdezte izgatottan Ricsi. Gondolkozni kezdtünk. Eszembe jutott a varázsló, aki azt mondta, hogy a „földet az istenek fogják uralni”. Ezért én arra szavaztam, hogy menjünk a gömbökért, mert szükségünk van a többiekre. Ati is igazat adott nekem, Yamcha a hír hallatán kicsit beszart, el is rontotta a gameboy-t. Boldi kivette a kezéből és leordította, mert már majdnem rekordot döntött benne. - Na, te mit szólsz hozzá, Boldi? –kérdeztem. Mindenki a választ várta. Azt akarta mondani, hogy „Semmi kedvem odamenni”, de közelebb mentünk hozzá, és idegesítettük azzal, hogy biztosan fél, ezért nem ezt mondta, hanem azt, hogy „Természetesen megyek”. Aztán Yamcha felé fordultunk, akin látszott a félelem, ezért nem is erőltettük, hanem azt mondtuk, hogy valakinek vigyázni kell a házra, ezért maradjon itt. Érdekes módon ő is így gondolta.

Ricsi ellátott minket az információkkal, miszerint a Bezut bolygó teli van sziklákkal, és semmilyen életforma nem tud megélni, mivel nincs a bolygón víz. Ezért azt rengeteget kell vinni magunkkal, na meg kaját. Chi-Chi-ék bevásároltak, annyi kaját vettek, hogy egy házba se fért volna be. (nem szó szerint).
Már készen álltunk, Bulma laborjához mentünk. Felnyitotta az ajtót, és ott állt az űrhajónk: nem túl nagy, kényelmesen elférünk benne. Van hely a sok csomagnak. Elbúcsúztunk a földiektől, és beszálltunk az űrhajóba. Boldi egyből odapattant a vezető ülésre mert szerinte ez hasonlított a gameboyra. Bulma megnyomott egy gombot a labor falán, és a tető szétnyílt, szabad utat hagyva nekünk. A biztonsági övet magunkra húztuk, és az ablakon át integettünk a többieknek. Boldi megnyomott egy gombot, és az űrhajó az égbe lőtt minket.
A nagy sebességtől majdnem leszakadt a pofánk, és pillanatok alatt az űrben találtuk magunkat. Nem győztünk gyönyörködni a látványban. Ricsi rámutatott egy műszerre, ami a bolygó helyzetét jelöli, tehát mutatja, hogy merre kell mennünk. Boldi bekapcsolta, majd irányt váltott a cél felé. A holdról egy űrlény integetett felénk, mi vígan visszaintegettünk.

Kikapcsoltuk a biztonsági övet, mert már lebegtünk, és nem volt rá szükség. Ricsi odaugrált Boldihoz, és megnyomott egy gombot a műszerfalon, ami a szemünk előtt hajlította el az űrt, és egy kis cső alakú lyukat formált. Belehajtottunk. - Ez az út pont a naprendszerhez visz. –mondta Ricsi.
Úgy 20 perc múlva kiértünk a lyukból, de nem várt esemény következett. Az ablakon keresztül láttuk, hogy csomó meteor pályáját keresztezzük. Éppen felénk tartottak. Az űrhajó hátuljába mentünk Atival, és kinyitottuk az ajtót, kirepültünk, majd becsuktuk magunk mögött. Felrepültünk az űrhajó tetejére, miközben az sebesen száguldott, így alig bírtunk fennmaradni. Sugarakat formáltunk a tenyerünkben, és rálövöldöztük őket a közeledő meteorokra. Sok robbanás volt. Többen voltak, ezért egyel nagyobb fokozatra váltottunk, és átalakultunk SSJ1-be, én egy Káméháméhát, Ati egy Mazenkót lőtt a meteorok felé. Ezzel nagyrészüket legyőztük, azonban egy hatalmas meteor megmaradt, ami kb. fél Budapest méretű volt. Hiába lőttük, a kis sugarak nem hatották meg, csak kis darabok szakadtak le belőle. Megerősítettük magunk körül a fényt, és odarepültünk a közelébe. (Nem szabad elfelejteni, hogy nem tudtunk levegőt venni!) Ahogy lőttük, a darabok, amik leszakadtak ránk estek, és ki kellett térni előlük. Aztán egymás mellé repültünk Atival, és egy közös sugarat képeztünk, amit rálőttünk a meteorra. Ez már visszábbtartotta. Minden erőnkkel küzdöttünk, aztán végül szétrobbant a meteor, és elrepített minket. A milliónyi darabka szállt felénk, de visszateleportáltam Atit meg magamat az űrhajóra. Nagyokat lélegeztünk, és a földön térdeltünk. Boldi nem szólt semmit, csak vezetett tovább, Ricsi pedig mondta, hogy jók voltunk.

Odaértünk a bolygóhoz. Felülről azt láttuk, hogy nincs rajta semmi, csak sziklák és hegyvidékek. A bolygó kicsi volt, így nem okozott gondot hamar körberepülnünk. Meg is pillantottunk egy kristálygömböt. Erre nem is számítottunk Ricsi jó szemének köszönhetjük. Leszálltunk az űrhajónkkal a kiszemelt helyre. Kiléptünk. Az ég zöldeskék volt.
- Ott van. –mondta Ati, megpillantván a kristálygömböt, egy sziklába ágyazódva, és rohant felé. Már azt hittük, könnyű lesz amikor a semmiből Ati elé teleportált egy idegen lény:

2 méternél valamivel nagyobb izomkolosszus, nincs rajta ruha, csak egy tarzanos alsó gatya, kopasz. Nagyok voltak az erei, látszott, hogy nem földi lény.

Na szóval ott termett Ati előtt, és elcsapta őt. Pár métert repült és földre esett. Nagy nehezen felült, és fogta a fejét. Boldi idegesen Ricsire nézett mert ő azt mondta, hogy könnyű lesz. Nem is sejtettük, hogy lesz a kristálygömbnek őrzője. Ati nagy nehezen felállt, az őrző pedig elkezdett rohanni felé. Ahová lépett, ott egy kicsit berepedt a föld. Ütni készült, de Ati átugrott felette, és ugrás közben hátba rúgta. Ettől még jobban lepattant róla, és szaltózva ért földet. Az őrző visszafordult, az erek dagadtak a homlokán.
- Nincs kedvem hosszú időt itt tölteni. –mondta Boldi, és odarepült a kristálygömbhöz. Az őrző odarohant volna, de Ati útját állta. Visszakézből el akarta őt ütni, de lehajolt, és hasba ütögette az őrzőt. Az a derekánál megfogta két kézzel, és átdobta a feje fölött hátrafelé. Ati most is talpra érkezett. Boldi megfogta a kristálygömböt, és húzta. Már majdnem kijött a sziklából, amikor még két őrző jelent meg mögötte, ugyanúgy néztek ki, mint az első. Az egyik átkarolta és lefogta, a másik felé fordult, aki elkezdte ütögeti. Repültem felé, hogy segítsek, de ekkor a földből egy kar tört elő, és elkapta a lábamat. Belefejeltem a földbe. Kimászott belőle egy újabb őrző, és lenézett rám. Megpróbáltam kigáncsolni, de nem sikerült, mert masszívan állt. Hátrabukfenc után talpra álltam. Az őrző rám támadott, és ütögetett, de kivédtem az ütéseket. Boldinak már beverték az orrát is, és már elege lett. Átalakult SSJ1-be, emiatt aki lefogta, az elengedte. Boldi a szemben állónak ugrott, és belepofozta a földbe, majd elrugaszkodott róla, és behúzott egyet a mögötte állónak is. Az próbálta megütni, de lehajolt előle, megfogta az ütőkezét, és átdobta maga felett. Aztán a tenyeréből kilőtt egy sugarat a földön fekvő őrzőre, aki már többet nem kelt fel. Ricsi kiszedte a kristálygömböt a sziklából, és az űrhajó felé rohant, amikor a lepofozott őrző utána ugrott. Boldi a levegőben rávetődött, és a földre estek. Ricsi sikeresen bement az űrhajóba, és a kristálygömböt letette egy ülésre.
Az őrzők megpróbáltak elhessegetni minket, és az űrhajó felé vették az irányt. Ati odateleportált az őrző elé, rúgott egyet, az őrzőnek pedig kicsavarodott a feje, és kifeküdt. Nem sokkal odébb egy bal egyenessel kiütöttem a másikat. Boldi beleütötte a földbe az őrzőt, felrepült pár méter magasba, és agyonlőtte sugarakkal. Aztán leszállt mellénk, és visszaalakult normál alakba. Beszálltunk az űrhajóba, és idegesen néztünk Ricsire, amiért belerángatott minket ebbe.
- De ha már itt vagyunk, keressük meg a többit is! –mondtam.

Már javában kerestük a következő gömböt, Boldi véres zsebkendője a műszerfalon hevert, amikor valami becsapódott a járművünkbe. Kinéztünk az ablakon és láttuk, hogy 5 őrző a nyomunkba eredt. Az egyik éppen sugarat akart lőni felénk. Tudtam mi a dolgom, és elteleportáltam, ki az űrhajó mögé. Az őrző kilőtte a sugarat, és közé meg a hajó közé érkeztem, és elütöttem másfele a sugarat. Átalakultam SSJ1-be, és az őrzők elé repültem. Körbevettek, és elkezdtek ütögetni, de kitértem előlük. Az egyiket hasba ütöttem, majd fejbe, aztán oldalra ugrottam egy ütés elől, ami szintén azt az őrzőt találta el. Az előbb ütőt hasba térdeltem, és összekulcsolt kézzel a tarkójánál a földbe ütöttem, majd hátra könyököltem, és immár a 4. ütését beszedő őrző is a földre zuhant. A maradék három lövöldözött sugarakkal, de elteleportálgattam előlük, az egyiket megfogtam a saját tenyeremmel, miután odakoncentráltam az erőmet, és visszadobtam az egyikre, aki a földre hullott. Két oldalról támadott a 2 őrző, egy-egy kézzel kivédtem az ütéseket. Az egyik a másik kezével ütött, a másik meg rúgott (XD). A rúgást a lábammal, az ütést két kézzel védtem ki, megfogtam a kezét, és nekidobtam a másiknak. Itt volt egy szusszanásnyi időm, de az egyik visszatámadott, egy köríves ütéssel, de lehajoltam előle, megerősítettem magam körül a fényt, és nagy erővel hasba ütöttem. Összegörnyedve leesett. Az egy szem őrző kezdett félni. Hirtelen ott termettem előtte, elkezdtem pofozgatni, majd lerúgtam és a földbe csapódott. A hajó után néztem, és láttam, hogy leereszkedett a földre.
- Ott van! –mondta ezúttal Boldi. A kezében volt a gameboy, időt kért rajta, és visszadobta az űrhajóba. Ismételten sziklák közt volt a kristálygömb. Most ketten mentek Atival érte, és már fel voltak készülve. Megérezték, hogy fel fognak tűnni az őrzők, 1 másodperccel a megjelenésük előtt, és beálltak harci pózba. Előttük 3 őrző megjelent, és mögöttük is 3. Befeszítették az izmaikat, de Boldiék nem ijedtek meg. A hátsó hármas rájuk támadott, de szinkronban elteleportáltak, és kifelé elrúgtak egyet-egyet. A középső, amikor megfordult, kapott egy ütést kettejüktől, és kifeküdt. A többi is rájuk támadt. Kettő ment Atira, és három Boldira. Ati nem győzte kivédeni az ütéseket, egyszer-egyszer bemostak neki, de ő is egy ütéssel válaszolt. Egyre hátrébb kényszerült, de aztán Ricsi is odarepült, neki egy őrzőnek, és leszedte őt Atiról. Elkezdte ütésekkel sorozni, de az őrző védte őket, majd elkapta Ricsi öklét, és a földbe dobta. Rá akart lépni, de Ricsi oldalra gurult előle, majd felugrott, és behúzott neki. Az őrző hasba ütötte, majd fejbe. Ricsi oldalba rúgta, de megfogta a lábát az őrző, és elkezdte a fejét ütögetni. Ricsi nem bírt szabadulni tőle. Boldinak bemostak egyet, és odarepült egy másik őrző elé, aki oda akarta rúgni egy másikhoz, de időben megállt, így nem érte el a rúgás. Közelről rálőtt egy sugarat, és az őrző szétrobbant. A másik kettő ugrásból Boldihoz közeledett, ekkor értem vissza, és az egyiknek megfogtam a lábát, így sikerült visszatartanom. A másik azonban meg tudta ütni Boldit, el is csúszott pár méterre. Akit lefogtam, fordulásból fejbe akart rúgni, de egy kézzel kivédtem, és megpörgettem. A földre esett, de felpattant, és meg akart ütni, de megint fél kézzel kivédtem, majd bemostam neki, úgy, hogy berepedt az arca. Kifeküdt. Boldi visszaugrott az őrző elé, és megrúgta, mire az visszarúgott, de Boldi kivédte, és tökön ütötte. Az őrző lehajolt, erre Boldi felütött, és kitört az ütéstől az őrző nyaka. Ati már legyőzte az őrzőjét, és megkopogtatta a Ricsit gyepáló őrző vállát. Az hátranézett, és egy ütés fogadta, amire kiterült. Ricsi letörölte a vérét, és megköszönte Atinak. A 2. kristálygömb is megvan.

Már kerestük a következőt, én, Ricsi és Ati az űrhajó mellett repültünk, ugyanis így többet láttunk a tájból. Egyszer csak észrevettük, hogy az alattunk lévő környéken sok őrző fekszik. Nem értettük, hiszen mi még nem jártunk erre. Leszálltunk. Boldi látta ezt, és türelmetlenül visszafordult az űrhajóval, és letette a földre. Az őrzők legalább 20-an, 30-an lehettek. Látszottak rajtuk a harc nyomai. Valaki, vagy valami megölte őket. Ekkor egy irányból robbanást észleltünk. A porfelhő magasra szállt, ezért is volt könnyű észrevenni – nomeg a robaj. Egymásra néztünk, aztán felrepültünk, és odamentünk a helyszínre. Már a távolból láttuk, hogy ott is őrzők fekszenek. A többi egy szörny ellen harcolt. Közelebbről megnézve felismertem: Exodia volt az. Megdöbbentem. Az őrzők egyesével pattantak le a masszív testéről. Az egyik egy ütéssel próbálkozott, de Exodia a tenyerébe fogta az öklét, és megszorította. Az őrző keservesen jajgatott. Exodia a másik kezével elcsapta. Mögötte támadtak 4-en, de sárga sugárnyalábot lőtt rájuk közelről, és porrá lettek. Atinak is feltűnt, mintha már látta volna ezt a szörnyet: miután visszanyerte az erejét, akkor ezt a szörnyet látta a földön feküdni. Azt a kalandot elmeséltük mindenkinek, és Boldinak eszébe jutottak a leírásaim Exodiáról. Ő is megállt, ahogy mi is, és kérdően nézett ránk. Láttam, ahogyan Exodia egy-egy ütéssel fekteti ki az erős őrzőket. Sokkal erősebb volt, mint akit a Földön legyőztem. Az utolsó őrzőt is kiütötte. Ránk nézett, és mint aki a munkáját végzi, felénk repült. Kiáltottam, hogy „Vigyázzatok!”, és Ati meg Ricsi el is repült az útjából. Boldi, ahogy meglátta, hogy közeledik, átalakult SSJ1-be. Exodia egy jobb egyenest ütött, de Boldi kitért előle, és hasba térdelte. Exodia visszakézből ütött, de Boldi lehajolt, és képen ütögette, majd elkapta Exodia támadó kezét, és belehajította a földbe. Pár méterre álltunk az esettől.
- Hm.. Tényleg nem olyan erős, jól mondtad. –mondta nekem Boldi. Én nem voltam olyan biztos ebben, és feszülten figyeltem a poros földet, ahová Exodia becsapódott. Boldi nevetett. Ekkor váratlanul előtte termett Exodia, és agyonütötte. Boldi véresen a földre hullott. Derült égből villámcsapás.
- Ez nem lehet! –mondta Boldi, miközben talpra állt.
- Én se értem. –válaszoltam. Mögém teleportált, és fél kézzel a földbe csapott. Mire Ricsi odafordult, már Exodia előtte volt, és hasba ütötte, majd le a földbe. Ati átalakult SSJ1-be, de Exodia lőtt rá egy sugarat. Elteleportált az útjából, de Exodia már várta, és elkezdte ütlegelni. Kivédte minden ütését sikeresen, de az erős rohamtól gyengült a védelme, és aztán már Exodia betalált. Boldi idegesen felrepült, és elrúgta, majd utána ment. Elkezdte ütögetni, de meg se rezzent, és beütött egyet Boldinak, majd mögé termett, és hátba térdelte. Megfogta a nyakánál, és visszadobta a földbe. Átalakultam SSJ1-be, és rátámadtam. Kitért az ütésem elől, de hátulról támadta Ati is. Elkapta a kezét, és nekem akarta dobni, de elugrottam előle- pont Exodia öklébe. Egy rúgással elküldött magától. Ati odaugrott elé, és megütötte, de Exodia visszakézből elcsapta utánam. Lent a földön Ricsi gyűjtötte az erejét egy Káméháméra. Exodia amikor lenézett, akkor lőtte el. Kivédte az erős sugarat. Ricsi ezt nem hitte el, de máris látta, hogy közeledik felé az ellenség. Megpróbált elmenekülni, de Exodia odaért, és a földbe csapta. Ott elkezdte ütögetni, és egyre nagyobb repedés keletkezett Ricsi alatt. Boldi beleütött, de majdnem eltört a keze, és Exodia hasba könyökölte, majd elütötte. Ekkor sugarakat lőttünk rá Atival, amiket fél kézzel kivédett, majd a másik kezéből ő is lőtt ránk sárga sugarakat. Elugráltunk előle. Ott termett Ati előtt, és elkezdte ütögetni. Boldival rá támadtunk, de erőteret vont maga köré. Ati leesett a földre, mi ki tudtuk védeni. Aztán közénk ugrott, megfogta a fejünket, és egymásnak ütötte. Mi is leestünk. Egymás mellett voltunk 4-en. Egy sugarat lőtt ránk, ami el is talált minket, és szétszakadt a ruhánk, meg véresek voltunk. Csodálkozott, hogy hogy nem robbantunk szét. Lerepült, és nagy erővel Ati hasába érkezett, aki vért köpött, de máris vissza lett ütve a feje a földbe. Mellette Ricsi próbált megmozdulni, de Exodia fél kézzel egy sugárgömböt lőtt rá, amitől 10 métert odébb repült. Már felültem térdelő helyzetbe, és egy sugarat lőttem rá, de fél kézzel visszaütötte Boldira, aki ki tudta védeni. Odarepült elém, és bemosott egyet, majd Boldi elé, és ugyanezt akarta tenni, de elteleportált előle a magasba. Több se kellett, már ott is volt Exodia, és akkorát ütött Boldiba, hogy beleszállt egy sziklába. Atival egymásra néztünk. Megértettük egymás arckifejezését, és felteleportáltunk Exodia mögé nem sokkal. Együtt lőttünk rá egy Mazenkót, és egy Káméháméhát. Exodia odafordult, és próbálta kivédeni, de úgy látszott, hogy nem tudja. Sebesen sodródott hátrébb a levegőben. Elérte az első sziklákat, és mindbe belecsapódott, majd ment a következőre a sorban. Nagyon messzire elment, amikor a sugaraink abbamaradtak. Szét volt sülve, de kivédte őket. A háta tele volt sebekkel, amiket a sok szikla okozott. Morgott, és a távolba nézett, felénk.
Lihegtünk Atival. Nem láttunk el olyan messzire, amennyire Exodiát eltoltuk, de azt hittük, győztünk. Ekkor közénk teleportált, és hasba térdelt két lábbal mindkettőnket, majd a két könyökével egyszerre tarkón vágott minket, és belecsapódtunk a földbe. Visszaalakultunk normál alakba. Ricsi teljesen maga alatt volt. Azt gondolta, nem is kellene itt lennünk, ehelyett mégis itt vagyunk. Boldi kikászálódott a sziklából, amiben meghagyta a teste lenyomatát. Ökölbe szorította a kezét, vicsorított, és növekedtek az izmai. A haja nem állt olyan „lazán”, mint eddig, hanem jobban az égnek meredt, és elkezdett narancssárgás árnyalatot venni. Exodia ezt nem vette észre, mert Ricsivel volt elfoglalva: lőtt rá egy sugarat, és Ricsi az utolsó pillanatban eszmélt fel, és ugrott el előle. Exodia lerepült hozzá. Ricsi mérges volt, és meg akart bosszulni minket, ezért ő is rátámadott Exodiára. Tenyeréből egy sugarat lőtt, ami lepattant a testéről, majd bemosott neki egyet Exodia. Ricsi majdnem elrepült, de próbálta megtartani magát, és fordulásból ő is bemosott egyet Exodiának, de őt ez megint nem hatotta meg, és hasba ütötte Ricsit. Már az ájulás szélén volt, de hátrébb ugrott, és visszament egy rúgással. Exodia kivédte, és 3-at behúzott Ricsinek,aki 20 méter repülés után eltaknyolt és kifeküdt. Exodia ekkor lett figyelmes Boldira, aki ordított egy hatalmasat, és 40 méteres környezetében a sziklák leomlottak: átalakult SSJ2-be. Érezte magában az erőt, ezért nem aggódott.
Exodia repült felé, nem is törődött az erőnövekedésével. Boldi nyugalommal várta az érkezését. Exodia odaért, és megfogta a bal vállát.
- Vedd le rólam a kezed! –mondta Boldi, és bemosott egyet Exodiának, aki hátrébblépett. Elkezdte ütögetni, és egyre hátrébb ment, majd felütötte. 10 méter magasba szállt, majd a földre pottyant. Boldi körül erős volt a fény, és visszaállt a helyére. Exodia néhány másodperc fekvés után felállt. Egymás szemébe néztek Boldival. Utóbbi diszkréten nevetett, és kinyújtotta a jobb kezét, az ujjai fölfelé álltak, és a tenyere Exodia felé mutatott. Ekkor ébredtünk fel, és láttuk ezt a pozíciót, ahogy állnak egymással szemben.
- SSJ2.. –mondta Ati meglepetten. Ekkor Boldi felkiáltott: „Big Bang!” – és a kezét hatalmas sugár hagyta el, ami fényesebb volt a napnál is. Semmit sem láttunk még kb. 2 percig. Aztán Exodiának semmi nyoma sem volt: Boldi sugara cafatokra szedte. Visszaalakult normál alakba, és sétált felénk.
Gratuláltunk neki, meg minden. Ricsi is megjelent boldogan, a kezében a 3. kristálygömbbel. Akkor találta, miután Exodia elütötte őt messzire. Mi is megörültünk a felfedezésnek.

Ez a kaland sok erőnek kivette, ezért vagy fél óráig pihentünk az űrhajóban. Ettünk, és ittunk bőségesen. Az egész készlet kifogyott majdnem. Aztán hamar megtaláltuk a következő kristálygömböt, és leszálltunk elé. Ez nem a sziklákba volt ágyazódva, hanem a földön volt, és a szél egy kicsit mozgatta. Úgy 20 méterre voltunk tőle, és figyeltük, hogy mikor jelennek meg az őrzők, de nem tették.
- Indítsátok be a motor, rögtön indulunk. –mondtam, és a homlokomra tettem a jobb kezem középső és mutató ujját. Boldi úgy tett, ahogy mondtam, én pedig odateleportáltam a gömbhöz, megérintettem, majd vissza a hajóba. - Gyerünk! –szóltam, és már emelkedett is a jármű. Ekkor megjelent 5 őrző, és észrevették az űrhajót. - Itt vannak! –mondta Ati. Ricsivel hárman odaálltunk a nyitott ajtóhoz. Az őrzők repültek felénk, mi meg sugarakat lőttünk rájuk. Az egyik hamar kifüstölt, aztán sorra a többi is. Az egyik próbált sugarat lőni, de Ricsi sugara semlegesítette. Végül leráztuk őket. Ez a taktika bevált a maradék kristálygömböknél is.
Lelőttük az utolsó őrzőket is, és megvolt mind a 7 gömb. Kilőttük magunkat az űrbe. Ott Boldi megnyomta a gombot, és a cső megjelent előttünk, amin keresztül visszajuthatunk a Földhöz. Belementünk. 20 perc múlva már a hold mellett mentünk el. Most az űrlénynek a két kezét fogta egy-egy kis űrlény, és ők integettek. Vidáman visszaintegettünk, és a Föld légkörébe értünk. Itt annyira felgyorsult az űrhajó, hogy kezdett szétégni. Egyre melegebb lett a belsejében, és még volt rossz hír: lakott terület felé repült, nem pedig valami tenger vagy óceán felé. Kirepültünk belőle, Ricsi hozta a táskát, benne a hét kristálygömbbel. Majdnem otthagytuk a varázsbabokat, de visszamentem érte, és magammal hoztam. Az űrhajó felett megálltunk, az pedig repült tovább a föld felé. Dobtam egy-egy varázsbabot mindenkinek, ami erőt adott. Ricsivel Káméháméhát lőttünk, Ati Mazenkót, Boldi pedig Big Bang-et, és az űrhajó szétrobbant. A darabjai olyan kicsik voltak, hogy szétégtek, mielőtt leérkeztek volna. Sok emberéletet megmentettünk.

Fél óra múlva megérkeztünk az otthonunkba, leszálltunk a ház elé, a fűre. Chi-Chi és Bulma kirontott a házból. Elmeséltük nekik, hogy mi történt. Chi-Chi az csak Atit ölelgette, Bulma pedig levette a táskát Ricsi hátáról, és nagyon örült, hogy visszahozhatja a fiát. Boldi is örült, de nem mutatta ki.
Egymás mellé raktuk a gömböket. Elkezdtek villogni periodikusan. Vakító fény tört elő belőle, és kibújt a sárkány.
- Megidéztétek a hatalmas Szent Sárkányt! Mi a kívánságotok? –mondta lassan és mély hangon.
- Szeretnénk, ha a halott Z harcosok újraélednének! –mondtam. A sárkány bólintott, majd visszatért a gömbökbe, amik ezután felemelkedtek, és az égbe lőtték magukat: útban voltak a Bezut felé. Most is nyitott szájjal figyeltük a történéseket. Ekkor megjelent Andris, Viktor, Tien és nagy meglepetésre Gergő is. Rögtön beálltunk harci pózba, amint megláttuk őt. Andrisék örültek, és nem értették, mért vagyunk ilyen ellenségesek. Hirtelen előlépett mögülünk Károly mester, és ezt mondta: „Semmi ok az aggodalomra. Gergő most már a régi.”
- De mester! Nem is olyan rég, még a világot akarta elpusztítani! – Mikor Kovács szétlőtte a ragacsszörnyt, vele együtt Gergő is szétrobbant, és a gonosz elhagyta a testét.
- Ez csodálatos! –mondta Ati, és odarohant megölelni. Gergő mondta, hogy nem tehetett semmit a gonosz ellen. Aztán odajött hozzám, Andrist üdvözölni. Bulma agyonölelgette Viktort. Teljes a csapat, Kovácsot kivéve.
Károly mester azt mondta, hogy nincs sok időnk, amíg az ellenség megjön.

« előző bejegyzés